Tarolt a brutalizmus

A film világpremierjére 2024. szeptember 1-jén, a 81. Velencei Nemzetközi Filmfesztiválon került sor, ahol sejteni lehetett, hogy sikeres lesz. Brady Corbet elnyerte a legjobb rendezésért járó Ezüst Oroszlánt, a film további négy elismerést kapott, köztük a nemzetközi kritikusok díját. 2025-ben hét jelölést kapott Golden Globe-díjra, melyből hármat megnyert. A három és fél órás amerikai film középpontjában egy fiktív magyar építész áll. A rendező elmondása szerint eredetileg egy olyan híres Bauhaus-építészről akart filmet készíteni, aki „a háború viszontagságai közepette rekedt, de Amerikában újrakezdte életét”. Ám mivel a 2023 augusztusában elhunyt francia építész és építészettörténész, Jean-Louis Cohennel történő konzultáció közben sem talált ilyen történelmi alakot, A brutalista végül fikciós alkotás lett. 

Magyar alkotók 

A három és fél órás film tehát végül egy kitalált, magyar szárma­zású zsidó építész, Tóth László történetét meséli el. A második világháború után Tóth László, a nagyívű víziókkal megáldott magyar származású zsidó építész, aki a dessaui Bauhausban tanult, elhagyja a lerombolt Budapestet a koncentrációs tábort ugyancsak túlélt, de megrokkant feleségével, Erzsébettel és az elszenvedett traumától megnémult unokahúgával, Zsófiával Amerikába emigrál, hogy ott tehetségével és szorgalmával megvalósítsa az „amerikai álmot". Számos megpróbáltatás közepette alulról kezdi felküzdeni magát Pennsylvaniában, ahol egy gazdag és befolyásos gyáros, Harrison Lee Van Buren felismeri építészi tehetségét és egy nagyszabású projekttel bízza meg. 

A filmen összességében mintegy 150 magyar szakember dolgozott, köztük a vágó Jancsó Dávid, a társproducer Petrányi Viktória, illetve apróbb szerepekben feltűnnek benne magyar színészek is: Mészöly Anna, Vilmányi Benett és Orbán Levente. A forgatás szinte teljesen Budapesten történt, egy kis rész pedig az olasz Carrarában. 

A brutalista főszereplőjét megformáló Adrian Brodynak is vannak magyar kapcsolódásai, hiszen az édesanyja, Sylvia Plachy Budapesten született magyar-cseh zsidó családba. Tizenhárom éves volt, amikor 1956. december 10-én, egy hónappal a magyar forradalom leverése után egy lovas kocsiban elrejtőzve, családjával együtt elmenekült Magyarországról, majd New York Queens negyedében telepedtek le. Amerikai állampolgárságát 1963-ban kapta meg, tíz évvel később pedig megszületett fia, Adrien Brody. A színésznek nem ez lesz az első sikere, amit hányattatott sorsú, ám zseniális kelet-európai karakter megformálásával ér el, a 2002-es Zongorista című holokausztdrámával (amelyet Roman Polanski rendezett, és amelyben egy szegény lengyel zsidó zongoristát játszott) már díjak tucatját seperte be. 

Egy vitatott stílus 

A brutalista-főkarakternek két építész ihletője volt: a zsidó származású Goldfinger Ernő, aki híres volt arról, hogy nem ismert kompromisszumot, ha tervezésről volt szó. Goldfinger 1902-ben született Budapesten, tehetős zsidó családba. Ausztriában, Svájcban és Párizsban tanult, a francia fővárosban töltött egyetemi évei alatt ismerkedett meg a korabeli francia építészet ikonjai­val, August Perret-vel és Le Corbusier-vel, akik óriási hatást gyakoroltak rá. Miután 1934-ben feleségül vette Ursula Blackwell angol festőnőt, egy gazdag gyáros lányát, Goldfinger Angliába költözött. A háború utáni újjáépülésben Goldfinger is kivette a részét, a brutalizmus jegyében modern, funkcionalista lakótornyokat tervezett a lebombázott otthonok helyébe. Hogy gyorsabban el tudjanak készülni az épületek, elő­re­gyártott vasbeton elemekből álló modulrendszert talált ki. Az ő nevéhez fűződik még az Egészségügyi Minisztérium öt épületből álló együttese, a Rowlett Street-i lakóházak, a brit kommunista párt székháza, a Daily Worker irodaháza, és a huszonkét emeletes Trel­lick-torony is. 

Tóth László karakterének másik lehetséges inspirálója Breuer Marcell. Breuer még a holokauszt előtt, egy rövidebb angliai kitérőt követően, 1937-ben vándorolt ki az Államokba. Egy darabig a Harvardon tanított, majd 1946-ban New Yorkba költözött, ahol csak úgy dúskált a megbízásokban. Nemcsak építészként lett világhírű, hanem formatervezőként is, ő alkotta meg a csővázas Vaszilij-fotelt (melyet mestertársa, Vaszilij Kandinszkij után neveztek el – ő volt a fotel első vásárlója). 

A brutalista építészet az 1950-es években Angliából kiinduló stílusirányzat. Az 1970-es évekig nagy népszerűségnek örvendett. A bru­ta­lizmus inkább egy időszakot, semmint mozgalmat jelöl. Jellemző vonásai a látszóbeton alkalmazása, a szigorú, monumentális formák, valamint a technikai és funkcionális részletek építészeti látványelemként való használata. 

Nyers beton 

A brutalizmus kifejezés nem a brutális megjelenésre utal, hanem a nyers betonra utaló francia „béton brut” kifejezéssel van összefüggésben. A XIX. század végétől a XX. század közepéig tartó modernista mozgalomból kiindulva az 1950-es években született meg a brutalista építészet. A híres modernista építész, Le Corbusier ikonikus Cité Radieuse-ját a franciaországi Marseille-ben – a háború utáni munkásosztály 1600 fős lakóegységét, amely az Unité d’Habitation szociá­lis lakásprojektjének része – tartják a brutalista mozgalmat inspiráló épületnek. A brutalizmus elterjedt egész Európában, a Szovjetunióban és az Egyesült Államokban (és a világ olyan országaiban, mint Izrael, Japán és Brazília). A brutalizmus az 1980-as években kezdett elhalványulni, amikor egyre inkább hidegnek, elidegenítőnek és emberhez nem illőnek tekintették. Kiderült, hogy a beton az elpusztíthatatlanság csábító erejével bírt, de belülről károsodtak, így nehéz volt karbantartani, és az öregedésével hajlamos volt az omlásra és a vízkárokra. A brutalista épületek elhanyagoltak és graffitivel borítottak voltak, a városi hanyatlást szimbolizálva. 

Az azóta eltelt évtizedekben a világ kettészakadt azokra, akik szerint a brutalista épületek szemet szúrnak, amelyeket le kellene bontani, és azokra, akik szerint ezek a régi, de még nem történelmi épületek építészeti remekművek, amelyeket meg kell becsülni és meg kell őrizni. Bármerre megyünk, monumentális alkotásokkal találkozhatunk.