Kerek dolgok

Nemrég valahol a világban, a svájci Genfben egy úgynevezett AI for Good elnevezésű globális csúcstalálkozót tartottak, amely a generatív mesterséges intelligencia, illetve az ember és gép közötti együttműködésre fókuszált. Itt meghatározták, hogy melyek a már kifejlesztett humanoid robotok, robotinnovációs nagykövetek, és az úgynevezett kognitív humanoid robotok, amelyeket az emberekkel való együttműködésre terveztek. Amikor ezt a hírt taglalták a rádióban, éppen a budapesti Nagykörúton autót vezettem, és őszintén szólva nagyon meg kellett kapaszkodnom a kormányban, hogy a járművet a sávban tartsam, ugyanis eszembe jutott két, saját bőrömön tapasztalt, közelmúltbeli fogyasztóvédelmi történetem az emberi gondolkodás beszűküléséről. 

Januárban a mélygarázsban ránézett a céges autókkal foglalkozó munkatárs az autómra, s megdöbbenve kérdezte, hogy miért nyári gumival járok. Először nem is értettem a kérdést, hiszen november elején voltam gumicserén az országos hálózattal rendelkező, „magas nívójú” szervizben, ahol tárolják is az éppen nem használt abroncsokat. Amikor reklamálni készültem, azon dilemmáztam, hogy hogyan is kezdjem a mondókámat a társaságnál, s végül a köszönést követően a lefényképezett abroncsot mutattam az ügyintézőnek, aki kapásból rávágta, ez nyári gumi. Innentől fogva csak a fejét vakargatta, mert – a minőségbiztosítás ellenére – minden dokumentum arról szólt, hogy a nyári gumit levették, a télit pedig felrakták az autóra. Ugyanakkor arcán a közömbösség, az elnézés és a sajnálom szavak ki nem ejtése arra késztetett, hogy megjegyezzem, az USA-ban már be lehetne perelni őket, mire annyit reagált, igen, ott minden hülyeségért jogászkodnak. Na, erre azért elmagyaráztam neki, hogy két hónapig abban a tudatban nyomni a pedált az autópályán, vagy akár a kis utcák síkos kanyarjaiban, hogy téli gumi van az autón,­ végül is a becsapásom, és a testi épségem kockáztatása volt – már nem nagyon tudott mit felelni. A harmincéves tapasztalattal rendelkező társaság mottója egyébként az, hogy mozgásban tartjuk ügyfeleinket, hogy mindig időben hazaérjenek! Nekem ezzel szerencsém volt. Természetesen a panaszkönyvi bejegyzésemet megtettem, ám arra reagálás a mai napig nem érkezett. Zsebre tehették a bejegyzést, nehogy a vezérkar megtudja, hogy odalent éktelen baromságok is előfordulnak… 

A lakásfelújítások legdrágább helyisége a fürdőszoba. Ez kétségtelen tény. Főleg, ha a kádat kiteszik, és zuhanyfülkét terveznek a helyére. Ha már zuhanyfülke, keresi az ember a legmegfelelőbbet az interneten, majd nyakába veszi a várost. Olyan ez, mint a Trabant és a Jaguar­ közötti különbség, a márkátlan hipermarketes ajánlatoktól eljuthat az ember a márkaképviselettel rendelkező társaságok drágán kínált fürdőszoba-felszereléseihez is. És ha lúd, legyen kövér! Egy olcsó termékben nem bízik az ember, legyen minőségi a berendezés, igaz, az alapár háromszorosáért. És eltelik másfél év, egy reggel mondja az asszony, hogy kettétört egy felső görgő, alig tudott kibújni a nehezen kihúzható üvegkalickából. Sebaj, drágám, még ma veszek egy új görgőt – jelentettem ki határozottan. 

Modern téglaépület Budapest szélén, a március végi napsütés már-már gyenge arcsimogatásnak tűnik. A nyolcszáz négyzetméteres bemutatóterem króm- és üvegfelülete elkápráztat, a rejtett fali hangszórókból kellemes zene árad. Az ügyfélszolgálat illetékesnője már első szóra sem biztat, „azt hiszem, nincs” megjegyzéssel ül le a számítógépe elé. Telefonál ide-oda, majd azt mondja, hogy május elejére érkezik meg a párban tízezer forintért kapható görgő. Micsoda?! Másfajta kabin görgője, higgye el, nem jó bele – közli kétségbeesett erőlködésemre. Lepereg róla a „hat hétig hogyan tusoljon egy család?” megjegyzés, és belátom, hogy nem ő tehet erről az egészről. 

Otthon azért már az első tusoláskor szembesülök a tarthatatlan helyzettel. Az ajtót be tudom húzni, de ha elengedem, megbicsaklik, és két méter hosszan egy egycentistől tíz centire szélesedő nyíláson áramlik ki a víz a zuhanyfülke mellett található mosógépre. Eszembe is jut a zuhanyrózsa alatt bosszankodva egy húsz évvel ezelőtti történet, amikor a Franciaországhoz tartozó Korzika szigetén eltört egy hűtőfolyadékot vezető cső a Chevrolet márkájú autónkban. Egy pár kilométerre található benzinkútig elpöfögött még a felforrósodott motorú autó, s ott éppen működött egy kis szerviz, ám hozzá se nyúltak a szerkezethez, mondván, csak a Bastiá­ban található márkaszerviz segíthet. (Ez már az első jelek egyike volt a technikai fejlődés hátulütőiről.) A trailer elvitte Bastiába az autót egy Opel-szervizbe, a családommal pedig vonattal érkeztünk meg a sziget fővárosába. Kikölcsönzött autóval jutottunk el a szervizbe, ahol megtudtuk, hogy miután Korzikán olyan ritka a Chevrolet márkájú autó, mint egy hüllőkiállításon a piros-kék vonalas házigalamb, így ők – miután az Opel és a Chevrolet is a General Motors vállalatcsoport tagja – megrendelték a Chevrolet-alkatrészt, s Londonból repülőgép hozza majd, de sajnos csak harmadnapra. Harmadnapra?! 

Miközben a zuhanyrózsából víz folyt az arcomra, jól felhúztam magam az egészen. Ez a sok emlék! Rögtön leültem a számítógép elé. A zuhanykabingyártó cég pozitívuma, hogy a kereskedelmi igazgató neve és telefonszáma is fellelhető a weblapjukon. Hívtam telefonon, de nem vette fel, ezért levélírásba kezdek. Leírom a történteket, és sorolom a kérdéseimet. „Önhöz, aki a társaság kereskedelmi vezetője, a következők a kérdéseim: Miért nincs raktárkészleten a görgő? Ha kiürült a raktárkészlet, akkor miért nincs egy felelőse, aki megrendel néhányat, hiszen kopó alkatrészként előbb-utóbb szükség lehet rá? Most miért öt-hat hét a beszerzési idő? Prága 800 kilométerre található, nyilván van kapcsolat az anyacéggel, egy futár másnapra meghozza Budapestre az alkatrészt.” Hozzáírom azt is: „Megtudtam, sok ügyfél jár hasonlóan ott, és idegesek. Megjegyzem, az önök árai háromszorosai egy belépőszintű zuhanyfelszerelés árának. Aki tehát xxx terméket szereltet be, elvárja a minőséget, és probléma esetén is a minőségi – vagy átlagos – megoldási javaslatot.” 

A kereskedelmi igazgató közben visszahív, így mondom is neki a problémát. Sajnálja, hogy beírtam a panaszkönyvükbe, taglalja, hogy 2200 fajta alkatrész tárolása nagyon megterhelné a költségüket, ugyanakkor vélhetően Prágában sincs alkatrész, ezért Kínában szükséges legyártatni azt, ezért lehet a beszerzés szerinte nem hat, hanem csupán négy hét. Megérti a banális problémát, s másnapra az oktatási célú zuhanykabinból kiveteti az adott görgőt, s azt az ügyfélszolgálaton adják át nekem a krétafehér arcú, „iszonyatos letoláson” átesett hölgyek. Nyilvánvaló, hogy nem ők, vagy nem csak ők tehetnek erről az egészről. 

Manapság már vidáman zuhanyozunk. Zár a kabin, jól fut a görgő is a sínjében. A panaszt is kivizsgálták, az ügyvezető most írta. 
„Megértem csalódottságát, amiért­ nem tudtuk készletről biztosítani az alkatrészt, de sajnos a gyár fennállásának 30 éve alatt számos termék gyártása zajlott, mely több ezer kopó alkatrészt jelent. Meglátását továbbítottam beszerző kollégám felé, a jövőben igyekszünk ebből a típusból nagyobb darabszámot készletezni, hogy vásárlóinknak ez ne okozzon kellemetlenséget.” 

Jó érzés, hogy megkönnyítettem a zuhanyozó emberiség görgőtörésen átesett kis hányadának életét. Idős nagynéném mondása időtálló: addig számítasz a boltban, amíg odaadod a pénzt. És ne higgyük, hogy a mesterséges intelligencia minden szinten megkönnyíti majd a szolgáltatások és a kereskedelem területén az életünket. Gondolkodni továbbra is szükséges lesz.