Sokváltozós egyenlet

Kétezernégyszász éves a peloponnészoszi háború, a világ vezető hatalmai mégsem tanultak belőle. Athén és Spárta gazdasági ellentéte, illetve a hegemón helyzet megteremtését célzó ambícióik végső soron az ókori Görögország pusztulását okozták. Graham Allison 2017-es elemzése szerint azóta 16 hasonló konfliktus fordult elő a világtörténelemben, és ebből mindössze négy alkalommal sikerült elkerülni a háborút. Hszi Csin-ping kínai elnök korábban hangsúlyozta, hogy Kína felemelkedése békés, és az Egyesült Államoknak nem kell aggódnia. Donald Trump azonban első és második elnökségét is az Amerika első szlogenre építi, így fontos számára a kínai gazdasági fenyegetés visszaszorítása. 

A vámok és az annak való ellenállás egyébként sem ismeretlen az Egyesült Államok számára, mi több, létét is annak köszönheti, hogy 1773-ban Boston lakossága kart karba öltve szórta a brit teát az Atlanti-óceánba a túlságosan nagy vámterhek miatt.

A kereskedelmi háború tehát a kereskedelem kezdete óta ismert jelenség. Az angolszász országok különösen kivették részüket a történet alakításából, a Brit Birodalom számára az amerikai affér csak egyike volt a kereskedelmi csatáknak. Indiában a Kelet-indiai Társaság sokszor véres tettei visszhangoztak, Kínában pedig az ópiumháború vetett hullámokat a XIX. században. A britek éveken keresztül küldték az Indiában előállított ópiumot Kínába, amire a kínai császár azt illegálisnak nyilvánította. A konfliktus rendezésére tett kísérletek kudarcot vallottak, a császár csapatokat küldött a kábítószerek elkobzására. A brit haditengerészet azonban felülkerekedett, így Kína engedett. 

Néhány évtizeddel később, 1930-ban az Egyesült Államok vámtörvénye az európai mezőgazdasági termékektől védte az amerikai farmerokat. Csaknem negyvenszázalékosak voltak a behozatali vámok. Válaszul több ország is magasabb megtorló vámokat vezetett be, ami a globális kereskedelem visszaesését hozta. A nagy gazdasági válság elterebélyesedését később számos szakértő a döntéseknek tudta be, miután Franklin Delano Roosevelt több törvényt is hozott a kereskedelmi akadályok csökkentésére. 

Védelem vagy nyitottság? 

Roosevelt zsenialitása sokak szerint abban rejlett, hogy úgy tudott protekcionista intézkedéseket hozni, hogy a nemzetközi jelleget sem csorbította. A protekcionista gazdaságpolitika vezethet ugyanis két vetélkedő országot kereskedelmi háborúba. Ilyenkor a felek közötti kereskedelmet korlátozzák a belföldi gazdaság védelme miatt. A szembenállók védővámokat vetnek ki a másik ország termékeire, amelyekre újabb vámok a válasz. A cél, hogy megerősödjenek a hazai gyártók és termelők, és a másik ország kénytelen legyen a győztes országnak kedvező reformokat bevezetni. Minden kereskedelmi háború kicsit más, mivel a gazdaságtól nem függetleníthető a politikai helyzet. Így a harmincas évek Amerikája például nehezen hasonlítható össze a hidegháborús időszakkal, amikor az Egyesült Államok és a Szovjetunió között egyértelmű kereskedelmi háború folyt. Ám mivel a Szovjetunió kezdettől fogva félresikerült gazdasági modellel dolgozott, ráadásul alig állt gazdasági kapcsolatban a világ nyugati felével, az a kereskedelmi háború határozottan eltér a XXI. századi verzióktól, főként, hogy 1990 óta az országok messze jobban függenek egymástól, mint a XX. század folyamán. 

Amerika a világ ellen 

A globalizáció jelentett bizonyos status quót a 2010-es évek közepéig,­ azonban Donald Trump első elnöksége idején az amerikai politikai szereplők úgy vélték, hogy ideje megregulázni Kína saját érdekeit védő intézkedéseit. A háború nyitányaként Washington és Peking kölcsönösen évi 50-50 milliárd dollárnyi, 25 százalékos pótvámot vetett ki az egymástól importált termékekre, amelyeket továbbiak követtek. Ezzel egy időben Washington, nemzet­biztonsági okokra hivatkozva, tiltólistára tette a Hua­wei-t, így az amerikai cégek csak kormányzati hozzájárulással kereskedhettek a telefongyártóval. A Hua­wei-szto­ri többfordulós sagája mellett az elektronikai termékek egyre drágultak, mivel számos, védővámmal sújtott, Amerikából importált alkatrészt építenek be kínai végtermékekbe. 

Donald Trump az acéltól és alumíniumtól kezdve a napelemekig és a mosógépekig számos vámot vetett ki, amelynek hatásai az Európai Unióból, Kanadából és Mexikóból származó árukat is érintette. Minden részről történek válaszintézkedések, továbbá Joe Biden is fenntartott több vámot, ám a nemzetközi gazdaságot a Trump februári beiktatása óta bevezetett vámok rázták meg igazán. Az elnök 25 százalékos mexikói és kanadai importvámjai, illetve az arra adott válaszintézkedések nyomán a Red­ditet, az X-et és a TikTokot ellepték az üres polcokról készült felvételek. A közösségi médiában már vita folyik, hogy ezt vajon az amerikaiak mennyire fogják hosszú távon tolerálni. Az egyik vélemény szerint Trump népszerűsége nem véletlenül esik, a másik oldal viszont úgy véli, hogy az Egyesült Államokban tapasztalható fentanil (orvosi fájdalomcsillapító drog)-járvány máshogy nem fékezhető meg, és mivel számos családot érint az anyag okozta túladagolás, az amerikaiak elnézőek lesznek a termékpaletta csökkenése iránt. 

A Kínából érkező áruk esetén szintén kérdéses, hogyan reagál az amerikai közvélemény. Trump tíz­százalékos extraadót vetett ki a kínai termékekre, mire válaszul Peking 21 milliárd dollárnyi, Egyesült Államokból érkező mezőgazdasági importot céloz meg. Az árucikkek köre kiterjed az olyan alap amerikai terményekre is, mint a csirke, sertés, marha, tenger gyümölcsei, búza, kukorica, gyapot, szója, más zöldségek és gyümölcsök, illetve tejtermékek.

Elemzők szerint a lépések drágulást és kevéssé versenyképes gazdaságot hoznak. A deglo­ba­lizáció újabb szakasza nehezen egyeztethető össze a XXI. század világgazdaságával. Ha az ugyanis egymással össze nem egyeztethető blokkokra szakad, ahol az áruk, a szolgáltatások, a tőke, a technológia és az adatok kereskedelme súlyosan korlátozottá válik, azzal szinte mindenki veszít. Kínának hatalmas a belső piaca, az emberiség egyötöde bőven fenntartja a kínai nagyvállalatokat, így kedvezőbb a helyzete. Amerikának nehezebb, mivel számos ásványkincset szerzett be Kínából, de mivel ezek nem kizárólag onnan importálhatók, illetve az innovációs fölény még mindig a kezében van, ezért megoldást találhat a kieső termékek pótlására. A legnagyobb vesztes Európa, amely kizárólag drágábban vagy sehogy nem tudja beszerezni kényelmi termékeit. 

Európa új szövetségesei 

Ha Európa nem akar lemaradni a fragmentálódó világban, új szövetségesek után kell néznie. Ennek is köszönhető, hogy újraindultak a régóta takaréklángra tett, EU és India között folyó szabadkereskedelmi tárgyalások, amelytől a szakértők remélik, hogy India Kína egyensúlya lesz Délkelet-Ázsiában. Az épülő gazdasági kapcsolatok egyik legfontosabb kérdése a modern technológiához szükséges ásványkincsek beszerzési helye. Különösen a ritkaföldfémek kerülnek előtérbe, amelyek összkiter­me­lésének 85 százaléka Kínából származik. Bányászatuk és finomításuk igen veszélyes és környezetszennyező, például a ritkaföldfém-termelés fővárosának számító Batou-ban a bányászat miatt keletkezett savas, radioaktív szennyvíz a növényzet teljes pusztulását okozta, így más országok nem rajonganak túlzottan a lehetőségért, hogy a kereskedelmi háború miatt esetleg át kell venniük Kína ezen szerepét. Trump előző elnöksége idején az ásványkincsek miatt szakértők Oroszország szerepének átértékelődésével is számoltak, azonban az ukrajnai háború nyomán ez a lehetőség ma kérdőjel. Szakértők egyetértenek, hogy mindenképp geopolitikai átrendeződést látunk, ám a sokváltozós egyenlet miatt a megoldásra még nincs válasz.