És megint mozog a föld

Február 13-án, éjfél után pár perccel megmozdult a föld Pannonhalma térségében, 13 kilométeres mélységben. A 2,4 magnitúdójú rengést az epicentrum közelében lévők érezhették. Nagyobb károkról nem érkeztek beszámolók, ami azért sem csoda, mivel Magyarország területén évente 100-120 2,5-nél alacsonyabb magnitúdójú rengést lehet regisztrálni. Nagy részük nem éri el az érzékelhetőség határát. Szintén nem okoz kárt az évente mért négy-öt 2,5-3 magnitúdójú, az epicentrum környékén jól érezhető földmozgás. Jelentősebb problémákkal a 15-20 évenként jelentkező nagyobb rengések járnak, az erős és igazán nagy kárt okozó 5,5-6 magnitúdójú földmozgások negyven-ötven évente fordulnak elő. 

Legutóbb ilyen eset a dunaharaszti rengés volt 1956. január 12-én. Az 5,6 magnitúdójú földmozgásnak 31 előrengése volt, amelyeket elsősorban Budán és Monor–Gomba környezetében lehetett észlelni. Dunaharaszti 3500 épületéből alig 350 maradt épen, néhány haláleset és sebesülés is történt, a ledőlt sírkövek, az elhomokosodott kutak és a Taksonyban nyílt iszapvulkán képei bejárták a sajtót. Budapesten elsősorban Soroksáron keletkeztek károk, ám a gyógyfürdőzők némi pozitívumot is tapasztalhattak, mivel a Rudas fürdő forrásaiban a vízhozamok a rengés után közvetlenül megnövekedtek. (Igaz, utána fokozatosan a rengést megelőző érték alá csökkentek.) 

Sokak emlékezetében az 1985. augusztus 15-i berhidai földrengés él tisztán, amely bár alacsonyabb intenzitással zajlott (4,9 magnitúdó), de a Peremartonban és Berhidán okozott komoly épületkárok miatt vörössel jegyzi a krónika. Az epicentrum közel volt a felszínhez, ezért volt jelentős az anyagi veszteség, Berhidán például 72 házat teljesen le kellett bontani. A rengést a Balaton-környék többi településén is problémákat okozott, sőt a következő fél évben több mint kétszáz utórengést érzékeltek a műszerek. 

A Balaton-felvidék egyébként szeizmológiailag fontos terület, Komáromtól a Balaton északi végéig húzódik egy aktív zóna. A Magyarország területén keletkezett legnagyobb földrengés is ezen a területen történt: 1763. június 28-án 6,3 magnitúdójúra becsült rengés rázta meg Komárom környékét. Bár a város harmada elpusztult, a korabeli építkezésnek köszönhetően csak hatvannál valamivel többen haltak meg. Ugyanakkor a beszámolók számos sebesültről írnak. 

Az ország másik fontos gócpontja a keleti határon húzó Érmellék, illetve északon Eger. Érmellékről 1829-től vannak feljegyzések, az 1834. október 15-i földrengést 6,5-6,6 körülire becsülik. A károk nyomai például a máriapócsi templomban, de több más helyen is a mai napig láthatók. Eger legjelentősebb rengését 1925. január 31-én regisztrálták. Itt több előrengésről, illetve egy nyolc perccel későbbi utórengésről is mesél a krónika. A károkat illetően ledőlt kéményekről, barlanglakások falainak repedezéséről, egy templomi mellékhajó sérüléséről és a sírkövek óramutató járásával megegyező irányban való elmozdulásáról olvasni. A károk jelentősek voltak: hétmilliárd korona Ostoroson és 16 mil­liárd Egerben, amikor egy kiló kenyér hatezer koronába került. 

Magyarországról sokan hiszik, hogy földrengéstanilag nyugalmi övezet, ám a helyzet nem ennyire egyszerű. Valójában egy közepesen aktív zónában helyezkedik el, átmenetként a szeizmikusan aktív mediterrán térség és a tektonikailag stabil kelet-európai régió között. Európa déli részének, vagyis Magyarország tágabb környezetének földmozgásait az Afrikai- és az Európai-lemez ütközése határozza meg. Az Afrikai-lemez nem ér véget a Földközi-tenger déli partjával, hanem az Adriai-tenger alatt húzódó blokk is hozzátartozik. Ez észak felé mozog, és egyúttal az óramutató járásával ellentétesen fordul is, amely az Eurázsiai-hegységrendszer területen lévő magashegységeinek (Alpok, Appenninek, Kárpátok, Dinári-hegység) tektonikai folyamatait határozza meg, és így az általuk körbeölelt Pannon-medence mozgásait is. 

Az első ismert földrengés éppen ezért még bőven a Római Birodalom és Pannónia idejére tehető. 456. szeptember 7-én Savariában jegyeztek a mai becslések szerint 6,1 magnitúdójú rengést. A pontos helyszín nehezen megállapítható, a szakértők valószínűsítik, hogy Szombathelytől bő harminc kilométerre északra volt. A középkorból nem igazán maradtak fenn leírások, de Mária Terézia sokat tett a dokumentálásért, nem kis mértékben köszönhető ennek a komáromi rengés pontos ismerete. Az első tudományosan feldolgozott rengésre ugyanakkor még néhány évtizedet várni kellett: az 1810. január 14-én Mór környezetében keletkezett 5,5 magnitúdójú földrengés feldolgozását a kor nagy természettudósa, Kitaibel Pál végezte. Ez okozta egyébként az egyik legjelentősebb károkat Magyarországon. 

Hasonló mértékű rengésre a szakemberek lassan számítanak Magyarországon, ám nem tudják megjósolni pontosan, hol és milyen erősségben várható. Ugyanakkor a modern technológia miatt remélhetőleg menedzselhető mértékű károk keletkeznek majd. Igaz, Magyarországon nem terjedt el a japán földrengésbiztos technológia, amely nyomán az épületek többsége az oldalára dől, de az Európai Unióban egységes szabvány szabályozza a földrengésbiztos építkezés módszereit. Az Eurocode 8 követelményei szerint minden építményt úgy kell megépíteni, hogy az átlagos ötvenéves élettartama alatt tíz­százalékos valószínűséggel előforduló földrengést komolyabb szerkezeti károsodás nélkül kibírja. Az ipari, illetve a nukleáris létesítményekre ennél szigorúbb előírások vonatkoznak. 
Szakértők ajánlása szerint földmozgás esetén az asztal, az ágy vagy ajtókeret nyújthat fedezéket. A szobák sarkaiban nagyobb valószínűséggel kerülhető el, hogy a lehulló vakolat sebesülést okozzon. Szabadtéren a legfontosabb, hogy minél nyitottabb térre meneküljön az ember. Ha az épületek magasságával megegyező távolságra sikerül eljutni, akkor a lehulló épületelemek, cserepek okozta sérülések is kevésbé veszélyeztetnek.