Vissza a fejlődésben
Egyre több fiatal vágyik digitális detoxra, így a butatelefon-piac is szárnyal. Új életre kelnek a kétezres évek üzleti telefonjai, még a prémium kinézetű darabokért sem kell félévente, évente félmillió forintnak megfelelő összeget költeni. Akinek az anyagiak nem okoznak gondot, az is néhány beállítással téglává varázsolhatja mobilját.
Kép: A digitális detoxra vágyó fiatalok választják a butatelefont, hogy megvédjék alvásminőségüket, koncentrációjukat és mentális egészségüket
Nagykorú lett az iPhone. Amikor Steve Jobs 2007 januárjában színpadra állt, kezében a lapos, nagy képernyős miniszámítógéppel, a világ azonnal akart az újdonságból. Beigazolódott Jobs mantrája, hogy az Apple nem számítástechnikai eszközöket gyárt, hanem álmokat biztosít. A nagy méretű érintőképernyők és a világot kezünkbe adó okosságok hamar szétzúzták az addig uralkodó hagyományos mobilpiacot. Tizennyolc év alatt azonban sokat változott a világ. Felnőtt egy generáció, akik nem is ismertek mást, mint a kézben tartott ébresztőóra, naptár, térkép, jegyzet, pénztárca és kapcsolattartási eszköz világát. Kevin Williamson, a '90-es évek egyik kultsorozatának producere úgy kommentálta a helyzetet, hogy „ma már nem lehetne leforgatni a Dawson és a haverokat, mivel szereplői olyan problémákkal küzdenek, amelyeket a mai fiatalok másképp oldanak meg vagy a technikai eszközök miatt fel sem merülnek”. A Dawson és a haverok kiválóan mutatta be a millenniumi generáció tinédzser- és fiatalfelnőtt-problémáit. Az 1980 és 1995 között születettek az utolsó generáció, amely még ismerte az internet előtti világot, még kézzel (is) írt beadandókat az iskolában, tudta kezelni a tárcsás telefont, sőt az utcai dobálós készülékeket is, és felragyogott a szeme, amikor a betárcsázós internetkapcsolat létrejött.
Érdekütközések
Az okostelefonnal kézben tartott internet azonban megváltoztatta ezt. A 2010 után születettek számára a folyamatos elérés a természetes, amelyről azóta már tudjuk, mennyire problémás. Kutatások tucatjai bizonyítják, hogy az okostelefonok mennyire negatívan befolyásolják a koncentrációt, az alvás mennyiségét és minőségét, és milyen szinten súlyosbítják a mentális egészségügyi problémákat. Ráadásul az okostelefon az elmúlt szűk két évtizedben nemcsak egyre drágábbá, de egyre gyorsabban cserélendővé is vált. A különféle programokat a gyakori szoftverfrissítések teszik elérhetővé, amit azonban a hardver ritkán bír a végtelenségig, és az akkumulátor teljesítőképessége is romlik. A felgyorsított telefoncsere a gyártó érdeke, mivel a hardverből minimális bevételük származik csak, azt a szoftverből, illetve a nagyon speciális hardverből szerzik.
Éppen ezért nem érdekük a butatelefonok visszahozása. Azonban a Z generáció egyre inkább azok felé fordul. Egy indiai kutatás már 2019-ben valószínűsítette, hogy a butatelefonok eladása 400 millióról egymilliárdra növekszik két év alatt, és nem tévedett. Ehhez persze hozzájárult a pandémia okozta bezártság is, ahol az emberek megcsömörlöttek a neten végzett munkától, az ott élt élettől, így szabadidejükben lerakták digitális eszközeiket. A koronavírus okozta bezártság az otthoni építkezési kedv növekedését is meghozta. A butatelefonok jelentős felhasználói rétege az építkezésben dolgozó munkások, akik nem akarják félteni telefonjukat az esetleges leeséstől vagy megázástól, továbbá az ormótlan munkáskesztyűben csak a régi típusú nyomógombokat tudják megnyomni. Az idősek ezt az érzést régóta ismerik, ezért a butatelefonok népszerűsége sosem csökkent az idősebb vásárlóközönség körében.
Majdnem olyan
A Z generáció digitális detoxként tekint a butatelefonokra, amellyel kénytelenek búcsút inteni a közösségi médiának és a folyamatosan csipogó értesítéseknek. Ráadásul az egyre növekvő árak mellett nem mindegy, hogy félmillió forintnak is megfelelő dollárt, eurót vagy fontot fizetnek egy készülékért vagy ennek töredékét, akár néhány fontért vagy dollárért vásárolnak egy telefonálásra alkalmas eszközt, és utána az adatforgalomról érkező számlák miatt sem kell aggódniuk. Arra sokan rájöttek, hogy a 2010-es években használt típusokon még keresni is lehet, bizonyos formában az internet vagy a térképalkalmazások is futnak rajtuk, viszont a közösségi média időrablása nem veszélyeztet a használat közben.
Aki prémium érzésre vágyik, az a kifejezetten butatelefonokat gyártó amerikai Light Phone termékeit keresi. Ez is minimalizálja az internetes hozzáférési lehetőségeket, ám elegáns anyaghasználata nem kelt technológiaellenes érzéseket. Már háromszáz dollár alatt elérhető, ami töredéke a megszokott 1500-1600 dolláros prémium okostelefonok árának. Egy Light Phone ráadásul sokkal hosszabb ideig használható, így környezeti szempontból is jobb az Apple-nél, Samsungnál és társaiknál. A társalapító Kaiwi Tang szerint a fő vásárlóréteg a 25 és 35 év közötti fiatalok, akik hétvégénte szeretnének szabadulni okostelefonjuktól. Tang szerint ha földönkívüliek érkeznének a Földre, azt hinnék, a telefonok a magasabb rendű faj, hiszen „azok irányítják az embereket”. Tavaly egy másik cég, a svájci Punkt is a prémium butatelefon irányába indult el, készüléke 750 dollárba kerül, és az iPhone designját kedvelő réteget célozza.
Az okos is lehet buta
A jelenlegi trend külföldön, hogy vagy van az embernek két telefonja, az egyik az okos, amelyet elzárva tart otthon a biztonság kedvéért, míg a butát használja nap mint nap. Amásik, hogy a sok száz dolláros iPhone-okat vagy androidos okostelefonokat butítják le. Mind az iOS, mind az Android operációs rendszerek engedik a letöltött applikációk törlését, számos tanácsadó videó szól arról, hogy nincs szükség a beépített amazonos vásárlási lehetőségre vagy a folyamatosan válaszoló ChatGPT-re. A beépített applikációk kikapcsolása már nehezebb, de képernyőidő mindenhol beállítható. Szakértők a közösségi média használata esetén feltétlenül javasolják, az Instagram esetén például kimutatták, hogy a képek pörgetése kilencven százalékban csak agybutító tevékenység, és csak tíz százalék tartalmaz valódi információt. A wifi és az adatforgalom korlátozása vagy kikapcsolása is ajánlott.
A trend Magyarországon is tapasztalható. A forgalmazók adatai szerint az országban bizony vásárolnak butatelefont, már csak azért is, mivel a nyomógombos telefonok kedvező áron vehetők meg. Ezek a mobilok nem a klasszikus butatelefonok, amelyek csak telefonálásra és SMS-küldésre alkalmasak. Igaz, alkalmazásokat nem lehet rájuk telepíteni, de bőven van köztük, amely 4G-hívásra és e-mailezésre is képes.
Hova visz a kivagyiság?
Pszichológusok szerint a trendet a divat és nosztalgiahullám táplálja, mivel a butatelefonok a kilencvenes években, illetve a kétezresek elején élték virágkorukat, amely időszakot a közmegegyezés az utolsó békés időnek tart a mai információdömpingtől roskadozó világunk előtt. A szakértők egyetértenek, hogy a kontroll tudatos visszavevéséről van szó, ahol a felhasználók az egyensúlyt próbálják megtalálni a hasznos technológia és a mentális szabadság között. Ez pedig a digitális minimalizmus új hullámához vezet, hiszen több időt tölthetnek a fiatalok a valóságban, személyesen beszélgethetnek, sétálhatnak, olvashatnak, vagy éppen unatkozhatnak, ami végső soron a belső elmélyüléshez vezethet. Érdekes felvetés ugyanakkor, hogy a XXI. század második évtizedére a kivagyiság hogyan jutott el odáig, hogy van, aki több száz dollárért vesz okostelefont, mutatva: megteheti, ám közben valójában azt mentális egészsége érdekében egy néhány dolláros készülék tudásszintjére korlátozza le.
