Kerülte a tengert a Navigátor

Spanyolország és Portugália uralkodói a XV. századtól különösen nagy erőkkel versengtek abban, hogy melyikük tengerészei tudnak egyre több tengeri utat bejárni, új földrészeket felfedezni, és ezzel a gyarmatosítást segíteni. Ez idő tájt Európában mind na­­gyobb igény mutatkozott a nemesfémekre és a különleges fűszerekre. Ebben a történelmi időszakban született Henrik herceg (1394–1460), I. János portugál király és az angol főnemes Lancasteri Filippa harmadik fia. 

 „Henrik a Krisztus nevét viselő lovagrend nagymestere lett. Portugália délnyugati partján, a Szent Vince-fokon, az Atlanti-óceánra néző Sagres lovagvárában rendezkedett be – olvasható róla Göcsei Imre Az ismeretlen vándorai című könyvében. – A sagresi hercegi udvar semmiben sem hasonlított a kor hercegeinek udvartartásához. Henrik herceg udvarát, a lovagrend vagyonát a hajózás szolgálatába állította: roppant energiával látott ahhoz a hatalmas szervezőmunkához, amelynek eredményeként kialakította a világon az első tengerészeti akadémiát és obszervatóriumot Sagresben.” 

Expedícióit eleinte lovagjai vezették, így fedezte fel például João Gonçalves Zarco két társával a Madeira-szigeteket (1418-ban Porto Santót, 1419-ben Madeirát), valószínűleg Gonçalo Velho az Azori-szigeteket (1427-ben). Henrik az 1440-es évek kezdetétől afrikai expedíciókat szervezett, ezeket lovagjai helyett már profi genovai hajósokra bízta. Nyugat-Afrika partvidékének felderítését főleg a kedvezőtlen széljárás akadályozta, pontosabban a gyakori szélcsend. A herceg érdemének tekinthető annak felismerése, hogy a szélcsendes zóna az óceánon kikerülhető. Alapvetően ezért telepítette be az Azori-szigeteket: az így létrehozott Portugália–Azori–Nyugat-Afrika „navigációs háromszögben” végig kedvező volt a széljárás. 

Az Afrika partjaira küldött hivatásos hajósok értékes eredményeket értek el: fölfedezték a Gambia és a Szenegál alsó folyását, valamint a Zöld-foki-szigeteket; kapcsolatba léptek a Mali Birodalommal. Az első fekete bőrűt 1442-ben vitték haza Lisszabonba, és az általános csodálat (valamint az ugyancsak hazahozott arany és elefántcsont) hatására sorra alapítottak üzleti társaságokat újabb felfedezőutakra. Az anyagi siker egyensúlyba hozta Henrik udvartartásának költségvetését, és további utak szervezésére ösztökélte. 

Karavellákon indultak a felfedezőutakra Henrik sok más titulusa mellett a dél-portugáliai Algarve tartomány kormányzójának tisztét is viselte. Valószínű, hogy a herceg hajóépítő mérnökei Algarve legfontosabb kikötővárosában, az erődhöz közeli Lagosban tervezték az első karavellákat: ezek a hosszú tengeri hajózásra alkalmas, háromárbócos, háromszög vitorlás, karcsú, fordulékony, gömbölyített fenekű, tőkesúlyos hajók váltak a tengeri felfedező­utak fő eszközeivé. A portugál tengerészeknek sikerült először úgy rögzíteniük az iránytűt, hogy az mindig vízszintesen álljon, és pontosan mutassa az irányt.

A rendkívül tudatos és elszánt herceg kötelezővé tette a hajóskapitányoknak, hogy a bejárt területekről térképet készítsenek és az útról hajónaplót vezessenek. Ezeket elsőként gyűjtötte össze és egy titkos gyűjteményben helyezte el – abból a célból, hogy illetéktelenek ne ismerhessék meg az új felfedezéseket. Állítólag az Azori-szigetek felfedezése után hosszú ideig csak Sagres lakói tudtak a kilenc sziget létezéséről. 

Henrik a feljegyzések szerint „sosem érintett borospoharat vagy asszonyi szájat, egyetlen szenvedélye az volt, hogy az afrikai partokról föllebbentse a fátylat”. A Tengerész és Navigátor előnévvel az angol írók ruházták fel jóval később, a XIX. században. A személyét 500 éve kísérő dicsfényt nemigen bántják azok a közelmúltban végzett kutatások sem, amelyek rámutattak: nem ismernek a Henrik által alapított iskola létezését bizonyító levéltári forrásokat. 

 Állítólag 1414-ben ő vette rá az apját, hogy támadja meg Ceuta arab kikötőt. 1415 ­augusztusában a támadás sikert hozott, a várost elfoglalták. és ettől kezdve Portugália ellenőrizte a Gibraltári-szorost. Ez volt az egyetlen olyan expedíció, amin a herceg is részt vett – az ő kimagasló érdeme a szervezésben és a tudás rendszerezésében rejlik. Az Afrika nyugati partjait feltáró expedíciói elősegítették Portugália gyarmatosításait, a kicsi, szegénységben élő országot az ő tevékenysége indította el a nagy és gazdag birodalom kiépítése felé.