Ha megjön a Fradi...

Jómagam bő két órával a meccs előtt érkeztem, ekkorra már a gépezet beindult: talpig bevetési vértezetben kétszáznegyven rendőr (plusz tartalék) állomásozott a strand épülete előtt, miközben az ötezer férőhelyesre bővített nézőtérre egyelőre szállingózott a nép. Az ünnep nagyszerűségét csak fokozta, hogy ez alkalomra mobil lelátót építettek, többségében ülőhelyekkel, ahová a jegyek elővételben elfogytak.
Megérkezett a játékosok busza, aztán a szurkolóké: a zöld-fehér szimpatizánsokat az állomásról külön járművek szállították, szigorú rendőri felügyelet mellett, az ő szektoruk később is olyan hermetikusan el volt különítve, hogy a guantanamói al-Kaida-foglyok hozzájuk képest kimenőjüket töltő kiskatonák. A meccs előtt néhány szót váltottam Gellei Imrével. A zsúfolásig telt lelátókra utalva azt szerettem volna elmondani, hogy a Fradinak talán nem is jött rosszul, hogy egy éven át végigturnézhatja az országot, megfordulván olyan településeken, ahová egyébiránt soha nem jutott volna el. Így akár növekedhet is a zöld-fehér drukkerek tábora. A mester félreértett, és felcsattant: "Miért beszél ilyen butaságot!"
Aztán sorolta a sérelmeket, ami a csapatot a visszasorolással érte, miközben szent meggyőződése lett, hogy én egy Fradi-ellenes provokátor vagyok, holott csak hangosan gondolkodtam a magyar labdarúgás nyomorúságos sorsáról. Hiába, mélyek a sebek...
Az öltöző előterében toporgott a helyi focisuli aparaja-nagyja. Talán ők voltak legnagyobb lázban a meccs miatt, hiszen kézen fogva mehettek a kezdőkörig bálványaikkal. Időközben ugyanott öltözött a mérkőzés elmaradhatatlan tartozéka, a zöld sas. Egy-két srác oda-odapillantott, és arcukon olyan mélységes csalódás tükröződött, mintha a Mikulást látnák jégeralsóban.
A militáns hangulatban a kezdőrúgást nem más, mint Szekeres Imre honvédelmi miniszter végezte. Természetesen nem hadfi minőségében, hanem mint a város szülötte és a térség országgyűlési képviselője. (Gellei óta azért jó ezt is pontosítani...) Elkezdődött a meccs - és a fővárosi csapat szenvedett. Az első félidőben a hazaiak Kotula szöglet utáni fejesével a vezetést is megszerezhették volna, ám a bíró a partjelző beintésére érvénytelenítette a szabályosnak látszó gólt. Aztán Tököli villanásnyira egyedül maradt, és a hálóba talált. A hajrában kitámadtak a házigazdák, és a Fradi ezt megbüntette, így lett 2­0 a végeredmény - oda. A mérkőzés alatt a lelátó "guantanamói" részén, a folklórban két név tűnt fel leggyakrabban: Gyurcsányé és Kistelekié. Egyikük sem elismerő szövegkörnyezetben. A lelátók népének hazai fele a bírók tevékenységét kritizálta élesen, mindig hozzátéve azt az általánosítható tanulságot: "Csalók, ezért tart itt a magyar futball!" A fővárosi vendégtábort különbuszok vitték a hatórai vonathoz, ezalatt megtekinthettek a kilencezer lakosú alföldi városból egy állomási piszoárt. Hiába, nagy dolog, ha világot lát az ember...
Hazafelé autózva belekeveredtem az apáti szurkolók áradatába. Joggal hitték, hogy a Ferencvároshoz tartozom, így kaptam hideget-meleget, amit nem teszek ki az ablakba. Az egyik férfi integetett, hogy húzzam le az ablakot. Azt gondoltam, barátkozni akar, hát megtettem. Behajolt a kocsiba, és az arcomba üvöltötte: "Hogy a nyakad nyúljon meg!" Minthogy nem tudtam, ez jókívánság vagy valami pogány átok, hát inkább megköszöntem.
Ünnepelt a magyar futball. Többek között azt, hogy a mérkőzéssel összefüggésben egyetlenegy embert kellett előállítani. Azért ez nem semmi!