Az igazság odaát van

Nem mindennapi felfedezésről számolt be a minap a Daily Mail angol lap: elfeledett, több mint ötvenoldalas CIA-dokumentum került elő a Ronald Reagan Elnöki Könyvtárban, amelyek szerint az Egyesült Államok 1959-ben kapcsolatot létesített egy földön kívüli civilizációval, és öt évvel később egy meg nem nevezett ügynök személyesen is találkozott két lénnyel Új-Mexikóban. A Szigma fedőnéven futó projekt 1954-ben indult, ebben a kettes számrendszeren alapuló kódokat sugároztak az űrbe, hogy azokat értelmes lények érzékelhessék. 1959-ben történt a kapcsolat felvétele, 1964. április 25-én pedig az ügynök az új-mexikói sivatagban alapvető információ­kat osztott meg az idegen lényekkel, akik ugyanígy reagáltak. A találkozó három órán át tartott. 

A projektet a Majestic 12 (MJ–12) bizottság felügyelte, amely még a Fehér Ház és a hadsereg elől is titkolózott. Egy szivárogtató az 1984-ben magas rangú katonai, tudományos és hírszerző szakemberekből álló, tizenkét tagú csoportként jellemezte, amelyet Harry Truman elnök alapított 1947-ben, közvetlenül a roswelli eset után. Két évtizeden át vizsgálták az azonosítatlan repülő objektumokkal és földönkívüliekkel kapcsolatos ügyeket, felügyelték az idegenekkel való kommunikációt, a lezuhant űrhajók begyűjtését és a fejlett technológiák tesztelését. 

Hinni akarok (vagy nem) 

A történet érdekessége, hogy a jelentés több korábban kiszivárgott dokumentum tartalmával egyezik. Az FBI szerint ugyanakkor hamisítványról van szó, mivel az több ponton ellentmondásos és formai hibákat tartalmaz, például konkrétan a Dwight D. Eisenhowernek szánt tájékoztató is, márpedig egy elnöknek tett jelentés esetén ez legalábbis kérdéseket vet fel. A kritikusok szerint vannak egyéb furcsaságok is. A történet a hírhedt roswelli eset helyszínéhez kötődik, ráadásul ahhoz a korszakhoz, amelyben az emberiségnek először volt lehetősége néhány ezer méternél jobban eltávolodni a Föld felszínétől. Az abszolút ufótagadók odáig merészkednek, hogy szatirikus térképeket terjesztenek a közösségi médiában: milyen érdekes, hogy az észlelések kizárólag angol nyelvterületen, elsősorban az Egyesült Államokban és Nagy-Britanniában fordulnak elő. 

A vita itt persze újabb fordulatot vehet, mivel idén áprilisban egy másik CIA-akta is nyilvánosságra került. Eszerint 1989 és 1990 táján szovjet katonák találkoztak ufókkal Ukrajna területén. A szakasz rálőtt a repülő csészealjra, mire a földönkívüliek 23 katonát kővé változtattak, majd elmenekültek. A jelentés szerint a CIA a Szovjetunió 1991-es összeomlása után jutott hozzá az incidensről szóló 250 oldalas KGB-dokumentumhoz, amely a szemtanúk beszámolóit és a következmények képeit is tartalmazta. Az esetről egyébként korábban egy ukrán és egy kanadai lap is beszámolt. 
Az ufóhívők a közösségi média tanúsága szerint teljes mértékben elfogadják az idegenekkel való kommunikációról szóló jelentést.

A szociálpszichológusok úgy vélik, az összeesküvés-elméletek egyfajta vallásként foghatók fel, így a legnagyobb jelentőségük a csoport összefogásában és az önértékelés erősítésében van. Carl Gustav Jung úgy summázza az ufókultuszt, hogy az pszichológiailag valójában a vallás helyettesítésére szolgál. Egyes megalitkutatók úgy vélik, ezzel a magyarázattal függhet össze, hogy számos nép legendájában fellehető, az ősi építményeket istenek és varázslóik építették. Stonehenge esetében például Merlin mozgatta a hatalmas köveket. De Machu Picchu, a mexikói indián emlékek, a Húsvét-szigetek vagy az egyiptomi piramisok esetében is vannak olyan legendák melyek ­szerint nem emberek építkeztek, vagy legalábbis nem emberi technológiával. 
A lényeg, hogy mivel vallásszerű hitrendszerről van szó, a résztvevők nem kérdőjelezik meg az információk hitelességét. Sós Tibor ufókutató például úgy véli, a hatóságok a roswelli lezuhant űrhajóról szóló esetet legalább „háromszor hazudták újra”. A korabeli hivatalos verzió szerint időjárási léggömb okozta a felhördülést, amiről azóta kiderült, hogy a szovjet kísérleti atomrobbantásokat figyelő, amerikai légierő által küldött léggömb volt. Ezt csak 1994-ben hozták nyilvánosságra. Az ufólegendát tovább táplálta a szintén a hidegháborúhoz köthető Lockheed U–2 kémrepülőgép fejlesztése, illetve annak kutatása, hogy mi történik az emberi testtel, ha nagy magasságból zuhan a földre. Ehhez bábukat dobáltak ki a légierő munkatársai az 51-es körzet területén. 

Roswell-szindróma 

A szociológusok az összeesküvés-elméletek terjedési mintázatát Roswell-szindrómának nevezték el. Eszerint először valami szokatlan dolog történik: konkrétan William Brazel 1947. július 7-én azt jelentette a roswelli seriffnél, hogy valamilyen lezuhant repülő szerkezet darabjait találta a farmján három hete. A történet érdekessége, hogy a pontos helyszín nem is Roswell, attól ugyanis 120 kilométerre történt az eset. Legközelebb egy Corona nevű falu volt, de ott nem volt seriff. A történetről a helyi lap írt összesen, itt született meg a repülő csészealj kifejezés is. A cikk idézte Brazelt, aki szerint az időjárási ballon nem olyan, mint amit ő látott, majd az eset feledésbe merült. Ez a terjedési mintázat második eleme, és ez az, ami a közösségi média által felgyorsított kommunikációs térben mára szinte eltűnt. 

A következő lépés a mitologi­zá­lás, amikor az összeesküvés-elméletekre vevő emberek ismét felfedezik az esetet, torzítják és beépítik saját világképükbe. Majd következik a végső lépés, amikor az újracsomagolt történetet felkapja a média és saját jogon terjedni kezd. Roswellt 1978-ban a bulvár fogalmát legteljesebb mélységében kialakító Natio­nal Enquirer keretezte újra, már azzal a felütéssel, hogy a kormány eltussolta az évszázad ufóbotrányát. Ez a megközelítés remekül passzolt a Watergate-botrány, a vietnámi háború és általában a hidegháborús paranoia által meghatározott amerikai néplélekhez. 

Emberek és elemek 

A Gallup felmérése szerint az amerikaiak kétharmada hiszi, hogy van értelmes élet a Földön kívül is. Az idegenek földi látogatásában már kevesebben hisznek, de 68 százalék gondolja úgy, hogy az amerikai kormány többet tud a nyilvánosságra hozott információknál. Ez az arány a hidegháború idején jóval magasabb volt, köszönhetően az amerikaiak az oroszoktól, az atomháborútól, a kommunizmustól való félelmének. Ennek remek kivetítése lett az ufóizmus. A hatvanas években aztán már szexuális kapcsolatokról is szóltak beszámolók, amely szocio­lógusok szerint a faji megkülönböztetés, illetve az esetleges fehér-néger párok parafrázisa volt. Az 1980-ban megjelent, első „tényfeltáró” Ros­well-könyv pedig kiváló táptalajt adott az azóta kiépült teljes ufóiparágnak. 1990-ben Amerika egyedüli szuperhatalom maradt, a mindenki fölött való katonai fölényét ábrázolta Roland Emmerich A függetlenség napja című filmben. Ez fordult visszájára az ezredfordulón, amikor a győztes amerikai cowboy világképét felváltotta az X-akták paranoiája. Szeptember 11. után Steven Spielberg leforgatta A világok harcát, ami a terror elleni háborút jelenítette meg ufóformában. Mindegyikben megjelentek az összees­küvések formái. 

Tény, hogy a SETI Intézet csillagászának, Seth Shostak igaza van, amikor azt állítja: „30 éve még egyetlen bolygót sem ismertünk a Naprendszeren túl, ma több mint háromezerről tudunk. Tudjuk, szinte minden csillag körül keringenek bolygók és minden ötödik vagy hatodik földszerű.” Tehát komoly az esély, hogy valóban létezik valamilyen létforma a világegyetem egyik bolygóján. Az azonban, hogy ez emberszerű vagy okosabb, mint az emberiség, már egyáltalán nem biztos. Az ufóizmus alapvetése azonban, hogy a földönkívüliek jobb technikai felszereltséggel rendelkeznek, mint az emberek. Egyesek szerint ez önmagában ellentmondás, hiszen hogyan gondolkozhatunk valamiről, ami definíció szerint meghaladja az emberi gondolkozást, így minden hasonlítás lebutítja azt? Éppen ezért kérdéses, hogy az esetlegesen létező idegen civilizáció éppen bináris kódokkal kommunikálna. Egyszóval még Fox Mulder sem tudná megválaszolni, E.T. tényleg rendszeresen látogat-e minket.