Zenére lépkedő figurák

A fővárosban, patika tisztaságú otthonában beszélgetünk, ahol a fő helyen a zongora áll. Nem véletlenül: szerinte a muzsika és a sakk - rokon szakmák. Erkel Ferenc volt húsz éven át a pesti sakkör elnöke, kell ennél több bizonyságul?
- Ön szerint egy sakkozó hány esztendős korában éri el teljesítőképességének csúcsát?
- Botvinnik negyven-ötven éves korában még világbajnok volt, én például 35 éves koromban voltam a csúcson, Kaszparov viszont negyven felett már abbahagyta a versenyzést. Az első jel az, amikor az ember kezdi unni a sakkot, és csökken a tűrőképessége. Ez is egyéni alkat kérdése persze, Korcsnoj például azt mondja, addig játszik, amíg csak meg tudja fogni a figurákat.
- A változás egyik napról a másikra következik be?
- Nem. Engem 35 éves koromtól 43-44 éves koromig a világ élvonalában tartottak számon. Volt idő, amikor harmadik voltam a világranglistán; igaz, akkor az információáradat közel sem hömpölygött olyan iramban, mint napjainkban. Jöttek a show-elemekkel megtűzdelt partik: rapid játszmák, vakjátszmák, internetsakk. Ezek rontják a játék presztízsét, de el kell ismerni, hogy a népszerűségét növelik.  Nekem is itt van a laptopom, amit nehezemre esik bekapcsolni... Egyszóval meglehetősen konzervatív vagyok.
- A zene vonzereje örök?
- A hegedűtől csábított el a sakk. Foglalkozni kezdtem viszont az énekléssel, amikor az ambícióim csökkentek és a világbajnoki címről már lemondtam. Én azt mondhatom, hogy két dologhoz értek, a sakkhoz és a zenéhez. Valamikor többet értettem a sakkhoz, most ez az arány megfordult.
- Ki volt ön szerint minden idők legjobb sakkozója?
- Bobby Fischer.
A beszélgetés után Verőczi Zuzsa nemzetközi nagymesterrel bevonul a lakás sakkszentélyébe. Portisch edzőpartnerével a Szpasszkij elleni mérkőzésre készül. Irigykedve nézek utánuk: miközben a koponyám boltozata alatt egy húszas égő küzd a sötétséggel, az ő agyuk talpig kivilágítva, mint a Lánchíd állami ünnepen... Portisch szerint senki ne várjon tőle és Szpasszkijtól - a két hetvenestől - sakktörténeti alkotást, ám mi, tisztelőik tudjuk, hogy élmény lesz összecsapásuk.

Névjegy
Portisch Lajos nemzetközi nagymester, a Nemzet Sportolója, 1937. április 4-én született Zalaegerszegen. Kilencszeres magyar bajnok, húsz sakkolimpián játszott a magyar válogatottban, 1978-ban, Buenos Airesben éltáblás volt, amikor olimpiai bajnoki címet szerzett csapatunk. Nyolcszor volt világbajnokjelölt, kétszer elődöntőbe jutott. Április 13-15-én, Hévízen páros mérkőzést vív Borisz Szpasszkijjal.