Végre vízen járt a Vasas

Régen ez másként volt: Jászapátiban Mike Miklósék egy kubikgödörben hoztak össze országos hírű csapatot, és Szolnokon az olimpiai bajnok Hasznos István is egy bányatóban kezdte a labdázást a haverokkal.
Egy mérkőzéshez pedig olyan apparátus jár, amilyen egy kisebb város polgármesteri hivatalát is elvezetné. Bírók, időmérők, jegyzőkönyvvezetők tevékenykednek már a gyerkőcmeccseken is, aztán a sok elektronika, ami rendre elromlik - mindenesetre ettől egy vízilabda-összecsapás megrendezése sokszorta drágább, mint egy focimeccs a megyei III.-ban. Már csak ettől is a sportág megmaradt amolyan belterjes családi foglalatosságnak. Az apák örökét a fiúk viszik tovább a vízben, becsületből, hagyománytiszteletből, megszokásból, így terebélyesednek a medencében gyökeredző családfák. Mint Szívóséké, Kásáséké, Steinmetzéké, Hasznoséké. Aztán vannak nevek, melyek eleve nagyon jól hangzanak az uszodában: volt idő, amikor Konrádokból egy egész csapatot lehetett volna kiállítani, most pedig a Vargák válogatottja lenne verhetetlen. Máig élő legenda az is, hogy a vízilabdázók legtöbbje előbb-utóbb diplomás ember lesz. A magyarázat erre is megvan: mivel a sportágban nem forogtak busás pénzösszegek, az egyesületek diplomával fizettek. Ettől volt világverő csapata egy időben az OSC-nek, és oszlopos együttese van évtizedek óta nemcsak Szegednek és Egernek, de még Szolnokon is megnézhetné magát a sportág a főiskola nélkül.
A diplomás ember Pestre tart, ez a vonzerő tette meg a póló fővárosává Budapestet. A "pápák" ott székelnek a "Komiban", a nagy dolgok ott dőltek el már akkor is, amikor a szolnoki Dózsa zsinórban hatszor nyert országos bajnokságot. A vidékiek lassan beletörődtek, hogy csak akkor kerülhetnek a válogatott közelébe, ha felköltöznek. Az átigazoláskor "természetesen" elsőként a Dominó BHSE mazsolázott, aztán jött a Vasas és a többi klub. A dominósok tizennégy olimpiai aranyérmet tudnának letenni az öltöző asztalára, ha ezt kérné valaki. Aztán az idén valami kavics került a gépezetbe, a bajnoki döntőben a Vasasé lett a pálma. Azok, akik unják a monotóniát, felállva tapsoltak, a sok Dominó-elsőség után végre egy Vasas-arany! "Boldogság, gyere haza!"... - hazajött.
Földi Laci 1960-ban született, mindenkivel játszott Szolnokon, aki négy-öt évvel előtte vagy utána született. Neki nem volt pedigréje a sportágban, csak egy erőskezű apja, aki négyéves korában fülön fogta, levitte a "Damiba", és ottfelejtette néhány évre. A fiú először úszott, aztán pólózott a kis Hasznossal, Rekitával, majd a Vasasban próbált boldogulni. És sikerült: játékosként is, edzőként is bebizonyította, hogy a "nagy dolgok Pesten történnek..." Azt mondja, a kapcsolat az iskolák és a sportág között kiválóan működik, így hamarosan Pécs és Székesfehérvár is vízilabda-nagyhatalom lehet. Ami a bajnokcsapat menetrendjét illeti, a válogatottak egyhetes pihenőt kaptak. Azok, akik nem érintettek a keretben, július 23-án Földi mester sípszavára vetik magukat a vízbe.
De addig még magának az edzőnek is úsznia kell. A boldogságban. Mert amit ebben a hagyományokra épülő sportágban tettek, az korszakos jelentőségű volt!