Milliárdosok ikonja

A John Pritzker amerikai üzletember által adományozott 188 műtárgy között vannak kollázsok, festmények, fényképek, tárgyak és papírra vetett alkotások, 37 mester – közöttük Man Ray (1890–1976), Jean Arp (1886–1966), Marcel Duchamp (1887–1968), illetve Max Ernst (1891–1976) művei. A Pritz­ker család tagja a Hyatt hotelek tulajdonosai. A Pritzker által 2022-ben a Christie’s New York-i árverésén 12,4 millió dollárért (4 milliárd forint) megvásárolt Ingres hegedűje (1924) szeptember közepétől február 1-jéig lesz látható a Metben egy Man Raynek szentelt kiállítás keretében. A retrospektív tárlat a Párizsban letelepedett amerikai művész 160 művét mutatja be. Ezek nagy része fotogram – Ray szóhasználatában rayogram –, amelynél fényképezőgép nélkül, a fényérzékeny papírra különböző tárgyakat helyezve és azt megvilágítva hozták létre a képet. Az Ingres hegedűje a művész múzsáját, Kiki de Mon­parnasse (Alice Ernestine Prin) párizsi modellt ábrázolja, meztelen hátán hegedűkre jellemző, f alakú hanglyukak láthatók. 

Az Ingres hegedűjének, valamint Man Ray és társai más emblematikus műveinek adományozása valósággal átalakítja a Metet - mondta Max Hollein, a múzeum igazgatója a kiállítást bemutatva. Az új művek a múzeum 2020-ban megnyíló, a modern és kortárs művészetnek szentelt új szárnyában kapnak helyet. Az 1870-ben alapított New York-i Metropolitan múzeum az Egyesült Államok legnagyobb és a világ egyik legjelentősebb múzeuma, a 2025. június 30-án zárult pénzügyi évben 5,7 millió látogatója volt. 

Man Ray (születési nevén Emmanuel Radnitzky) Dél-Philadel­phiában született 1890-ben egy orosz-zsidó emigráns család legidősebb gyermekeként, apja ruhagyári munkás volt. Az apa szabóságot nyitott, ahol a gyerekeknek is segíteniük kellett. Az anya a szövetmaradékokból saját tervei alapján, patchwork technikával készített takarókat és más termékeket. A gyerekek próbabábuk, vasalók, varrógépek, tűk, fonalak és szabásminták között nőttek fel. A fiatal Man Rayt szabályosan taszították ezektől a körülmények, bár művészettörténészek ezekre az emlékekre vezetik vissza későbbi kollázs- és festési technikáját. 1912-ben a Rad­nitzky család a nevét Rayre változtatta. Ennek oka az abban az időben erősödő antiszemitizmus volt. Minthogy Emmanuel beceneve Manny volt, ebből adódott a későbbi művészneve is. 

Emmanuel a gyermekkorában erőteljes művészeti és technikai érdeklődést mutatott. Gyakran járta a különböző múzeumokat, ahol a régi mesterek munkáit tanulmányozta. A gimnázium befejezése után ösztöndíjjal építészetet, majd festészetet tanult. Szüleinek nem volt ínyükre a művészi pálya választása, mindazonáltal átrendezték szerény otthonukat, így Man kialakíthatott egy kis műtermet otthon. A következő négy évben ott dolgozott, de pénzt csak reklámrajzolással és műszaki rajzok készítésével tudott keresni. Korai rajzai és festményei a XIX. század konszolidált stílusában készültek, bár hamar érdeklődni kezdett az avantgárd művészet iránt is. 

Már 1916-ban elkészítette fiatalkori fő művét, a Kötéltáncosnő és árnyékait. Más alkalommal festőpisztollyal „festett” fotorealisztikus képeket. 1921-ben Párizsba utazott, a Monparnasse-on telepedett le, a művészek kedvelt városrészében. Rövidesen összeköltözött a negyed híres modelljével, Kiki de Mont­parnasse-szal (Alice Prin), aki számos alkotásának a modellje lett (ilyen például az Ingres hegedűje); kapcsolatuk 1929-ig tartott. Számos neves művésszel ismerkedett meg és barátkozott össze: köztük volt Max Ernst, Joan Miró, Pablo Picasso, akik bevonták az akkoriban bontakozó szürrealista mozgalomba. A megélhetés vitte rá a fotózásra; előbb barátai festményeit dokumentálta, majd portrékat készített. Fényképeivel divatba jött, olyannyira, hogy rövidesen már divatfotókat is készített. Fotói különlegesek voltak: nem csupán a téma beállításával és megvilágításával érte el a kívánt hatást, hanem a nagyítások kidolgozásakor is speciális technikákat alkalmazott. Gyakran filmkockákat másolt egymásra, máskor torzította a képeit. Ezzel a tevékenységével megújította a művészi fotót, és számos követőre talált. Szürrealista festményein meglepő összeállítást alkalmazott. Az Idő megfigyelőállomása című képén például két hatalmas ajak van a bárányfelhős égen, alul a fűben egy női akt fekszik, mellette sakkasztal. 1938-ban készült La Fortune című képén egy gigantikus méretű bi­liárd­asztal nyúlik az ég felé, amin élénkpiros, sárga, kék, zöld színű felhők úsznak. 

Párizsban, 1922-ben készítette el az első „rayogram”-ot, az absztrakt fotó, a fotogram általa készített változatát. Ebben (1929-től) új szerelme, Lee Miller szürrealista fényképész is segédkezett és modellkedett neki. A fotogramok, vagy Man Ray szóhasználatában a rayogramok készítésekor nem használtak fényképezőgépet, hanem különböző tárgyakat helyeztek a fényérzékeny fotópapírra (esetleg filmre), és azt megvilágítva alakították ki a képet. 
Ray 1940-ig maradt Párizsban, ekkor – a közeledő második világháború miatt – hazautazott Amerikába. Los Angelesben telepedett le, és itt lakott 1951-ig. Röviddel hazaérkezése után ismerkedett meg Juliet Browner táncosnő-modellel, akit 1946-ban feleségül vett. Juliet is sok képének modellje lett. 1951-ben visszatért Párizsba, és erőteljesen leegyszerűsített absztrakt műveket készített. 

Man Ray, bár élete során nem sok elismerést kapott, a halála óta eltelt évtizedek alatt hírneve hatalmasat nőtt, 1999-ben az ARTnews című amerikai művészeti magazin a XX. század huszonöt legmeghatározóbb művésze közé sorolta. 1963-ban kiadta önéletrajzi kötetét Önarckép címmel. 1976-ban halt meg, a monparnasse-i temetőben nyugszik közös sírban 1991-ben elhunyt feleségével. 

Már 2014-ben is rekordáron keltek el az amerikai szürrealista művész fotói és képei munkáinak eddigi legjelentősebb árverésén, a francia fővárosban: a 400 műtárgyért összesen 2,7 millió eurót (826 millió forint) fizettek. 

A fotókból, festményekből, ékszerekből és filmekből álló gyűjtemény egyes darabjai a kikiáltási ár háromszorosáért kerültek kalapács alá a szombati árverésen. A legdrágábban elkelt műtárgy Man Ray egyik 1949-es festménye, a Much ado about nothing, 185 500 euróért talált új tulajdonosra. A 60 és 80 ezer euró közötti értékűre becsült kép egy európai magángyűjtőhöz került. A művész egyik, 1927-ben készült szürrealista alkotása, egy üveggömböt magasba emelő agyagpipa 133 500 euróért kelt el. Az eladásra kínált fotók közül a Lee Millerről készült egyik, 40–60 ezer euró értékűre becsült portréért, amelyen Man Ray egy szivacsból készült lánccal a nyakában örökítette meg múzsáját és kedvesét, 79 500 eurót fizetett egy gyűjtő. A Lee Millernek az ajkait a felhőkben szárnyalva megörökítő fotót pedig a 20 ezer eurós kikiáltási ár helyett 51 900 euróért vitték el. Két lámpaernyő formájú fülbevalóért 103 500 eurót fizettek, Catherine Deneuve portréja, amelyen a filmsztár a fülbevalókat viseli, 37 500 euróért talált gazdára.