Megcsalástól a tiramisulázig

Az olaszoktól aligha áll messze a dráma, de hogy két hét alatt ennyi legyen, erre nem számítottak a sportrajongók. Február 6-án 93 nemzet több mint 3500 sportolója kezdte meg a versenyzést az aranyéremért. Számos kiemelkedő teljesítmény született, például Jordan Stolz amerikai gyorskorcsolyázó rekordgyőzelme a férfi 1000 méteres versenyen, azonban egy sor incidens a versenyeken kívülre is beszédtémát adott. 

Egy hónappal az esemény kezdete előtt a német Bild számolt be arról, hogy a legjobb férfi síugrók közül néhányan hialuronsavat fecskendeznek az ágyékukba az aerodinamika javítása érdekében. A síugrók minden felszerelése milliméter-pontosságig le van szabályozva, hogy a szükségesnél ne lehessen nagyobb eszközöket használni, azonban egy nagyobb testrész miatt nagyobb síugróruhára lenne szükség. A Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség el is kezdett vizsgálódni, míg kiderült, hogy mindez csak pletyka volt. Ugyanakkor az osztrák Daniel Tschofeniget kizárták a férfi nagysánc egyéni versenyéből, mivel csizmája négy milliméterrel nagyobb volt a megengedettnél, az amerikai Annika Belshaw-t pedig a női nagysáncversenyből, mert sílécei egy centiméterrel hosszabbak voltak. A Nemzetközi Síszövetség azért is vette ennyire komolyan a felszerelések kérdését, mert tavaly a norvégoknál napvilágra került egy ügy, amelyben a kezeslábas ágyékrészének szabálytalan átalakítása miatt sportvezetőket is eltiltottak, és a botrány nyomán szigorítások jöttek. 

Nagyformátumú kizárást szenvedett Vladiszlav Heraszkevics ukrán skeletonos is, aki nem volt hajlandó betartani a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) azon szabályzatát, amely tiltja a politikai nyilatkozatokat a versenypályán. A sisakján elesett ukrán sportolók szerepeltek. A sisakot az edzéseken viselhette, de a versenyen nem. A NOB felajánlotta, hogy a versenyző fekete karszalagot viselhet az áldozatok tiszteletére, de ezt Heraszkevics nem fogadta el. 

A pletykalapba legillőbb pillanatot a biatlonban bronzérmes norvég síelő, Sturla Holm Laegreid szolgáltatta, aki a verseny utáni interjújában vallotta be, hogy hűtlen volt a barátnőjéhez. A pillanatot döbbenten hallgatta a ma már exbarátnő, aki azt válaszolta a sajtónak, hogy nem tervezi a kibékülést. 
A pályán belül is nem kevés dráma történt. A sor a jégtáncverseny nyomán kialakult botránnyal kezdődött. A francia páros, Laurence Fournier Beaudry és Guillaume Cizeron ugyanis megelőzte az elmúlt három év világbajnokát, az amerikai Madison Chock és Evan Bates párost. Ez önmagában nem lenne olyan érdekes, ha a francia bíró nem nyolcpontos különbséget állapít meg a két páros között a kűrben. A kirívó eltérés miatt Amerikában aláírásgyűjtés indult, hogy vizsgálják meg a döntés helyességét. 

A Nemzetközi Korcsolyaszövetség (ISU) elutasítja azokat az állításokat, hogy egyetlen bíró döntése határozta volna meg az eredményt, és tény, hogy a Fournier Beaudry és Cizeron a francia bíró döntése nélkül is nyertek volna néhány tizeddel, viszont a következő szezonra mégis változások várhatók. Az ISU már bejelentette, a ritmustánc lépései helyett általános koreográfiai elemeket vesznek majd figyelembe, hogy jobban meg lehessen figyelni, ki teljesített jobban. Ez előnyhöz juttatja a technikás párokat, miközben nehézséget okoz azoknak, akik inkább a programelemekre és a közönség megnyerésére támaszkodnak. 

A bírói megítélés kérdése a páros műkorcsolyában is előkerült. Pav­lova Maria és Sviatchenko Alexei negyedik helyen zártak, miközben két hibátlan programot futottak, a dobogósok viszont rontottak. Több kommentátor is úgy nyilatkozott, hogy ha a magyar sportdiplomácia erősebb, most lenne az országnak egy bronzérme. 

A sípályán legtöbben Lindsay Vonn amerikai versenyző bukásáról beszéltek, aki 41 évesen komoly sérüléssel szeretett volna nyerni, ám néhány másodperccel a rajt után hatalmasat esett, és szalagszakadás miatt valószínűleg soha többet nem áll már rajthoz. Hasonló, de pozitív végkimenetelű volt viszont az olasz Federica Brignone története, aki 35 évesen fantasztikus formában arany­­érmet nyert Super-G-ben és óriás-műlesiklásban. 

Milánó–Cortina nemcsak botrányokból állt, számos mosolyogtató eset is felkerült a közösségi médiába. Nazgul, a kétéves csehszlovák farkaskutya, aki negyedikként futott be a női sífutócsapat sprint szabadstílusú futásának előfutamaiban, napokig az olimpia sztárja volt. A 21 éves horvát síelő, Tena Hadzic azt hitte, hallucinál, amikor észrevették a mögötte száguldó kutyát. A kutyusról célfotó is készült, az ideje pedig olyan jó, hogy kvalifikálhatott volna a versenyre. 

Szintén virális lett az ausztrál Scotty James videója, aki az olimpiai faluban alkotta újra Hugh Grant ikonikus táncát az Igazából szerelem című filmből. A harmadik neves videó a menzához kötődött. A sportolók 12/10-re értékelték az olaszok nemzeti desszertjét, a tira­misut, ami állítólag minden esetben a leginkább fogyasztott étkek közé tartozott az olimpiai faluban. Le is taszította a 2024-es párizsi olimpia csokoládé­mousse-szát a kedvenc olimpiai desszert trónjáról. Szintén sikeres volt az olimpiai ötkarikát mintázó tésztaforma is, amit már többen keresnek a boltokban is.

Ezek az esetek sportdiplomáciai szempontból két, látszólag ellentétes hatást erősítenek. A botrányok rávilágítanak, hogy a nemzetközi sport nem steril tér, hanem a sportoló személye, múltja, a vádkezelés és az intézményi reakció reputációs kérdéssé válik. Ez kényszeríti a szövetségeket és az olimpiát mint márkát, hogy értékalapú nyelvet használjanak, ahol az átláthatóság, a sportolói biztonság és fair play van a zászlón. 

A jópofa virális epizódok, mint a kutyus vagy a tiramisuláz pedig a puha hatalom klasszikus eszközei. A rendező ország és a helyszínek ilyenkor a hangulattal nyernek, Olaszország kulturális exportja organikusan beépül az olimpiai élménybe. A közönség számára ezek a pillanatok csökkentik a távolságot az élsport és a hétköznapok között, ami növeli a sportágak elérését, különösen a fia­tal, social platformokon élő nézőknél. Milánó–Cortina esetében a sportérték és a pályán kívüli események is bőven jelen voltak, ami előrevetíti a modern olimpiák jövőjét, hogy akkor lehetnek sikeresek, ha globális popkulturális eseménnyé válnak.