Az iskolaépíttető Festetics György

Kétszázhetven éve, 1755. január 1-jén született Ságon gróf Festetics György, a keszthelyi Georgikon és Helikon alapítója. Festetics György apja, tolnai Festetich Pál udvari titkos tanácsos, Mária Terézia bizalmasa volt, akinek a királynő jelentős birtokokat, majd 1772-ben grófi címet adományozott. Györgyöt és testvéreit kezdetben anyjuk tanította, neki köszönhetően lett szerelmese a magyar nyelvnek. Felsőfokú tanulmányait a bécsi Collegium Theresianumban kezdte meg, ahol államigazgatást, filozófiát, jogi ismereteket tanult. Az akadémia volt az első oktatási intézmény, amely megismertette diákjaival a könyvtártudományt, ami később hozzájárult Festetics pazar könyvgyűjteményének kialakításához. 

Tanulmányai befejezése után a pesti pénzügyigazgatóságnál dolgozott, majd fizetés nélküli tanácsos volt Horvátországban. Később apja rosszallása ellenére a katonai pályát választotta, és 1778-ban belépett gróf Nádasdy Ferenc ezredébe. Festetics a magyar nemesi testőrségnél szolgált, itt ismerkedett meg a felvilágosodás eszméivel, 1787-ben kérésére a Graeven-huszárezredhez helyezték át. 1790-ben, a II. József halála utáni politikai zűrzavarban, a nemzeti érzelmek fellángolása idején tiszttársaival együtt folyamodványt nyújtottak be az Országgyűlésnek azt kérve, hogy a magyar ezredek békeidőben Magyarországon tartózkodhassanak, szolgálati nyelvük és tisztikaruk magyar legyen. Tettük nagy felháborodást váltott ki Bécsben, ezért Festeticset a távoli Belgiumba helyezték át. Mivel a katonai pályán előmenetelre nem maradt esélye, 1791-ben leszerelt, és hazatért Keszthelyre, hogy a súlyos adósságokkal terhelt családi birtokon gazdálkodjon. Uradalmainak vezetésére Nagyváthy Jánost, az első magyar nyelvű mezőgazdasági szakkönyv szerzőjét kérte fel, aki a gazdaság minden egyes ágára szakszerű utasításokat dolgozott ki, és azt a tanácsot adta a grófnak, hogy alapítson tanintézetet az uradalmi gazdatisztek képzésére. Így jött létre 1797-ben a világ első felsőfokú képesítést is nyújtó mezőgazdasági tanintézete, a Georgikon. 

Az uradalmakat vezető gazdatisztek képzettsége akkoriban leginkább a gyakorlaton és legkevésbé az elméleti képzésen alapult. A Georgikon alapításával Festetics gróf ennek szeretett volna véget vetni, és uradalmait képzett gazdatisztek irányítása alá akarta helyezni. Tanfolyama a grófi ösztöndíjasok részére hároméves volt, a külső tanulókat pedig egy-két évre is fölvették. Az oktatás latin, német és 1846-tól magyar nyelven folyt. 

Mivé képezték az intézményben a hallgatókat? Az erdész- és vadásziskola tanulóit önálló erdőkezelőkké képezték, belőlük erdőőröket, erdőkerülőket neveltek. A kertésziskola a grófi kertész vezetése alatt állott, ki a szaktárgyakat tanította, s a gyakorlati beavatást végezte. A mérnökiskola célja volt a kellő előképzettségű ifjakat a gazdasági építészetben, csatornázás, öntözés, hidak, malmok, iparüzletek építése és berendezése terén kiképezni. A ménesmester- és lovásziskola feladata volt a ménesek részére szakképzett személyzet nevelése. A gazdaasszony-iskolában a leányokat a háztartásban, kézimunkákban, baromfitenyésztésben képezték ki, sőt az erkölcs-, illem-, egészségtanban, rajzolásban és zenében is kaptak oktatást. 

A parasztiskola, vagyis földmívelés-iskola célja az uradalom részére leendő cselédnevelés volt. A tanítás olvasáson, íráson és számoláson kívül a gazdaság elemeire, így a gyümölcsészetre, selymészetre, méhészetre terjedt ki. 

A Georgikon költségvetésében jelentős összeget képvisel az a költség, melyet a tanárok külföldön való további kiképeztetésére és utaztatására fordítottak. A tanulók számára számos ösztöndíj, a cselédség részére jutalomdíj volt rendszeresítve. Az iskolai intézmények és a tanszemélyzet szaporodása következtében a Georgikon mindinkább iskolai, sőt főreáliskolai jelleget öltött magára, az egykorú német leírások pedig akadémiának címezték. 

A Georgikon rendelkezésére bocsátott gazdaságot 1799-ben hozták létre, 1802-ben pedig szőlőkkel és erdőkkel egészítették ki. A szántóföld 241, az erdő 150, a rétek 118, a kertek 21, a szőlő 5, a majortér 8, összesen 543 holdat tett ki, s azt 1810-ben 902 holdra egészítették ki. A major, Keszthely város délnyugati részén elterülve, amely mai napig is Georgikon-major nevet visel, számos, legtöbbnyire kőépületből állott, és mellette voltak a kőfallal bekerített kertek. Az állattenyésztésre különösen nagy súlyt helyeztek; különféle fajta szarvasmarhát, lovat, juhot, sertést tartottak. Ahol valami híres tenyésztés felmerült, Festetics György gróf abból feltétlenül szerzett állatokat, még angórakecskét is tenyésztettek, amelyet Perzsiából hozattak. 

Az 1848-as tanévnek, tekintettel a felmerült forradalmi eseményekre, a szokottnál korábban kellett volna befejeződnie, s a vizsgálatok június közepére voltak kitűzve, az ott tanuló ifjúság azonban a szabadságharcban részt venni hazafiúi kötelességének tartotta, s a fővárosba vonult; a Georgikon ezzel megszűnt, a szabadságharc lezajlása után pedig annak újból való megnyitására kísérlet sem történt. Tizenhét évvel később, teljesen megváltozott viszonyok között nyomába lépett a keszthelyi magyar királyi gazdasági tanintézet, amely nagyon sok változáson átment, a mai keszthelyi agrárképzés magvát jelenti. 

Festetics György más intézkedésével is sokat tett a magyar nemzet fejlődéséért, például a csurgói gimnázium és könyvtárak létesítésével, a hazai sajtó támogatásával, a Magyar Hírmondó, az Uránia, a Hazai Tudósítások, illetve mezőgazdasági szakkönyvek kiadásával, valamint nyomda, kórház, hajóépítő műhely és posta létesítésével is. Ez a filozófia az alapja annak az egykori szálló­igének, amely szerint Festeticsnél a mezőkön a pásztor könyvvel a kezében őrzi a nyájat. Festetics hitt abban, hogy társadalmi előrelépés csak műveltségen keresztül lehetséges. Nevéhez fűződnek az 1817-ben induló Helikoni Ünnepségek. 1819. április 2-án halt meg Keszthelyen. Már 1892-ben a város főterén szobrot állítottak Festetics György emlékének, amely a gyönyörű kastély parkjában található, de szobra van a belvárosban is. 

A Balaton valaha volt legnagyobb vitorlását több mint kétszáz éve építtette a Festetics család. A Phoe­nix nem a család első, hanem a legnagyobb hajója volt, a hossza elérte a 31 métert. A 18. század elején Keszthelyre költözött Festeticsék ugyanis hamar ráébredtek a tó hajózásának fontosságára, és az abban rejlő gazdasági lehetőségekre. Fellendült a Balaton északi oldalán a szőlőművelés, a déli oldalon pedig a kereslet a zalai építőkövek iránt. A költségek növekedése miatt egyre nagyobb gondot jelentett a rendkívül fontos só szállítása is. 

Festeticsék első sószállítója a Christoph gálya volt, amely 1750 és 1760 között épült, ám 1790-re tönkrement, így meg kellett építeni az utódját. Antonio Borri Festetics György meghívására azzal a szándékkal érkezett a Festetics-birtokra, hogy megépítse az új sószállítót, a Phoenixet. Borri a hajó deszkáinak válogatott fáit Somogyból hozatta, közben a Christoph megmaradt, és használható részeinek felhasználásával megkezdte az építkezést a fenékpusztai hajóépítő műhelyben. Érkezett fa a zalai erdőkből is, az evezők kőrisfáit a csurgói uradalom biztosította, a szegeket pedig Grazból hozatták. 

A Balaton máig legnagyobb vitorlás hajóját végül 1797. július 15-én bocsátották vízre, ezt írta róla a Magyar Híradó: „Magyar Tengerünkön is látjuk már lebegni a boldog jövendőre mutató kereskedőhajó vitorláit, melyek megáldatása és Phoenixé lett elneveztetése, jeles tzeremóniával ment véghez e folyó hónapnak 16-dikán délután számos uraságok jelenlétében, kiket a tze­re­móniák előtte is gazdagon meg­ven­déglett a Gróf Ur.” 

A gálya alaposan lerövidítette a só szállítási idejét a korabeli krónika szerint: „Amely sót eddig t. i. Pest vármegyéből szinte egy hét alatt szállítottak sok szekerek Keszthely és vidékére: most azt el lehet szállítani, minekutánna gálya jár a Balatonon, felényivel is kevesebb idő alatt.”

A Magyar Kurír is lelkendezve írt a hajóról, kiemelve, hogy háromszáz emberrel a fedélzetén is alig merült a vízbe, és azt, hogy kis szélben is nagy sebességre volt képes. Noha a Phoenix merülési mélysége csekély volt, így sem közvetlenül a parton, hanem partközelben kötött ki, a rakományát pedig csónakokon szállították a partra. 
Festetics György halála után fia, László 1820-ban rendelkezett a Phoe­nix felújításáról és belső átalakításáról. A Phoenix 1827–1830 között pusztulhatott el. Az új Phoenix máig nem készült el, pedig méltó dísze lehetne a Balatonnak.