Úgyis lelépek, nem fognak bezárni

FiatalokTódor János2007. 03. 02. péntek2007. 03. 02.
Úgyis lelépek, nem fognak bezárni

Elsőnek a 16 éves Zsolt szőke feje bukkan elő a lépcsőfeljáróban. Haja csapzott, tekintete feldúlt, egyből észrevenni rajta, hogy ivott. A rendőrök két-három lépcsőfokkal lemaradva kísérik.
- Hányszor mondjam még, hogy ne jártasd a pofádat, vagy nem volt elég, amit kaptál? - hallom lentről, amire Zsolt elfojtott káromkodása a válasz.
Az őrmester hanyagul tiszteleg, kezet nyújt, aztán egy papírt tol az igazgató elé. A gépelt lapon az áll, hogy T. Zsoltot, akinél sem személyi igazolvány, sem pedig kimenőpapír nem volt, X. kerületi, Harmat utcai lakásuk lépcsőházából állították elő a házmester bejelentése alapján. Erősen ittas állapotban volt, menekülni próbált, s eközben kitörte a bejárati ajtó üvegét. A kapitányságon azt mondta először, hogy szabadságon van, később aztán bevallotta, már régen megszökött az intézetből.
- Úgyis lelépek, nem fognak bezárni! - kiabálja szipogva a szőke hajú srác. Az igazgató utasítja a nevelőtanárokat, dugják ágyba, hogy kialudhassa magát.
Néhány perccel később üvegcsörömpölés és hosszan elnyújtott, rekedt üvöltést hallatszik. Rohanunk a háló felé, de a látvány visszarettent.
A zöld linóleumpadlón tócsában áll a vér. A folyosó homályában, mint megriadt tyúkok, összebújva, némán állnak a gyerekek.
-  Mi történt? - kérdezi az igazgató.
- A T. beronyózott - válaszolják szinte egyszerre.
A hálóba fektetik le Zsoltot. Jobb alkarjának belső fele szétnyílt vérrózsa. A felkart egy összecsavart fürdőköpennyel szorítják el, a csukló fölé a köntös övét kötözik. Az elszorított erek úgy duzzadnak ki a karjából, mint autó motorházából a műanyag csövek. A srác arca egyre halványabb. Vizet kér, és panaszkodik, hogy mind jobban zsibbad a keze. A legszélesebb gézgurigából hármat tekernek a pulzáló sebre. Percek múlva újra csöpög a kötésből vér.
- Ez a szerencsétlen teljes erőből belevágott az ajtó üvegébe - sziszegi leplezetlen dühvel, hangjában mégis szánalommal egyik gyerekfelügyelő.
- Nem is emlékszem, mikor volt nálunk utoljára ronyó - mondja az igazgató. - Tudja, a zacisok, vagyis az intézeti neveltek, így nevezik maguk között, ha egy társuk idegileg kiakad és elkezd törni-zúzni. Másfél éve a bolond Janika, kiadós mennyiségű vörösbortól és jó néhány vodkától beindulva, előbb a fotelt vágta bele az ablakba, aztán az ajtót célozta meg egy székkel. Neki, azon kívül, hogy kapott egy észre térítő nyaklevest, nem esett baja, csupán a nevelő sérült meg az üvegszilánkoktól.

*

- T.-éket keresi? - kérdezi a kőbányai tízemeletes bérkaszárnya bizalmija, amikor már sokadszor csöngetek az első emeleti ajtón.
Mikor elmondom neki, hogy Zsolt szüleihez jöttem, a nő szomorúan mondja:
- Tegnap halt meg az anyukája. Naponta bejárt hozzá a kórházba. Többször is jöttek érte a múlt héten a gyerekvédőből, de mindig sikerült megszöknie. Azt mondogatta, hogy nem megy vissza, mert akkor nem engedik ki, hogy meglátogassa az édesanyját.
Szerencsére ritkán fordul elő, hogy szökésben lévő intézeti (lakóotthoni) gyerekek "begyűjtése" a Zsoltéhoz hasonló brutális fordulatot vesz, mindazonáltal az enyhe fokban eltérő képességű gyerekeket nevelő-oktató velencei gyermekotthonban is megesett már, hogy tragédiába torkollott a szökés. Évekkel ezelőtt három lány lépett meg az otthonból. Át akartak futni az M7-es autópályán, amikor megtörtént a baj. Rosszul mérték föl a közeledő gépkocsi sebességét, és az kettőjüket elgázolta. Az egyik kislány belehalt sérüléseibe. Most is van egy olyan, gyakorta szökő, 17 éves lány náluk, aki már szült, és a gyermeke nevelőszülőkhöz került. Szökései során az ország legkülönbözőbb területein, idősebb férfiaknál bujkál. Neki is voltak öngyilkossági kísérletei, többször megjárta már a Fejér Megyei Szent György Kórház pszichiátriájának zárt osztályát.
- Ott is vagdosta pengével a csuklóját, a kezelőorvosa szerint idegesítette a stabilizált betegeket. Ránk is a frászt hozza időnként, amikor kiül az emeleti ablakba - meséli intézeti gyámja. - Nem jár iskolába, nincs hol laknia, fokozottan veszélyeztetett, ezért muszáj itt tartanunk. Tiszta pillanataiban azt szokta kérdezgetni tőlem, hogy mi értelme is van az életének.

Falazó szülők
- Kiemelt feladatunk a szökött gyerekek felkutatása - magyarázza Vörös Ferenc alezredes, a gárdonyi rendőrkapitányság megbízott vezetője. - Ezer veszély leselkedik rájuk, bűncselekmények áldozatai lehetnek, és ők is követhetnek el törvénybe ütköző dolgokat. Tapasztalatom szerint a szökésekhez többnyire a szülők falaznak a gyereknek, mivel otthon szükség van a munkáskézre.
Szökésben lévő intézeti fiúk hajléktalanokat gyújtottak fel, rugdostak halálra pár éve Székesfehérváron. Bolti lopásokra, tolvajlásokra, kifosztásokra bírják rá őket a felnőttek, kihasználva, hogy a kiskorúak nem büntethetőek.
Az alezredes úgy véli, a nevelőotthonok pedagógusai, így az illetékességi területükhöz tartozó velenceiek is mindent megtesznek azért, hogy biztonságban tudják gyerekeiket. Gyakran maguk kezdik el a kutatást a buszmegállókban, vasútállomásokon, a szülői háznál, és csak ha ezek hiábavalók, fordulnak a rendőrséghez. A tavalyi 117 rendbeli eltűnésből 95 esetben velencei kiskorúak, illetve fiatalkorúak szökése miatt adták ki a körözést.
- Összesen hét notórius szökőről van szó - pontosít az alezredes. - Egyikük egy év alatt tizenhétszer lépett le.

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket a Szabadföld Google News oldalán is!

Ezek is érdekelhetnek