Minden hajrá kétesélyes

Számunkra a legemlékezetesebb az oroszok elleni mérkőzés utolsó három másodperce volt. Még továbbjutásra álltunk, de sorsdöntő találatot kaptunk, amikor a bíró már nagy levegőt vett, hogy lefújja az összecsapást. Sokan, sokféleképpen írták meg utólag annak a három másodpercnek a forgatókönyvét. Volt, aki azt mondta, azokban a kiélezett pillanatokban, amikor a továbbjutás forgott kockán, pályára kellett volna küldeni Pérez Carlost, mert ő legalább két orosz védőt lefoglalt volna. Mások Puljezevics elmaradt becserélését reklamálják utólag.
Aludtunk néhányat a világbajnokságra, mi több, a szövetség elnöksége azóta elfogadta Skaliczki mester beszámolóját, és meghosszabbította megbízatását a 2008-as pekingi olimpia végéig. A szövetségi kapitányt arról kérdeztük, mit látott a vb-n, merre tart a világ kézilabdasportja.
- Eddig sem volt a lassú emberek sportja a kézilabda, ám ha lehetséges ilyesmi, még tovább gyorsult a játék. Ha a világ élvonalában akarunk maradni, fel kell vennünk ezt a ritmust. A szakmai feladat az, hogy készítsük fel a válogatottat a megnövekedett terhelésre. Emellett fontos, hogy mindegyik csapatrészben legyen egy meghatározó játékos, aki a válságos pillanatokban klasszismegoldással képes továbblendíteni a gárdát.
- Megvannak ehhez a megfelelő képességű játékosaink?
- Kell hozzá egy rövid távú és egy hosszabb időszakra szóló program. A honosítottak közül Eklemovics kerülhet képbe az Európa-bajnokságon, ő már magyar állampolgár. Lazarov a macedón válogatott tagjaként pályára lépett már világversenyen, kénytelen kivárni a három évet. A mi fiataljainkat kell olyan pályára állítani, hogy képesek legyenek már akár az Európa-bajnokságon is kiugró teljesítményre. A kontinensviadallal kapcsolatban tisztázni kell egy félreértést: elhangzott, hogy az első három helyezett juthat ki az olimpiára. Nem így van: három további csapat kap lehetőséget arra, hogy kvalifikálja magát, azaz, ha olyan csapatok végeznek az élen, amelyek a világbajnokságon már jogot szereztek a pekingi indulásra, akár a kilencedik hellyel is jegyet lehet váltani a kijutásra.
- Mit tenne másként, ha újrajátszhatnák az oroszok elleni mérkőzés hajráját?
- Ez nem mese, amit az íróasztalon megírhatok hepienddel vagy épp szomorú végkifejlettel. Nekem akkor ott, a kispadon, végletekig kiélezett helyzetben kellett döntenem. Mondhatnám most azt, hogy a bírók tarthatták volna túl hosszúnak a támadási időt, míg az oroszok pepecseltek, de nem mondom. Vállalom a döntésem minden következményét. Számomra az tűnt a legjobb megoldásnak, ahogyan nekiindultunk a hajrának.
- Miért van az, hogy mi, magyarok gyakran veszítünk sorsdöntő csatákat az utolsó utáni másodpercekben?
- Én ezt nem így látom. Amikor kijutottunk az athéni olimpiára, éppen az utolsó pillanatokban nyertünk fontos meccseket. Vagy ott van a dánok elleni mérkőzés: a sírból hoztuk vissza. Ám erre már senki nem emlékszik, csak arra, hogy drámai küzdelemben kikaptunk az oroszoktól. Hogy néha ránk mosolyog Fortuna, néha az ellenfélre, az benne van a játékban. Valahogy szeretünk mindenből Mohácsot csinálni. Az okok kibogozása túl messzire vezetne...