Ötvenkilós jegesmedvék

Lássuk be, van. Ámde, mint ahogy szerte a világon, Magyarországon is egyre több leányzó választja a jégkorongot. Hobbi ez, és nem sport, hiszen még meglehetősen "gyerekkorcsolyán" jár ez a fajta időtöltés, de kétségtelen, hogy a női hokinak is van jövője. Idehaza egyelőre százötven-kétszáz hölgy hódol a szenvedélynek, főleg a fővárosban és Fejér megyében, de éppen mostanság szerveződik egy csapat Miskolcon is.
Igaz, női jégkorongcsapatot szervezni egyáltalán nem könnyű. Tudja ezt Takácsné Schöffer Zita, a Fehérvári Vadmacskák egyik alapítója is, akinek ráadásul még könnyű dolga volt, hiszen férje, ahelyett, hogy az úri szokásoknak megfelelően takarítani vagy főzni zavarta volna kedvesét, igenis támogatta hokissá válását.
Mint a nívós fehérvári honlapról megtudtuk, négy évvel ezelőtt egy szórólapon olvashatták a lányok, asszonyok a felhívást, hogy jégkorongozni vágyó hölgyeket keresnek, feltétel nélkül. Valóban így van: nem kell hozzá felszerelés, nem kell hozzá korcsolyatudás - csak kedv és kitartás szükséges. A kedv és kitartás pedig a többség számára akkor is megmaradt, amikor szembesültek azzal, hogy a jég csúszik, ráadásul kemény, a pulóver pedig nem nagyon védi meg a testet a kék-zöld foltoktól. Mivel a lányok hadilábon álltak a korcsolyázással, mindennaposak voltak a kisebb balesetek. Ráadásul sokszor nem volt szabad pálya, hetente csak egyszer lehetett edzeni, így igen lassan fejlődött a csapat. Lassan, de azért biztosan, és amikor a téli jéghokit felváltotta a nyári görhoki (hány, de hány közelharcot kellett vívni a betonpályán futballozó férfiakkal!), már úgy festett, hogy ebből mégis lesz valami.
Lett. Lett egy csapat, amely húsz-huszonöt játékost számlál, minden héten négyszer edz, és rendre a bajnokság első öt helyezettje között végez. (Persze az ötből kiszorulni elég nagy bravúr lenne, mivelhogy éppen ennyi női hokiklub van az országban.) A Vadmacskák mellett a Csillagok, az Angyalok, a Jégmadarak, illetve a kevésbé fennkölt nevű UTE-Marilyn gyűjti össze a korongozni vágyó hölgyeket. Aligha meglepő, de női csapat ott van, ahol férfi együttes is: Újpest és Fehérvár mellett Dunaújvárosban, illetve a Ferencvárosban, az egyetlen kivétel a pesterzsébeti Justitia Jégmadarak. A bajnokság lebonyolítása igen érdekes: a három gyengébb együttes, a Fehérvár, a Dunaújvárosi Angyalok és a Justitia amolyan selejtezőt játszik. Ezt most az újvárosi hölgyek nyerték meg, így ők meccselhettek a kiemelt Ferencvárossal és Újpesttel. Kevés sikerrel, hiszen a fővárosi nagyok azért egyeduralkodók ebben a sportágban. Az UTE már tizenharmadik bajnoki címénél jár, míg tavaly az FTC nyerte az aranyat. Ez a két alakulat indul a közép-európai ligában is, ahol olasz, osztrák, szlovén, szlovák csapatok az ellenfelek. Egyelőre még erősebbek a mieinknél: a tizenkét csapatos mezőnyben az FTC tizedik, az Újpest pedig tizenkettedik lett. Érdemes megemlíteni a válogatottat is, amely márciusban szerepelt a világbajnokság harmadik vonalában. Európa még előttünk jár, de Dél-Afrikát és Dél-Koreát simán sikerült megvernünk.
Bár a rokonok, ismerősök rendszeresen járnak a meccsekre, azért még nincs igazi közönségbázisa ennek a sportnak. A női jégkorongot sokan hasonlóan brutálisnak és szükségtelennek tartják, mint a női bokszot vagy pankrációt. Meglehet, tényleg az, de aki már látott női kézilabdameccset, annak lehet fogalma a valódi brutalitásról... Természetesen a hokiban is vannak sérülések, ám ezek inkább csúnya esések, amelyek a gyenge korcsolyázótudás és a még gyengébb felszerelés következményei. Mivel az iram jóval kisebb a férfi szakágban megszokottnál, kevesebb és lassabb a testi érintkezés, így csak elszórtan akadnak verekedések és alattomos ütések. Az elmúlt évtizedben csak jó értelemben vett rivalizálás alakult ki a csapatok között, a százötven női hokis még nem utálja, hanem inkább segíti egymást.