Napfelkelte denevérpózból

Stílusosan űrtémába vágó rajzok díszítették a gödi Huzella Tivadar Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola ebédlőjének ablakait. A várakozók izgatott zsibongása azonnal értelmet nyert a gyors felmérés során: kiderült, hogy a székeken szép számmal foglaltak helyet leendő űrhajósjelöltek, akik példaképként tekintenek az érkező vendégekre. 

Akik az országjárás során részt vesznek a fényképekben és videó­bejátszásokban gazdag előadásokon, természetesen mind tisztában vannak azzal, hogy Magyarország űrtevékenysége szempontjából miért számít történelmi jelentőségűnek a múlt év. A HUNOR (Hungarian to Orbit, azaz magyart Föld körüli pályára) program keretében 2025 nyarán – 45 évvel Farkas Bertalan történelmi repülése után – Kapu Tibor második magyarként jutott el a világűrbe, és mintegy harminc tudományos kísérletet végzett a Nemzetközi Űrállomáson (ISS). 

Az interaktív előadás során szó esett a kiválasztás folyamatáról. A magyar űrhajósjelölti programra összesen 247-en jelentkeztek az internetes ügyfélkapun keresztül. A 40 év alatti, 190 centinél alacsonyabb és 90 kilónál könnyebb jelölteknek még számos feltételnek kellett megfelelniük; ilyen a mérnöki vagy természettudományos diploma, angolnyelv-tudás, kiváló egészségi állapot, jó stressztűrés és stabil személyiség. 

A hosszú kiválasztási folyamat végén a szakértők a gépészmérnök Kapu Tibort jelölték ki a feladatra, tartalékosának pedig az erősáramú villamosmérnök Cserényi Gyulát. (Tibor fizikumáról csak annyi adalék, hogy maratonista, félmara­to­nis­ta futó, ezenkívül ejtőernyőzik, snowboardozik és kosárlabdázik.) A sokrétű kiképzés során szárazföldi és vízi túlélőgyakorlatokon kellett helytállniuk, egy alkalommal hat napon át teljes elszigeteltségben, egyre kevesebb élelemmel és alvással kellett bizonyítaniuk pszichikai állóképességüket. Ez a próbatétel nagy felbolydulást keltett a kisdiákok körében, hiszen se telefon, se tablet, se internet nem volt… A vendégek úgy érzik, sokat gazdagodtak tapasztalatokban, készségekben és lélekben is a természetben töltött idő alatt, mindenkinek ajánlják a kütyümentes időszakokat. 

Különösen a fiúkat rendkívül érdekelte az, hogy a vendégek miként viselték a szokatlan terhelést a műrepülőktől a Gripen vadászgépig. Kapu Tibor felidézte: számára a műrepülések jelentették a legnagyobb kihívást, ezek teljesen kimerítették. Cserényi Gyula számára pedig a legemlékezetesebb próba az volt, amikor egy mozgó helikopterből kellett kiugraniuk egy Tisza-holtágba. Úgy összegeztek: a kiválasztás és kiképzés minden egyes fázisa feszegette a határaikat, de ezeket mindig kintebb tudták tolni, így minden újabb akadályt kihívásként fogtak fel. 

Az Egyesült Államokban zárult a specifikus kiképzésük a NASA, a SpaceX és az Axiom Space szakembereinek irányításával, megismerve a küldetés személyzetét. Kapu Tibor 2025. június 25-én az Axiom–4 küldetés tagjaként, a floridai Kennedy Űrközpontból indult a SpaceX Falcon 9 (húsz emelet magas!) rakétával, és több mint 18 napot töltött a Nemzetközi Űrállomás fedélzetén. Ő a 636. ember, aki az űrben járt. 

Cserényi Gyula mesélt arról is, milyen különleges érzés volt a floridai Kennedy Űrközpontban, társa családja mellett végignézni a rakéta startját. Kapu Tibor szerint amikor beindult a rakéta, az olyan érzés volt, mintha mögöttük egy „sárkány ébredne fel” (utalt az űrkapszula angol elnevezésére, a Dragonra). A vendégek a kicsik számára közérthetően magyarázták el: ha fellövéskor egy 80 kilós űrhajósra 4,5 G (gravitációs erő) hat, az azt jelenti, hogy a testére a saját súlyának négy és félszerese nehezedik – vagyis olyan érzés, mintha valaki hirtelen 360 kiló súlyt rakna a mellkasára. 

A Kapu Tibor által elvégzett tudományos kísérletek a technológiai fejlesztésektől a biológiai és orvosi kutatásokig számos területet érintettek. Ezenkívül már fentről is népszerűsítette az űrkutatást, például középiskolások kérdezhették, fiatal rádióamatőrökkel beszélgetett, és fizikaórát is tartott. Mindeközben Cserényi Gyula a földi irányításból segítette társa munkáját, folyamatos kapcsolatban állva vele az űrállomáson töltött idő alatt. 

Az ISS-ről készített videók és fényképek segítségével Kapu Tibor azt is bemutatta, hogyan közlekednek az asztronauták a fedélzeten, miként étkeznek, és hogyan látszik a Föld 400 kilométeres magasságból. Az űrállomás mindössze 90 perc alatt kerüli meg bolygónkat, így az ott dolgozó űrhajósok naponta16-szor látják felkelni és lenyugodni a Napot. A súlytalanság néha váratlan helyzeteket is okoz: egyszer például hálózsákjának egyik gumiszalagja elengedett, és fejjel lefelé, denevérpózban ébredt. 

A találkozó végén záporoztak a kérdések. A „léteznek-e ufók?” dilemma mellett a gyerekek kíváncsiak voltak arra is, hogy Kapu Tibor szívesen visszatérne-e még a világűrbe. Az űrhajós határozott választ adott: igen, visszavágyik az űr határtalan csendjébe. A két vendég szerint a világűr kapuja nyitva áll a most még iskolapadban ülő azon gyerekek előtt is, akik űrutazásról álmodoznak. Ehhez két jó tanáccsal szolgáltak: tanuljanak szorgalmasan, és ápolják, óvják az emberi kapcsolataikat, mert a legnehezebb helyzetekben is erőt ad a család, a barátok és a kollégák támogatása. 

A kutatóűrhajósok népszerűségük ellenére rendkívül szerények és közvetlenek, a beszélgetést követően­ türelmesen osztogatták az autogramokat és készítettek közös fényképeket a gyerekekkel. A vendégek nehezen jönnek zavarba, ám egy kisdiák, Török-Marosi Zsigmond Boldizsár még őket is meglepte: elhunyt nagypapája gyűjteményéből hozott egy tablót, tele az űrrepüléshez kapcsolódó régi jelvényekkel és kitűzőkkel.