Visszatérés

A szovjet űrkutatás virágkorát élte 1972-ben. Ugyan a Holdért folyó versenyt elvesztették, de Szergej Korolev, az űrprogram vezetője az 1950-es és 1960-as években a hírek szerint sokkal inkább a Marsot tűzte ki célnak. Moszkva így ugyan presztízsveszteséget szenvedett, ám tudományosan nem volt akkora a probléma, hiszen a holdraszállásról szóló kísérletek mellett a távolabbi célpontok elérése is fontos volt. Ráadásul 1971-ben indult a világ első űrállomásprogramja, a Szaljut, amelynek keretében katonai és polgári célú űrállomásokat állítottak pályára. (A Szaljut–6 fedélzetén dolgozott Farkas Bertalan, az első magyar űrhajós is.) 

A távolabbi űr felfedezésének fontos elemei voltak a különféle szondák. A Kozmosz–482-t 1972. március 31-én lőtték fel a Venera program részeként. Ezt a szondasorozatot a Vénusz kutatására fejlesztettek ki, és tíz küldetés landolt sikeresen a Föld „gonosz ikertestvéreként” emlegetett bolygón. Az ugyanis méretében nagyjából megegyezik a Földdel, de szélsőséges hőmérsékleti viszonyok (a Naprendszer legforróbb bolygója), rendkívül magas nyomás, mérgező légkör, korrozív felhők és intenzív geoló­giai aktivitás jellemzi, így a Naprendszer egyik legbarátságtalanabb területe. A Kozmosz–482 ide szállt volna le, ennek megfelelően speciá­lis hővédőpajzsot és egyéb védőegységeket kapott, titánba volt burkolva. Azonban a szonda soha nem jutott ki a Föld körüli pályáról, mert a leszállóegységet vivő gyor­sí­tó­ra­kéta meghibásodása miatt elakadt, és fél évszázadra ott rekedt. Egészen addig, amíg a Föld gravitációs vonzása miatt vissza nem zuhant a légkörbe. (A gravitáció miatt a Nemzetközi Űrállomás helyzetét is rendszeresen igazítani kell.) A Kozmosz–482 nagy része a sikertelen indítást követő egy évtizeden belül visszazuhant a Földre. A körülbelül egy méter átmérőjű, több mint 495 kilós, gömb alakú leszállóegység maradt fenn a legtovább, ám ellipszis alakú pályája ennek is egyre szűkült, míg végül május 10-én visszatért. 

Lezuhant, de hova? 

A kérdés, hogy hova. A NASA szerint az űreszköz szombat hajnalban, helyi idő szerint 1 óra 52 perckor lépett vissza a légkörbe a Csendes-óceán felett, Guamtól nyugatra. Ehhez képest az Európai Űrügynökség (ESA) jelentése szerint Németország felett látták utoljára a radarok, amelyek azonban a visszatérést nem tudják követni, a speciális viszonyok miatt gyakorlatilag megvakulnak. Mivel a szondának nincsek telemetriai adatai, ezért csak becsülni lehet a visszatérés helyét és idejét, illetve a becsapódás helyszínét. Az orosz űrkutatási hivatal, a Roszkozmosz jelentése szerint a „Kozmosz–482 nincs többé”, május 10-én, szombat reggel 6 óra 24 perckor lépett be a Föld atmoszférájába az Andamán-szigetektől 560 kilométerre nyugatra, majd Jakartától nyugatra zuhant az Indiai-óceánba. Ezt az ESA is megerősítette, de egyes szakértők még mindig nem teljesen biztosak a helyszínben. A becslések bizonytalanságát a naptevékenység is fokozta, valamint nem lehet tudni, hogy a nagyon ellenállóra tervezett borítás mennyire sérült az űrben töltött hosszú idő alatt, így mennyire bírta ki a visszatérést, vagy éppen égett el a légkörben. 

Egy holland férfi feltett az Ebayre egy elszenesedett vasdarabot, ami állítása szerint a szonda egyik törmeléke, és az északholland Franekerben zuhant le. A licit még szombat délután 27 millió dollárig futott, bár többen megkérdőjelezték, hogy valóban a Kozmosz–482 darabjáról van-e szó. A Van Rukhoven néven futó influencer ezért igazolást kért a NASA-tól, hogy tényleg az űreszközből származó részt árulja. A kéréssel és az eladással az apró probléma, hogy jogilag a fennmaradt roncsok Oroszországhoz tartoznak egy ENSZ-egyezmény értelmében. 

Cél az Indiai-óceán 

Tény, hogy sérültekről vagy károkról nem érkezett jelentés. Marco Langbroek holland tudós az X-en úgy fogalmazott, hogy „ha az Indiai-óceán felett volt, csak a bálnák látták” a visszatérést. A tudósok szerint rendkívül alacsony az esélye annak, hogy bárkit bármilyen űrtörmelék eltaláljon. Stijn Lemmens, az ESA elemzője szerint egyenesen valószínűbb, hogy az ember nyer a lottón. Ugyanakkor egyszer már megtörtént, hogy űrszemét emberre zuhant. 1997-ben az amerikai Lottie Williamst találta el Oklahoma államban, Tulsában egy tenyérnyi, valószínűleg rakétából származó darab. Tavaly Dévaványán történt furcsa eset: Kovács Tibor udvarán feketén el­­szenesedett azonosítatlan tárgy csapódott be, ami súrolta a falat, levitte a nemes vakolatot és szétkenődött a térkövön. 

Az űrszemét egyre súlyosabb probléma, ahogy 1957 óta egyre több műhold és űreszköz található a Föld körül. A kifejezés mindazon, világűrben keringő, mesterséges eredetű tárgyakra utal, amelyek már nem hasznosíthatók és nem hozhatók működőképes állapotba. Ezek főleg a műholdak és az űrállomások levált darabjai, alkatrészei, a használaton kívüli műholdak, az alacsony Föld körüli pályán maradt rakétafokozatok darabjai, illetve az űrséták és szerelések során elszabadult eszközök. Jelenleg több mint húszezer műhold kering a Föld körül, a következő években több ezer új műhold fellövése várható. A már nem használt eszközök egy részét lehozzák a tudósok, többnyire az Indiai-óceánt választva a becsapódás helyszínéül, ám tízezres nagyságrendben keringenek továbbra is felesleges darabok. Tavaly például a kínai Hosszú Menetelés egyik rakétájának szétesése nyomán, nyolcszáz kilométeres magasságban hét-kilencszáz törmelékdarab keletkezett. A projekt az amerikai SpaceX Starlinkjéhez hasonló, amelynek keretében Elon Musk 12 ezer műholdat kíván fellőni néhány éven belül, de a flotta szükség esetén 42 ezerre bővíthető. 

Az emberi tevékenységnek, bár nem szándékos következménye az űrszemét, az a Föld körüli pályák zsúfolttá válásával egyre veszélyesebb helyzeteket teremthet. Az ESA becslése szerint több mint 900 ezer egy centiméternél nagyobb törmelék kering, ami egy működő műholddal ütközve potenciálisan az eszköz végét okozhatja. Az egyes műholdak megsemmisülése vagy az egyes pályák végleges elvesztése az ellenőrizetlen hulladék növekedése miatt gazdaságilag is komoly veszély, súlyosan befolyásolná a globális piaco­kat. Ma a műholdas szolgáltatók évente 14 millió eurót költenek a törmelékekkel való ütközések elkerülésére, de a manőverek több mint 99 százaléka valójában szükségtelen. Az űr kereskedelmi alapokra való helyezése és a megakonstellációk felépítése több százezer, ütközésre való figyelmeztetést generál minden héten, ami további gondot okoz. Az ESA célja ezért olyan technológiák kidolgozása, amelyek automatizálják az ütközési figyelmeztetéseket, pontos keringési adatokat szolgáltatnak, és csökkentik vagy eltávolítják a törmeléket. 

Költséges beruházás 

Igaz ugyanakkor, hogy az űrszemét eltávolítása igen költséges, ezért többször megéri inkább sorsára hagyni a működésképtelen darabokat. Viszont a hulladékgazdálkodás a Földön is komoly potenciállal bír, így ennek űrbeli kiterjesztése az űriparban részt vevő országok számára gazdasági előrelépést hozhat, akár munkahelyeket jelenthet. Ezért is fontos a Hungarian to Orbit (Hunor) program, amelynek keretében Kapu Tibor május végén indul az ESA-val együttműködésben az új magyar küldetésre.