Amikor Rómában jársz: milyen a pápai általános audiencia?

Minap a barátaimmal beszélgetve, szóba került, hogy nehéz év volt az idei. Ilyen-olyan problémák, de minden családban adódtak. Az egyik barátnőm rám nézett, és annyit mondott: „Röhögi fogsz, de ezt én újév napján éreztem.” A napokban Katalin hercegné is megjegyezte, hogy nem számított ilyen kihívásokkal teli időszakra, de 2024 sokak számára volt gondokkal teli.

Az ilyen pillanatokban különösen felemelő egy-egy mély lelki élmény, mint például a pápa minden szerdán tartott általános audienciája. Ősszel szerencsém volt sokezer hívő és nem hívő között részt venni a Szent Péter téren tartott eseményen, amely a katolikusoknak egyértelműen töltődést hoz, de amelyet a nem hívők is különleges atmoszférájúnak írnak le. Egy folkstone-i brit úriember például úgy írta le, hogy bár maga nem vallásos, fantasztikus volt testközelből látnia a szentatyát, illetve egészen megdöbbentő békét és felemelő hangulatot érzett, pedig csak öt percig maradt azután, hogy a pápa elkezdett beszélni.

De ne szaladjunk ennyire előre. Az általános audienciára ugyanis nem lehet (vagy legalábbis meglehetősen nehéz) hirtelen ötlettől vezérelve bejutni. A Pápai Ház (a hivatalos találkozókat és kihallgatásokat, illetve a pápa, a római kúria és a bíborosi kollégium lelkigyakorlatait szervező apparátus) honlapján elérhető regisztrációs nyomtatvány segítségével lehet minimum egy-két héttel a tervezett utazás előtt regisztrálni. Hivatalosan csak a tíz főnél nagyobb csoportok számára kötelező a jegy előzetes kérelmezése, ennél kevesebb fő email írása nélkül is odaállhat a Szent Péter tér oszlopai alatt megbújó Bronz Ajtóhoz kedd délután három és hét, illetve szerda fél nyolc és tíz óra között, ám mivel akkor nemcsak a biztonsági kapukon kell átverekednie magát, hanem a jegyért is sorba kell állnia, szinte biztos, hogy sokkal rosszabb helyre kerül, mintha előre regisztrálna.

A jegy ingyenes és elvileg különféle szektorokba szól, ám amúgy jó olaszossággal ez kevéssé számít. Ha az ember nem ismeri pontosan a Vatikán alaprajzát, nem feltétlen találja meg elsőre a Bronz Ajtót, már csak azért sem, mert a Szent Péter tér macskakővén meglehetősen össze-vissza kanyarognak a különféle sorok. A többség a bazilikába szeretne bejutni, van, aki a Vatikáni Múzeum felé is itt lézeng, és persze mindenkinek kötelező a többlépcsős, szigorú átvilágítás és a táskaellenőrzés. Ha sikerül valakit találni, aki az ékes olasz mellett valamilyen külföldi nyelven is beszél (a rendőrök szinte sosem), akkor az remélhetőleg útba tud igazítani. Én egy épp az oszlopsor alatt beszélgető brazil papot szólítottam meg, aki szerencsémre pontosan tudta, hova kell menni.

A jegyen információ nem szerepel, csak egy közös imádság, ezért az ember vagy a csoportvezetőre, vagy a Pápai Háztól kapott emailre kénytelen hagyatkozni, amiben szintén mindössze annyi olvasható, hogy az általános kihallgatás szerdán kilenckor kezdődik.

Aznap reggel tehát némi bizonytalansággal, a tömegre számítva, bőven hét előtt léptem ki a szálloda kapuján, és mire a tér melletti utcába értem már sorakozni voltam kénytelen. Csoportok, fiatalok és idősek, apácák, zarándokok és turisták álltak egymás mögött, mígnem észrevettem, hogy jónéhányan igyekeznek leelőzni a tömeget, és amíg nem vagyunk kordonok közé szorítva, oldalról előzni. És mivel tudjuk, hogy amikor az ember Rómában jár, úgy kell tennie, mint a helyiek, én is csatlakoztam ehhez a szokáshoz.

A tér oszlopsora előtt persze már szigorú rend uralkodott, ott volt az első biztonsági ellenőrzés, amikor egy rendőr minden belépő táskáját ellenőrizte. Beljebb még egy ellenőrzés várta a belépni vágyókat, majd következhetett a téren való helyfoglalás.

A jegy elvileg különféle zónákba szól, de a pontos ülő- vagy állóhely nincs meghatározva. Sőt, a belépéskor a jegyet sem kérték el. Mivel a Szent Péter tér, az oltárral szembeni második szektorában sikerült leülni, így valószínüleg kevésbé volt érdekes, hogy tényleg regisztráltam-e, mint azok számára, akik Ferenc pápával egy szinten ülhettek.

Az oltár bal oldalán több feketébe öltözött hölgy és öltönyös úr ült, akiknek ruházatából következtethető, hogy valószínűleg hivatalos kihallgatást is kapnak a pápától. (A klasszikus vatikáni protokoll szerint a katolikus uralkodónékat kivéve a pápával csak feketében lehet találkozni. Ezt a szabályt Ferenc pápa feloldotta, de a legtöbben ma is így érkeznek hozzá.) Közelebb az oltárhoz, két oldalon fogyatékosok, betegek, illetve több népviseletbe öltözött zarándokcsoport foglalt helyet, jobb oldalon pedig több sorban pedig menyasszonyok és vőlegények.

A Sposi Novelli, vagyis a fiatal házasok pápai megáldása jól ismert szokás Olaszország-szerte. Magyarországon kevesen ismerik a lehetőséget, hogy egyházi házassági anyakönyvi kivonat birtokában bármely pár jelentkezhet az áldásért. Hivatalosan az esküvő után eltelt két hónapon belül kell Rómába utazni, azonban a jelentkezők nagy száma miatt gyakran kiterjesztik az engedélyt az egyéves házassági évfordulóig terjedő időszakra is.

A pároknak a többi résztvevőtől eltérően kell jelentkezniük, hivatalosan szintén a Pápai Háznál, ám az ügyintézés bonyolultsága miatt több ország egyházi igazgatása átvállalja a procedúrát. Például az amerikai bíborosi kollégium előzékenysége miatt számos tengerentúli pár vesz részt az eseményen. Többségük a teljes esküvői öltözetét is magával hozza, így az audiencia előtt és után a Vatikán környékén számos menyasszonyi ruhába öltözött, tűsarkakon tipegő hölgy sétálgat. A hivatalos előírás szerint nem kötelező a formális esküvői öltözék, de a fehér ruha és az öltöny, esetleg a népviselet (ha a pár abban esküdött) igen.

Egy-egy eseményen akár több száz pár is részt vehet, ezért érdemes ősszel vagy menni, mivel nyáron a zsúfoltság miatt Ferenc pápa nem beszél mindenkivel külön pár szót, hanem közös áldásban részesíti a friss házasokat.

Az általános audiencia gyökere is egyébként a Sposi Novelli. Az első szerdai audienciákat XI. Piusz pápa tartotta, kifejezetten a friss házasok köszöntésére. Eleinte nem is volt része a kihallgatásnak a katekézis. Miután heti programmá fejlődött, az egymást követő pápák különféle módon közelítették meg az elmélkedést. XXIII. János például a nap szentjéről, esetleg a héten tartott liturgikus eseményekről beszélt, II. János Pál a test teológiájáról, XVI. Benedek az apostolokról és az egyházatyákról. Ferenc pápa mindig az elesetteket és a háború áldozatait emeli ki.

Nem tett másképp azon a szerda délelőttön sem. Először a pápamobilban körbeautózott a téren – megdöbbenésemre az olaszok meglehetősen erőszakosak tudnak lenni, ha látni akarják a szentatyát –, majd az oltárnál köszöntötte a világ számos tájáról egybegyűlteket és megtartotta elmélkedését, amelynek rövidítését aztán nyolc világnyelven különféle zarándokcsoportok képviselői olvastak fel.

Az audiencia azzal zárult, hogy Ferenc pápaapostoli áldását adta minden zarándoknak, aki jelen voltak és rajtuk keresztül rokonaiknak is. Ezután az oltár körül helyet foglaló résztvevők találkozhattak a pápával, a zenei kíséretet adó bajor fúvós zene- és énekkarkar például külön közös fényképet is készíthetett. A téren ülő és közönség viszont oszladozni kezdett – annak ellenére, hogy bemondták, a jegy birtokában részt lehet venni a Szent Péter-bazilikában tartott déli misén is.

Ez eleinte úgy tűnt keveseket érdekelt, ám később azt láttam, hogy csak a szerencsétlen olasz szervezés miatt tűnt így. Ugyanis bár a szektorokból kiterelték a népet, se tábla, se ember nem volt, aki útba igazította volna a szegény résztvevőt, hogy ha be akar menni a bazilikába, mit csináljon, hova álljon. Az idegen nyelven kevéssé tudó rendőrök csak a térre mutogattak, ahol már értelemszerűen kígyózott a turisták sora. Sajnos a felemelő egyházi élmény szervezői nem jutottak el odáig, hogy az egyébként már többszörösen átvizsgált közönséget ne tereljék össze a biztonsági átvilágításra még várakozókkal.

Az már csak hab volt a tortán, hogy amikor végül kinyitották a bazilikát (az audiencia ideje alatt zárva tart), akkor a beözönlő tömeg hiába kérdezgette az ott szolgálatot teljesítőket, hogy mégis hol lesz a beígért mise, tízen tízfélét mondtak. Végül 11:50-kor kikerült egy útbaigazító tábla, amely azonban a csak turistaként résztvevő látogatókat kevéssé hatotta meg, hogy csendesedjenek el. Továbbá a 2025-ös szentév miatt rohamtempójú felújítás munkásai is csak a közvetlen környezetben álltak le a kopácsolással, fúrással és faragással, tehát a zarándokok meglehetős hangzavarban voltak kénytelen végighallgatni a misét.

Mindezen negatívumok ellenére hívőként és nem hívőként is érdemes ellátogatni szerdánként a Vatikánba, mert valóban különleges élményt élhetnek át a résztvevők. Felkészülésként vizet, esernyőt és napszemüveget sem árt csomagolni, illetve minél korábban érkezni, hogy az általában 12-15 ezer ember között sikerüljön jó helyet találni. Ha az időjárás nem megfelelő (tehát télen vagy a nagyon nagy hőségben), a kihallgatást nem a Szent Péter téren tartják, hanem a VI. Pál teremben. Ez 6300 férőhelyes, az állóhelyekkel együtt körülbelül hétezren férnek el, így ilyenkor a jegyfoglalás nélkülözhetetlen.