Állati figurák

Jönnek-mennek az Egyesült Királyságban a miniszterelnökök, de Larry, a macska marad. A brit miniszterelnök hivatalos lakóhelyeként szolgáló Downing Street 10. szám alatti házat osztja meg az épp aktuális miniszterelnökkel – regnálása alatt épp a hatodikkal. Az egykori kóbor macskát 2011-ben hozták el a Battersea Kutya- és Macskaotthonból, hogy segítsen a környék rágcsálóproblémáján. Az elmúlt 14 év során ő lett a Downing Street legnépszerűbb lakója, annak ellenére, hogy nem minden miniszterelnökkel jött ki. David Cameron volt a kedvence, Theresa Mayjel viszont hűvös volt a kapcsolatuk, mivel May saját bevallása szerint inkább a kutyákat szerette. Keir Starmer pedig saját macskát hozott a házhoz, ami nem igazán tetszik Larrynek. 

A dorombolásmentes viszonyt meglehetősen hűvössé teszi a @Number10cat név alatt vezetett szatirikus hangvételű, nem hivatalos X-platfom, amelyen Larry rendre kifigurázza a brit politikai elitet és fogalmaz meg kritikákat. A közel 870 ezer követő lelkesen kom­men­teli Larry megjegyzéseit, illetve figyeli a főegerész jól dokumentált lépéseit. A brit kormány szerint Larry hivatalos feladatai közé tartozik a vendégek fogadása, a védelmi biztonság ellenőrzése és az antik bútorok alvásminőségének tesztelése. Többnyire hűvösen fogadja a világ vezetőinek, így Barack Obama vagy nem olyan rég Volodimir Zelenszkij hódolatát, sőt az is előfordult, hogy például Joe Biden látogatásakor el kellett viselnie, hogy felveszik kedvenc helyéről és odébbrakják, hogy helyet csináljanak egy közös fotónak. 

A média Larry minden rezdülését közvetíti, egy kormányzati tisztségviselő szerint ő az, akivel feltétlen mindenki találkozni akar, aki a Downing Streetre jön. Larry leglátványosabb megmozdulásai akkor történtek, amikor rendre összeakasztották bajszukat Palmer­ston­nal, a külügyminisztérium macskájával. A cicaharc nemcsak a való életben, de a közösségi médiában is zajlott, a @DiploMog néven futó Palmerston ugyanis kizárólag diplomatikusan korrekt megszólalásokat (kritikusai szerint inkább vértelen próbálkozásokat) küldött az éterbe, szemben @Number10cat kritikáival. A Brexit-kampány során, illetve a szavazás után is parázs vita zajlott az interneten, amelyet rendre való életbeli csata is követett, amelynek nyomán még állatorvost is kellett hívni egyszer a sántikáló Larryhez. A közösségi média közönsége szerint a kettejük harcairól készült felvételek a Brexit tökéletes parafrázisai voltak. Pal­merston azonban 2020-ban nyugdíjba vonult, először vidéken töltötte jól megérdemelt pihenését, majd tavaly óta Bermudán szolgál mint külkapcsolati tanácsadó. 

Larry nem az első ebben a pozícióban. Amikor Thomas Wolsey bíborost 1514 szeptemberében Nagy-Britannia főkancellárjává nevezték ki, számos macskát hozott VIII. Henrik udvarába. Így félelmetessége mellett különcségéről is ismert volt, a macskák mindenhova elkísérték – a királytól a vasárnapi miséig. Kevesebb mint egy évszázaddal korábban a pápa hadat üzent a cicáknak, ezért sokan tartottak az állatoktól, mert az ördöggel kapcsolatban állónak tekintették őket. Ám Wolsey macskái megszilárdították az angol otthonokban a cicák helyét. 

A későbbi királyok is alkalmaztak macskákat, de az első hivatalos Downing Street-i főegerészt 1924-ben nevezték ki, amikor az akkori miniszterelnöknek, Ramsey MacDonaldnak elege lett a patkányok és egerek elleni harcból, ezért keresett egy „hatékony macskát”. Ő lett Anglia Rufusa, és hat évig szolgált. Azóta összesen 12 cica viselte a megtisztelő címet, néha átfedésekkel, néha pedig komoly kihagyásokkal a hivatali időben. Bár szerepük sosem volt politikai jellegű, bizonyos macskák jobban kötődtek a politikai szerepvállaláshoz. Humphrey például 1989 és 1997 igen népszerű volt a konzervatív szavazók körében Margaret Thatcher és John Major hivatali ideje alatt, majd a munkáspárti szavazók szerették meg, amikor Tony Blair került hatalomra. 

Az ember és állat együttműködésének története messze túlmutat a kandalló mellől doromboló kedvenceken. A XX. század legnagyobb konfliktusai idején rendre akadtak négylábú és szárnyas szolgálattevők, akik szó szerint együtt meneteltek az emberekkel. A világháborúk és az űrverseny idején számos állat vált akaratán kívül hőssé, miközben sorsuk egyszerre volt tragikus és felemelő. 
Az első világháború idején az európai hadszíntereken milliónyi állat szolgált. Közülük talán a legismertebb Warrior, „a ló, akit a németek sem tudtak megölni”. A brit expedíciós hadtesttel érkezett Franciaországba 1914-ben, túlélte a somme-i és ypres-i csatát, illetve a háború utolsó nagy lovasrohamát is. A második világháború újfajta beosztásokat hozott. Judy, az angol pointer hajókabala volt, és az egyetlen ismert kutya, akit hivatalosan is hadifogolyként tartottak nyilván a japán táborokban. Jelenléte a morált szimbolizálta. Hasonló csendes hős volt Gustav, a postagalamb, aki a normandiai partraszállás első híreit vitte vissza Angliába, gyorsabban és megbízhatóbban, mint sok rádió-összeköttetés. A háborúk abszurditását talán legjobban Wojtek, a „katonamedve” története mutatja meg. A lengyel egységgel együtt harcoló szír barna medve kabala volt és lőszert cipelt Monte Cassinónál, végül hivatalosan is besorozták.

A hidegháború idején az ember figyelme az ég felé fordult, de az állatokat onnan sem hagyta ki. A szovjetek Lajka kutyát lőtték ki a Szputnyik–2-vel. A Moszkva utcáin talált keverék esetén azt feltételezték, hogy már hozzászokott a szélsőséges körülményekhez. Ez igaz volt, ám a Szputnyik–2 a fellövés utáni 40-45 fokos kabinhőmérsékletét nem bírta, így elpusztult. Tény, ha túlélte volna sem járt volna jobban, mivel hét-tíz nappal a felbocsátást követően az ételébe kevert méreggel elaltatták volna. 
A francia Félicette volt az első és máig egyetlen macska, aki túlélte az űrutazást. Kiképzése alig különbözött az emberétől, centrifugába rakták, bezárva tartották, rakétazajjal zavarták. Utazása sikeres volt, ám visszatérése után először Felixként emlegették, majd története évtizedekre feledésbe merült. A visszatérés után nem sokkal elaltatták, hogy megvizsgálják az agyi változásait. 

Az amerikaiak által felküldeni kívánt űrmajmok sem jártak sokkal jobbal. Az első emlős űrutazó Albert–II rhesusmajom volt 1949 nyarán. Albert–I már az indításkor elpusztult, Albert–II a visszatérésbe halt bele. A NASA-nak végül Albert–VI-ot sikerült élve visszahoznia, de a legtovább az 1959-ben fellőtt Miss Baker élt: 1984-ig. 

Larry mindezekről a híres állattársakról kevéssé vesz tudomást, a Downing Street bútorain való pihenést sokkal fontosabbnak tartja. A New Statesman politikai szerkesztője, Andrew Marr például egyenesen azt írta róla, hogy „túl kövér és túl lusta” feladatai ellátásához, ráadásul a szociális ellátásoktól függ. Mindeközben belsős információk szerint Larry nem államilag finanszírozott, hanem a Downing Street munkatársai önként fizetik a költségeit. Az internet népe pedig már csak azt szeretné tudni, pontosan milyen születésnapi ünnepséget terveznek a fő­egerész számára.