Hol a fókusz?

A jól ismert olasz mondás szerint, aki a Sixtusi-kápolnába pápaként megy be, az bíborosként távozik. Ezért a papabilinek nevezett jelöltek rendre igyekeznek lerázni magukról a találgatások terheit. Az elmúlt pápaválasztások esetén egyedül Ratzinger bíboros lehetett biztos a dolgában, mind Karol Wojtya, mind Jorge Mario Bergoglio megnevezése meglepetésnek számított. A dogmatikus megközelítés szerint a Szentlélek mutatja meg a legmegfelelőbb jelöltet, míg a világi magyarázatok úgy vélik, a bíborosok mérlegelik, az egyháznak éppen mire van szüksége: hosszú vagy rövid pápaságra (fiatal vagy idős kiválasztott), visszatérésre a hagyományos eszmékhez vagy modernizálásra (konzervatív vagy liberális pápa), geopolitikailag jelentős célok képviseletére vagy földrajzilag semlegesebb, könnyebben egységet jelképező háttérre (konfliktuszónából, katolikus szempontból fontos országból vagy ismeretlenebb területről származó egyházfő)? 

Ezen kérdések a nagyközönség számára nem egyértelműek. Ráadásul Ferenc pápa olyan komolyan vette a diverzitást, hogy az általa kinevezett bíborosok hatvan százaléka Európán kívüli. XVI. Benedek még 57 százalékban európai bíborosokat nevezett ki. Tény, hogy II. János Pál pápa előtt évszázadokig az egyház olasz fókuszú volt, aztán európai, most úgy tűnik, a világ kerülhet középpontba. A 135 választásra jogosult bíboros nyolcvan százalékát Ferenc pápa nevezte ki, ezért szakértők bőven elképzelhetőnek tartják az elsősorban ázsiai vagy afrikai jelöltet. 

Ebben az esetben az egyik legtöbbet emlegetett név Luis Antonio Tagle, Manila korábbi érsekéé, akit az „ázsiai Ferencnek” is neveznek, mert osztja az elhunyt pápa nézeteit a szegényekkel, az elváltakkal és az LMBTQ-közösség tagjaival kapcsolatban. Az egyház igen jelentős a Fülöp-szigeteken, az ország nyolcvan százaléka katolikus, és jelenleg öt filippínó bíboros tagja van a konklávénak, akik mind Tagle-t támogatják. Néhány szakértő ugyanakkor megkérdőjelezi Tagle valódi lobbierejét, inkább csak a sajtóban jelen lévő jelöltként aposztrofálva. Afrikából több név is felmerül, a leggyakrabban Peter Kodwo Appiah Turksoné, hozzátéve, hogy I. Gelasius óta ő lehet az első fekete pápa. Az afrikai jelölteket a szociális érzékenység jellemzi, ugyanakkor egyöntetűen elutasítják a homoszexualitás könnyedebb megítélését. 

Gerard O’Connell Ferenc pápa megválasztása című könyve szerint mind Tagle, mind Turkson kapott néhány szavazatot a 2013-as első körökben. Jelentősebb lobbierővel ugyanakkor Angelo Scola bírt, aki bár ma már 83 éves (így nem szavazhat, de választható), esetleges átmeneti pápa lehet, ha a progresszív és a tradicionalista szárny nem tud megegyezni. A kanadai Marc Ouellet is számos szavazatot gyűjtött 12 évvel ezelőtt. A most nyolcvanéves bíboros liberális álláspontot képvisel: nagyobb női részvételt szorgalmaz. O’Connell könyvéből kiolvasható, hogy Ferenc pápa megválasztása azért nem volt igazi meglepetés, mert Bergoglio már 2005-ben is Ratzinger legfőbb vetélytársa volt. 2025-ben azonban más a helyzet: Ferenc pápa korábbi jelentős vetélytársai rendre kiöregedtek, így hacsak nem akarnak a bíborosok rövid pápaságot, valószínűleg új nevek kerülnek elő. 

Így beszélünk Pietro Parolin vatikáni diplomatáról, aki 2013 óta szolgál pápai államtitkárként. A progresszívek és konzervatívok megegyezéses jelöltje lehet, mivel a vatikáni hierarchiában pápahelyettesként is emlegetik. Szakértők valószínűsítik, hogy Ferenc pápa szellemiségét vinné tovább, de politikailag megfontoltabban. Ellene szól, hogy karrierdiplomata volta miatt lelkipásztori gyakorlata behatárolt, a kínai bíborosok kinevezéséről szóló megállapodása sokaknak nem tetszett, illetve pénzügyi botrányba is keveredett. Szintén olasz jelölt Matteo Zuppi, aki Bergoglióhoz hasonlóan az utca papja, illetve Ferenc pápa számos nemzetközi misszióra is elküldte, tárgyalt például Ukrajnában és Oroszországban is a béke érdekében. 

Erdő Péter neve szintén gyakran felmerül. Egyes elemzések egyenesen Parolin és Tagle legesélyesebb kihívójaként emlegetik. Tény, hogy a konzervatívok nagyrabecsült egyházjogásza, számos nyelven beszél, jó kapcsolatokat ápol az afrikai bíborosokkal és az ortodox egyházakkal is. Pragmatista hozzáállása miatt a liberálisok is kiegyezhetnek vele, ugyanakkor Magyarország geopolitikai helyzete okán megválasztása egyáltalán nem biztos. Más előjellel, de szintén a geopolitika miatt nem valószínű, hogy amerikai pápát választana a konklávé, aligha akarják ugyanis, hogy az egyházi hatalomban meghatározó szerepet kapjon a világ vezető politikai hatalma. A chicagói születésű Robert Prevost ezért hiába a Latin-amerikai Pápai Bizottság vezetője, nem valószínű, hogy komoly jelölt lehet. 

Európából szóba kerülhet még a női diakónusokat támogató máltai Mario Grech és az osztrák Christoph Schoenborn (aki ráadásul 2013-ban is kapott néhány szavazatot), illetve Marseille érseke, Jean-Marc Aveline, aki az avignoni pápaság óta az első francia lenne Szent Péter trónján. A probléma, hogy nem beszél olaszul, így hiába követi a franciák között leginkább Ferenc pápa tanait, nem valószínű, hogy Róma püspökévé választanák. 

A bukmékerek tapasztalata szerint az emberek Európán kívüli pápára számítanak. Tény, hogy az afrikai katolikusok száma nő a leginkább a népességrobbanás miatt, Amerika pedig a világ összes régiója közül a legkatolikusabb, a kontinens teljes népességének 64 százaléka tartozik a felekezethez. Európa ezzel szemben körülbelül másfél millió katolikust veszített 2013 és 2022 között. Mindez az alacsony születési aránynak, illetve a gyenge vallásos nevelésnek köszönhető. Az európai országok egyre kevésbé vallásosak, így egyre nehezebbé válik a katolikus szülők számára az elkötelezett katolikus gyerekek, majd felnőttek nevelése. Mások viszont úgy vélik, éppen a csökkenő tendenciák miatt van szükség ismét egy európai pápára.