Magyar edzők Az istennőnél

Az Atalanta Bergamasca Calcio (ismert még Atalanta, Atalanta Bergamo és Atalanta BC néven is) egy bergamoi székhelyű csapat, amely az olasz élvonalban, a Serie A-ban szerepel. Közismert becenevei a La Dea (Az istennő), a Nerazzurri (Fekete-kékek), valamint az Orobici (Orobikok). Olaszországban gyakran illetik a klubot a Regina delle provinciali (a vidéki klubok királynője) jelzővel, ami arra vezethető vissza, hogy az Atalanta az egyik legsikeresebb vidéki egyesület az országában. 
A klub elődjét 1907-ben gazdag svájci bevándorlók akkor még FC Bergamo  néven alapították meg. Létezett egy rivális Atalanta, amely sikeresebb volt. A jelenlegi egyesület e két, valamint egy harmadik csapat, a Bergamasca egyesülése által jött létre. A klub 1929-ben csatlakozott a bajnoksághoz. Először 1937-ben jutottak fel az első osztályba, ám azonnal ki is estek, majd 1940-ben ismét feljutottak és egészen 1959-ig a Serie A tagjai voltak. Újbóli visszaesés következett, majd egy évtizedig ismét a legjobbak között játszhattak. 1973-ban krízisbe került az egyesület és visszacsúszott a másodligába, sőt 1981-ben a harmadosztályt is megjárta a csapat. Jelenleg a 2006–2007-es szezontól kezdve az első osztály tagja a klub. 
Az Atalanta bajnokságban elért legjobb helyezése sokáig az 1948-as 5. hely volt, de 2019-ben bronzérmet szereztek, majd a következő két szezonban is a 3. helyen végeztek. Az Olasz Kupát 1963-ban a Torino 3-1-es legyőzésével sikerült elhódítaniuk. Ez az egyetlen trófeája a klubnak. Európában nem igazán tudtak sikeresek lenni. Legtovább az 1987–1988-as KEK-ben jutottak, ahol az elődöntőben a későbbi győztes belga KV Mechelen ejtette ki őket. Ezt követően az 1990–1991-es UEFA-kupában jutottak egészen a negyeddöntőig, ahol a szintén olasz Internaciolane győzte le őket. A milánóiak végül elhódították a trófeát. 
Érdekesség, hogy történelme során négy magyar edzője volt az Atalantának. Payer Imre, akinek a beceneve itthon Dumás volt, 1927–1929 között, Viola József 1930–1933 között, majd újra Payer Imre 1933-ban, 1935–1936-ban, Kertész Géza 1938–39-ben, Nehadoma János pedig 1941–1946 között tevékenykedett a fociklubnál edzőként. 
Mindegyikük ismert név a hazai focitörténelemben, de Olaszországban is emlékeznek rájuk. Payer Imre 1910-ben Győrből szerződött a Ferencvároshoz. A klub első, vidékről igazolt labdarúgója volt. Négy bajnoki címet és egy magyar kupagyőzelmet szerzett a Fradival, tagja volt az 1912-es stockholmi olimpián 5. helyezett csapatnak. 1921-től edzőként is tevékenykedett Olaszországban. Főleg másod- és harmadosztályú csapatoknál dolgozott, egészen 1942-ig. 1955-ben hazatért, mivel Olaszországban már nem jutott edzői álláshoz, így élete ellehetetlenült. 

Kertész Géza válogatott labdarúgó, csatár, edző a Budapesti TC-ben kezdte a labdarúgást. 1914-ben innen került be a válogatottba. Az egyszeres válogatott Kertész 1920 és 1923 között a Ferencváros játékosa volt, majd 1927-től dolgozott edzőként Olaszországban. Többek között 1935–1936-ban a szicíliai Catania, 1939–1940-ben a Lazio, majd 1942–1943 között az AS Roma felkészülését irányította. Ezt követően visszatért Magyarországra, és aktív részt vállalt a budapesti ellenállásban, valamint a zsidók mentésében. A nyilasok 1945. február 6-án végezték ki. 
Kertész, a labdarúgás Schindlere, aki hősként halt meg címmel emlékezett meg Kertész Gézáról, számos olasz futballcsapat egykori edzőjéről néhány éve a La Gazzetta dello Sport. A magyar trénerről akkor a január 27-i nemzetközi holokauszt-emléknap alkalmából közölt cikket az olasz napilap. Kertész Gézáról egyébként utcát neveztek el Cataniában. A magyar edző vezette be az olasz labdarúgásba a „ritiro" gyakorlatát, vagyis, hogy a csapat a meccsek előtt elvonult a nyilvánosság elől. Az olasz lap cikke szerint Kertész Géza fia, Giovanni a liguriai Savona városában élt és ott halt meg 2012-ben, 81 évesen. Lányai, Sandra és Nadia őrzik a magyar nagyapa emlékét. 
Puskás Öcsi példaképei a Ne­hadoma fiúk voltak. Kétségtelen, hogy az 1930-as és 1940-es években a magyar futball ismert alakjai voltak a Nehadoma testvérek. Pályafutásuk különböző – János, a legidősebb testvér itthon kevés sikert tudhatott magáénak, külföldön viszont jól csengő nevet szerzett, 1941 és 1946 között az Atalanta edzője is volt. 
Nehadoma János a Húsiparosok SC együttesében kezdte meg futballpályafutását. Nevével 1920 februárjában találkozhatunk először, a Ferencváros és a Húsiparosok közötti, 5-4-re végződött barátságos mérkőzésen két góllal vétette észre magát. A másodosztályban szereplő Húsiparosok mérkőzéseiről annyit tudunk, hogy Nehadoma János 1920 óta biztosan itt szerepelt, és a csapat legeredményesebb góllövői közé tartozott. Később focizott Olaszországban, majd az USA-ban. 1928 és 1930 között játszott a Brooklyn Wanderersben és a Hakoah All-Starsban is. Nehadoma itt is a csapat legjobb góllövője lett, az 1928/29-es szezonban a norvég születésű, de amerikai válogatott Werner Nilsennel holtversenyben az American Soccer League gólkirályi címét is megkapta 48 meccsen szerzett 43 góljával. 1930-ban az amerikai futballszövetség megszigorította a külföldi játékosok szerepeltetését, így Nehadoma visszatért, de Magyarország helyett ismét Olaszországot választotta. 
Nehadoma megkapta az olasz állampolgárságot, így 1931-ben aztán már ismét a Pistoiese játékosa. A következő évet már a szintén másodosztályú Livorno csapatában töltötte, ahol remek évet zárt: 31 meccsen 18 gólt szerzett, nagyban hozzájárul a Livorno Serie B-s bajnoki címéhez és feljutásához. Nem véletlen, hogy felkeltette a nagyobb élvonalbeli klubok figyelmét is, a szezon végén a Fiorentina játékosa lett. 1936-ban Modenába igazolt, ahol egy évre ismét já­tékosedző, majd 1937/38-ban aktív pályafutását befejezve edző lett. Amilyen változatos volt labdarúgói pályája, olyan lett edzői karrierje is. 1938 és 1948 között megfordult a Triestinánál, a La Speziánál, az Atalantánál, a Barinál és a Mantovánál. Az olasz közigazgatás rendszeréből nyom nélkül tűnt el. Az olasz hatóságok számára sem elhalálozásának dátuma, sem helye nem ismert. – Halálozását mi is mindössze a születési anyakönyvi kivonatához fűzött utólagos bejegyzés révén valószínűsíthetjük, írja a futtbaltortenet.blog.hu az oknyomozásában. – A bejegyzés alapján, úgy tűnik, Ne­hadoma valamikor a hetvenes években hazatért Magyarországra, és 1976-ban Budapesten halt meg – vélik. 
Az, hogy az Atalanta most sikereket ér el, nem tulajdonítható az évtizedekkel korábbi magyar edzőinek. Csupán azt jelzi, hogy mi, magyarok mindenhol ott vagyunk. A napokban nyomon követhetjük az Európa Kupában a csapat sikereit vagy elbukását.