Csodálatos állatvilág

Hisszük, hogy mindannyian tehetünk apró erőfeszítéseket bolygónk jövőjének pozitív formálása érdekében, és a fotózás sokat tehet azért, hogy az emberek más perspektívából lássák a világot – vallják a World Nature Photography Awards (WNPA) szervezői. Éppen ezért az általuk meghirdetett verseny célja kettős: nemcsak elismerik és díjazzák a világ legjobb természetfotósainak munkáit, de a képek segítségével felhívják a figyelmet a minket körülvevő élővilág értékeire. 

Az idei versenyre 51 országból több ezer pályamű érkezett a 14 meghirdetett kategóriába. Az Aranydíjat és a verseny fődíját Jono Allen ausztrál fotós nyerte el Víz alatt című felvételével. A kép Tonga Vava’u szigetcsoportjának trópusi vizein készült és egy ritka, pig­ment­hiánnyal született púposbálna-borjút örökít meg az anyjával. A borjút Mãhinanak nevezték el – amely tonga nyelven holdat jelent –, utalva az állat különleges, „holdfehér” színére. 

A bálnaborjú nemcsak a színe miatt különleges látvány, de egy természetvédelmi sikertörténetre is emlékeztet. A púpos bálnák (más néven hosszúszárnyú bálnák) állománya a XX. századi intenzív bálnavadászat következtében drámaian megfogyatkozott, egyes populációk a kihalás szélére sodródtak. A szigorúbb nemzetközi védelemnek köszönhetően azonban a faj több térségben újra gyarapodni kezdett. 
A természet megújulásának üzenete Baranyi Réka ezüstéremmel díjazott munkájában is visszaköszön. A magyar természetfotós a dunavirágok násztáncát örökítette meg. Ezek a rovarok az 1960-as években a víz szennyezettsége miatt eltűntek a Dunából. A vízminőség javulásával azonban újra visszatértek, és a 2010-es évek elejétől ismét tömegesen figyelhető meg a nászuk a nyár második felében. Az utóbbi években már az Ipolyban, a Rábában, a Drávában és a Felső-Tiszán is megjelentek a kérészek, sőt felbukkantak a Sajóban és a Hernádban is. 

Baranyi Réka A fény illúziója című fotóját a budapesti Duna-parton készítette, ahol több estét töltött a dunavirágzás fotózásával. Az állványt a vízben állította fel, hogy a kérészeket természetes élőhelyükön, szabad mozgás közben tudja fényképezni. Alkotása a Gerinctelenek viselkedése kategóriában második lett. 

„Még mindig próbálom feldolgozni… Ezüstdíjat nyertem a kategóriában” – fogalmazott a fotós közösségi oldalán. Egy korábbi interjúban arról is beszélt, hogyan talált rá a természetfotózásra. Első fényképezőgépét, egy analóg készüléket a 2000-es évek elején kapta. A gyermekei születése után a fotózás egy időre háttérbe szorult, de – mint fogalmazott – mindig visszatalált hozzá. Meghatározó élményt jelentett számára az az öt év, amelyet családjával az Egyesült Államokban töltött. Ekkor jutott el a Yellowstone Nemzeti Parkba is, ahol végleg elkötelezte magát a természetfotózás iránt. Legkedvesebb hazai tájai közé tartozik a Balaton-felvidék, de fotózott már vaddisznókat Gemencen, és amikor teheti, a Kiskunságra vagy a Hortobágyra is ellátogat. 

Összeállításunkban a fődíjas és a magyar fotós alkotása mellett négy további díjazott felvételt mutatunk be, amelyek más-más nézőpontból, mégis hasonló erővel beszélnek a természetről. 

A Madarak viselkedése kategóriá­ban Fenqiang Liu aranyérmet nyert a közép-floridai Kraft Azalea Gar­denben készült, nagy kócsagot ábrázoló fotójával. Felvételéről azt írta: azokat a pillanatokat kereste, amelyek felfedik a madarak szárnyainak eleganciáját és szerkezetét. 

Elizabeth Yicheng Shen Kenyában fotózta a kölykét cipelő oroszlánt, a felvétel bronzérmet nyert az Állatportrék kategóriában. Természetművészet kategóriában a kanadai Mark Bernards szalamandraembriókról készült felvételét bronzéremmel díjazta a zsűri. 

Preeti és Prashant Chacko fekete-fehér kategóriában nyertek bronzérmet. A házaspár a „vadon mesemondójának” tartja magát. „Túl gyakran ábrázolják a vadvilágot vérszomjasnak. Mi azonban szeretetet szeretnénk ébreszteni, nem félelmet. Az emberek azt védik meg, amit szépnek találnak” – vallják magukról.