Béke mindnyájatokkal!

Ha az új pápa életútját nézzük, Európából elszármazó amerikai családi gyökerekkel rendelkezik. Chicagóban nőtt fel, az a templom, ahová gyerekkorában járt, ma már zárva van, graffitikkel telefirkált az oltár helye. Talán most majd felújítják, hiszen zarándokhellyé válhat. Miután belépett az Ágoston-rendbe, és pappá szentelték, hosszú éveket töltött misszióban Peru északi, legszegényebb régiójában. A missziót persze nem úgy kell elképzelni, ahogy a középkorban gyakran előfordult: lerohanták az indiánokat, erőszakkal összetörték az amuletteket, és akaratuk ellenére keresztelték meg őket. Ma odamennek a misszionáriusok, velük élnek, iskolákat építenek, fenntartható mezőgazdasági telepeket hoznak létre együtt, és egy szerves folyamat végén alakul meg a plébánia, a templomközösség. XIV. Leó is így tevékenykedett, rövid amerikai kitérő után immár perui püspökként, ahol még a perui állampolgárságot is felvette. Kötődését az is bizonyítja, hogy első nyilvános pápai köszöntésében spanyolul is szólt a hívekhez. 

Bár az amerikai hívek ujjongtak a választás után, egyesek szerint XIV. Leó a legkevésbé amerikai az amerikaiak között (már ha az észak-amerikaiakra gondolunk), más vélemények szerint viszont éppen az előélete, a latin-amerikaiakhoz való mély kötődése teheti alkalmassá, hogy az amerikai és tágabb értelemben a világ híveinek az egységét megerősítse pápasága alatt. 

A folytonosság letéte 

Ferenc pápa a regnálása alatt a választó bíborosok mintegy 80 százalékát maga kreálta, azaz nevezte ki. Ezzel tulajdonképpen garantálta, hogy az utóda az ő céljait fogja követni. Prévost bíborost a dikasztó­rium élére állította, ez igen közeli, személyes kapcsolatot is jelentett köztük. Így nyugodtan mondhatjuk, hogy XIV. Leó minden bizonnyal követi elődje nyomdokait. 

Székely János szombathelyi megyés püspök mondta róla a Mária Rádióban: Az új pápa első szavaival – Béke mindnyájatokkal! – felhívta a figyelmet a békére. Ezekkel a szavakkal köszöntötte Jézus a tanítványait a feltámadása után. Ezt kívánta az egész világnak, minden családnak. Ezzel kapcsolódott elődjéhez, Ferenc pápához, aki sokat tett a békéért. Székely János kiemelte még, Leó pápa beszélt arról, hogy legyünk szinodális egyház, ahol egymást meghallgatva, egymásra figyelve haladunk, mint krisztusi tanítványok, az ő útján. XIV. Leó eddigi szolgálatában mindig is fontos küldetésének tartotta, hogy szót emeljen a társadalmi igazságosság, a teremtett világ megóvása és a szegények érdekében. Ugyanakkor fontos erkölcsi kérdésekben – mint például a család és az élet védelme – Prevost bíboros kiállt az evangélium örök igazsága mellett. Beszélt arról, hogy mennyire negatív az azonos neműek együttélését propagáló média hatása, vagy a gender­ideológia iskolákban való terjesztése. Békés lelkületű ember, aki szereti és tiszteli az egyház kétezer éves hagyományait. Szerzetes és missziós­ atya volt: az új evangelizáció apostola a mi korunkban. 

A névválasztás 

Miért ezt a nevet választotta? Van, aki Ferenc pápa példaképének, Assisi Szent Ferencnek leghűségesebb segítőjére, Leó testvérre gondol. 
Felmerülhet Nagy Szent Leó alakja is. Az első pápa, aki ezt a nevet viselte, nevezetes volt arról, ahogy az eretnek tanok ellen fellépett, és az egyház egységét erősítette, politikájában pedig a békét igyekezett elősegíteni. Híres tette, amikor 452-ben a hunoktól mentette meg Rómát és lakosságát azzal, hogy bátran Attila elé vonult, és visszafordulásra bírta.

Az új egyházfő azonban a bíborosok előtt kijelentette: az első modern kori pápa, XIII. Leó ihlette őt. Az 1878-tól regnáló pápa az első, aki a társadalmi és szociális kérdéseket a fókuszba állította híres Rerum Novarum enciklikájával. Abban a korban a kapitalizmus és az egyre népszerűbb szocialista tanok kereszttüzében fogalmazza meg a szolidaritás, a társadalom perifériáján élő munkásság és általában véve a szegény emberek támogatásának szükségességét és az egyház meg az állam szerepét ebben. A pápai levél tartalma lényegét tekintve még ma is teljesen aktuális. 
XIV. Leó tehát minden bizonnyal a béketörekvése mellett a szegények, a társadalom elesettjei, a globalizmus kárvallottjai mellett fog kiállni. 

Miért nem II. Ferenc? 

Az új pápa nem a Ferenc nevet választotta. Ha elődje nevét vette volna fel, még erősebb egységet jelképezne vele. Tudni nem tudjuk, de feltételezhetjük, hogy szemléletében és személyiségében is van különbség kettejük között. Hangsúlyozandó, hogy az eddigi megnyi­lat­kozásait még nem pápaként tette, de például ellenzi a nők klerika­li­zá­lá­sát, azaz, hogy őket diakónussá lehessen szentelni. (A diakónus szolgálót jelent, aki az igeliturgiát végezheti, és családos férfi is lehet.) Az LMBTQ-val szemben is erős, konzervatív kritikát fogalmazott meg. 

Ferenc pápa kiválóan élt a modern kommunikáció eszközeivel, XIV. Leó sem hanyagolhatja el ezeket, de talán az ő habitusa és szerzetesi rendjének mintája alapján visszafogottabb karakter elődjénél. Ez persze nem azt jelenti, hogy kevésbé aktív és dinamikus vezetője lesz egyházának. 
A sportot ő is szereti, aktívan teniszezik még ma is, kedvenc amerikai sportja a baseball, csapata mi más lehetne, mint a Chicago White Sox. A focit is szereti, amióta Olaszországban él, az AS Roma szurkolója, egy közeli ismerőse jegyezte meg, hogy legutóbb, már Ferenc halála után, amikor csapata kínszenvedve csikarta ki a győzelmet, megjegyezte: „A Roma győzelme Ferenc pápa első csodája a halála után.” Úgy tűnik, humorérzéke is van.