Ritmus

Crystal: Világok hangjai
(EMI)
Kétségtelen, jól kitalálta magának új megjelenését a Crystal együttes. Tagjai maguk hangoztatják: túlléptek az ír dallamokon, jobban kitágították a világot s egzotikus színeket csempésznek dalaikba, azt pedig akár világzenének is titulálhatják. Hát, kedveseim, ez még nagyon messze van attól! A Kasza fivérek éneke mindig is idegesített - nem csoda, merthogy nem tudnak énekelni -, Lajtai Kati meg olyan negédes, hogy érthetően nem fog hiányozni a csapat külföldi karrierjére szerveződő új formációból. A "világzene" címkét egy finn kórus nyá-nyá-nyávogásával akarják felragasztani, csakhogy ezt nem vesszük ám be! És mégis, ahogy az elején írtam, jól kitalálta a Crystal, miként adhatná el portékáját: Magyarországon elsőként jelentek meg háromdimenziós borítóval, melynek fotóit a tasakhoz épített szemüvegen keresztül nézegethetjük. De, sajnos, ez a zenei élményen semmit nem javít!

Beck: The Information
(Universal)
Úgy látszik, a csomagolás azonos szál lesz az itt bemutatott három lemezben, ugyanis Beck legutóbbi albuma is tartogat meglepetést, már ami a külsejét illeti. A harminchat esztendős amerikai zenész ezúttal a kreatív rajongókra (is) számít, nekik kell a borítót megtervezniük, méghozzá a mellékelt matricák felragasztásával. Beck Hausen kilencedik stúdióalbumán kevesebb a hip-hop, a prímet a tempósabb groove viszi. De így is friss és eredeti, ahogy azt tőle megszokhattuk, érdemes volt három évig dolgoznia az anyagon. Az öntapadós matricák ragasztgatása remek ötlet, egyszer csak azon vettem észre magam, hogy elkészültem az én lemezborítómmal (de jobb, ha nem mutatom meg senkinek). Közben a zene teljesen magával sodort, gyorsan lepörgött a tizenegy új nóta. Ezzel azonban még nem ért véget a Beck-mánia, mivel egy DVD is lapult a tokban, s mire annak is a végére értem, teljesen besokalltam ettől a fickótól.

Chick Flicks
(Warner)
Hasonlóan besokallhatunk a Click Flicks című válogatásalbumtól. Aki nem képes egyvégtében végighallgatni negyven klasszikus filmbetétdalt, az ne is kezdjen bele. Először azonban ki kell küzdeni a papírtokból a dupla CD-t rejtő műanyag tokot, mindkettőnek ugyanaz a kép szerepel a borítóján (legalább nincs zsákbamacska). Hogy mi értelme van e kettős csomagolásnak, arra még nem sikerült rájönnöm, viszont jól illeszthető a rovatunkban imént ajánlott lemezek sorába, a nagy különbség csak az, hogy itt nincs háromdimenzió és nincs matrica. Vannak viszont jó nóták és jó filmek (de lehet fordítva is). Ismert és kevésbé ismert előadók. Régóta kedvelt melódiák és alig hallott szerzemények. A filmekről nem is beszélve. Ez esetben nem fontos ismernünk az alkotásokat, elég hallgatni a hozzájuk nőtt dalokat. Néhány név csábításul: Alanis Morrisette, Foreigner, R. E. M., Roy Orbison, Prince, Faith Hill, The Corrs.