Jövőkép

A 2024-es évet sokan, sok szempontból ítélték rossznak. Időjárási és klímaváltozási szempontból mindenképpen negatív a mérleg. Az MCC Klímapolitikai Intézet kutatása szerint a tavalyi év joggal nevezhető az extremitások időszakának, mivel egyszerre voltak jelen a klímaváltozás által előidézett szélsőségek, illetve az időjárási rendszer természetes változékonyságából fakadó események. Elsősorban az El Niño hatását szokás emlegetni, amely valóban időszakosan jelentkezik, ám a csendes-óceáni időjárási ciklus jelenségeit egyrészt erősíti a klímaváltozás, másrészt szélsőséges események nemcsak ebben a térségben fordultak elő, hanem például Európában is (többek között a rekordméretű árvizek kapcsán), amelyet az El Niño-La Niña nem érint közvetlenül. 

Tavaly először lépte át a globális átlaghőmérséklet emelkedése az iparosodás előtti időszakhoz viszonyított másfél Celsius-fokos küszöböt. Az 1991–2020-as klímanormához képest az időjárási szélsőségek száma és intenzitása 2024-re 4,5-szeresére nőtt.

A Világbank és a Meteo­rológiai Világszervezet becslései szerint a klímaváltozás a globális GDP 1,5 százalékának kiesését eredményezi. Több régiót, így például Közép-Afrikát, Kelet-Közép-Európát, a Távol-Keletet és Észak-Amerika egyes területeit is súlyos aszályok és hőhullámok sújtották. Az Amazonas-medence az elmúlt száz év legsúlyosabb aszályát élte át. Sorozatosan dőltek meg hőmérsékleti rekordok, 2024 első fele az Európa valaha mért legmelegebbje lett. Magyarországon a február különösen kiemelkedő volt: hét fokkal haladta meg a hőmérséklet az átlagot, így a gyümölcsfák egy-másfél hónappal hamarabb kezdtek virágozni, ami komoly gondot okozott a gazdáknak, mivel egyrészt később jött a fagykár, illetve ennyire korán a beporzók sem voltak aktívak. 

Milliárd dolláros kár 

Az Aon kockázatkezelő cég napokban kiadott jelentése szerint a globális természeti katasztrófák (főként a hurrikánok és konvektív viharok) 368 milliárd dollár veszteséget okoztak 2024-ben csak az Egyesült Államokban. Ez 14 százalékkal haladja meg a XXI. századi átlagot és a kilencedik egymást követő év, hogy a veszteség több mint 300 milliárd dollár. A 2024-es biztosítási veszteségek világszerte 54 százalékkal haladták meg a XXI. századi átlagot. A népesség gyarapodása, a gazdagság és a természeti veszélyeknek való általános kitettség növekedése a magas kockázatú területeken is kulcsfontosságú összetevője az egyre jelentősebb veszteségeknek. Az időjárással kapcsolatos események tehát egyre gyakoribbak és költségesebbek. Legalább 54 globális esemény volt tavaly az Aon szerint, amelyik egymilliárd dollár feletti gazdasági veszteséget eredményezett.

Az előrejelzések a melegedés tekintetében 2025-re sem kecsegtetnek sok jóval. Kovács Erik, az MCC klimatológusa szerint a globális átlagos felszíni hőmérsékletet a legtöbb szimuláció 1,39 és 1,43 Celsius-­fok közötti értékre becsüli. Ez a 2024-es értékhez képes kevesebb, de az iparosodás előtti időkhöz és az 1991–2020 közötti klí­ma­nor­málhoz képest is nagyobb hőmérsékletet mutat. A mérsékeltebb melegedés a La Niña és az indiai-óceá­ni dipólus (az Indiai-óceán nyugati és keleti része közötti tengervíz hőmérsékleti különbségeinek váltakozása) normál fázisának következménye. Mindkettő hőt von el a légkörből az óceánok irányába. 

Emberi hatások 

Mindennek ellenére az idén is szélsőséges jelenségek várhatók. Az El Niño-La Niña hiába kerül negatív fázisba, a hőmérséklet emelkedése folytatódik, mivel az Indiai- és az Atlanti-óceán átlagosnál melegebb, gyengülnek a futóáramlatok, illetve magas a metán és a dinitrogén-oxid légköri szintje. Az üvegházhatású gázok kapcsán fontos tudni, hogy a szén-dioxid lassan, de hosszú távon melegít, a metán viszont 29-40-szer erősebben, ám néhány év alatt a levegőben kialakuló fizikai-kémia kölcsönhatások révén kiülepszik a légkörből. A szén-­dioxid elősorban az emberi szennyezés eredménye, a metán levegőbe kerülése viszont természetes folyamat, a trópusi területek mo­csarasodása és a tundra olvadása miatt szabadul fel. Az már más kérdés, hogy ezen folyamatok szintén az éghajlatváltozás következményei. 

Szakértők itt hívják fel a figyelmet a legnagyobb vitára a klímaváltozás kapcsán, ami leginkább a tyúk és a tojás problémájához hasonlítható. A földtörténti korszakok a folyamatos melegedésről, illetve lehűlésről szólnak. A természetes ciklikusság már a feljegyzett emberi történelemben is megjelenik, hiszen a XV. és XIX. század között tartó kis jégkorszak például olyan eseményeket idézett elő, mint Amerika tömeges betelepülése az Európában tapasztalható hideg éghajlati körülmények miatt bekövetkező éhínségek okán. Az ipari forradalom kezdete óta folyamatosan gyorsuló ütemben melegszik a légkör. A tudósok egyetértenek, hogy az emberi tevékenység segíti a folyamatot, de nem egyeznek annak pontos arányában. Az egyik vélemény szerint bár az ember hozzájárul a légkör melegedéséhez, de a természetes ciklikusság nagyobb részben felelős a melegedésért, mások szerint az emberi tevékenység a mozgatórugója a folyamatoknak. Tény, hogy 2025 a globális, európai és hazai átlagnál melegebb lehet, és nagy valószínűséggel az elmúlt 120 év öt legmelegebb éve közé fog tartozni. Kovács Erik szerint az éghajlati rendszer egy évtizede elérte a kritikus átbillenési pontot, így az emberi tevékenység hatására nem mérsékelhető, öngerjesztő folyamatok indultak el. 81 modell eredményei mutatták ki, 45-48 százalék az esélye annak, hogy 2025-ben is átlépi az éves globális átlaghőmérséklet-emelkedés a Párizsi Klímaegyezményben meghatározott másfél Celsius-fokot. 

Ez főként azután valószínű, hogy Donald Trump elnöki beiktatásakor bejelentette: ismét kilépteti az Egyesült Államokat az egyezményből. Tehát az Európai Unió hiába tesz példaértékű lépéseket az üvegházhatású gázok csökkentésére, amíg a legnagyobb kibocsátó országok, így az Egyesült Államok, Oroszország, Kína és India nem csatlakozik a kezdeményezésekhez, viszonylag kis hatékonysággal befolyásolhatók a negatív időjárási következmények. 

Télen és nyáron 

A tél Európában megfelel 2025-ben a klímaváltozási trendeknek: több a csapadék, de az inkább folyékony halmazállapotú. Igaz, a magashegyi területeken eddig nem volt ok panaszra, a síszezon jó minőségű havon folyhat. Egyes becslések szerint kora tavasszal fagyokra lehet számítani, a klímaváltozás egyik következménye a kora tavaszi fagyok gyakoribbá válása Európa-szerte. A kérdés, hogy az északi-sarki örvény (Polar Vortex) hogyan változik. Ha ez ugyanis erős, akkor az Északi-sark fölött tartja a hideget, és Európában erős futóáramlásokat eredményez. Ha viszont gyenge, akkor a hideg betör Észak-Amerikába és Európába is. Az amerikai meteorológiai hivatal számítása szerint az idén a Polar Vortex a szokásosnál erősebb marad egészen tavaszig, majd lassú szezonális lebomlás ­következik, ami enyhébb tavaszt támogat. 

A La Niña májustól gyengül, és júniustól következik a semleges fázis. A nyár ismét melegebb lehet az átlagnál, többszöri tartós és intenzív hőhullámokra kell számítani Európa-, Kelet-Ázsia és Észak-Amerika-szerte. Dél-Kaliforniában már most készülnek a nyári bozóttüzekre, azzal a felkiáltással, hogy az idéntől nem szezonális tüzek várhatók, hanem az év folyamán végig bármikor felcsaphatnak a lángok. Az Alpok és Délnyugat-Európa talajai 2017 óta kevesebb csapadákot kapnak, így valószínű az aszály a Duna, a Rhone, a Pó és a Rajna területén, a mediterrán régiókban pedig Európában is tüzekre kell számítani. A szezonális szimulációk 40-45 százalékos esélyt adnak a tavalyihoz hasonló nyári időjárási körülményekre. A hőhullámokat heves viharok zárhatják, ami villámárvizekhez vezethet. Ez a tavalyi európai árvizek tükrében nem túl biztató jövőkép. 

Greg Case, az Aon vezérigazgatója szerint a szélsőséges időjárás mutatja, mennyire szükség van innovatív megoldásokra a kihívások kezelésében. A tavalyi év ugyanis megmutatta, hogy a határon átnyúló együttműködések szó szerint életeket menthetnek. 2024-ben világszerte több mint 18 ezer ember vesztette életét főként a hőhullámok és az áradások következtében. Ez azonban bőven alatta maradt a XXI. század 72 400 fős eddigi átlagának, ami a továbbfejlesztett figyelmeztető rendszereknek, az időjárás-előrejelzéseknek és evakuálásoknak köszönhető. Fontos tehát, hogy a döntéshozók lehető leginkább alkalmazkodjanak a helyzethez, mivel a klímaváltozás harminc-negyven év távlatában visszafordíthatatlanná válik.