Spekuláció uralja a földpiacot

Minden a spekulációt erősíti, ahogy eddig is – ennyiben foglalható össze a hazai termőfölddel kapcsolatos törvénykezés és szabályozás. Amennyiben nem változik semmi, úgy a 2011-ben lejáró védettségnek semmi értelme, sőt, hátráltatja a magyar gazdálkodók térnyerését. Az Európai Unió szinte csaknem biztosan nem kéri a mostani szigorú – külföldiek földtulajdon-szerzését tiltó – magyar paragrafusok feloldását eddig a dátumig, de ahogy az utóbbi 4-5 évben, úgy a következőkben sem várható, hogy a moratórium eléri célját. Ami nem más, mint a hazai földárak felzárkózása a nyugat-európai szinthez.
Mert az utóbbi két évben nemhogy csökkent volna a két árbeli különbség, inkább növekedett. S ha innen nézem, több százezer tulajdonos zsebéből vett ki milliókat. A két éve tartó élelmiszerár robbanás miatt ugyanis még az olyan igencsak húzós földárakkal rendelkező országokban, mint Anglia, vagy Belgium és Dánia is legalább 20 százalékkal növekedtek az árak. Nálunk viszont egy fikarcnyit sem: az ország uniós csatlakozása óta szinte mozdulatlan a piac: átlagosan 400-500 ezer forintért lehet venni egy hektár termőföldet. Mondhatjuk tehát ismét: a földtulajdonlás körüli kemény korlátok nem segítik az uniótól 2004-ben kialkudott 7 éves moratórium célját, vagyis nem csökken a különbség a hazai és a külföldi árak között. Tehát nem csökkent a veszélye annak, hogy amikor az országnak meg kell engednie a honi cégek és a külföldiek földvételét, akkor nem következik be szó szerint földindulás. Előbújnak az utóbbi másfél évtizedben zsebszerződések mögé rejtőző valódi hazai és külföldi tulajdonosok, a megjelenő tőkeerős hazai cégek, és a náluk sokkalta több pénzzel rendelkező külföldiek. Azok a külföldiek – magánszemélyek, vállalatok és pénzalapok -, amelyek manapság háromszorosára, ötszörösére tornászták fel az ukrán, román, szerb földárakat.
A hazai gazdálkodók közül csupán azoknak használ a mostani helyzet, akik saját földön – többnyire családi vállalkozáson belül – gazdálkodnak. A többiek vagy túl kicsi területet művelnek, vagy – és ez jellemző a mezőgazdaságra – bérlik a földet. A hazai agrártermelés nagyjából 70 százalékon bérleményen folyik: és egyértelműen viszi ki a megtermelt jövedelem jó 10 százalékát az ágazatból. Mert a bérleti díjak ma 15-35 ezer forint között mozognak. Nagyjából a földhöz kapcsolódó támogatások harmadát, felét teszik ki és kerülnek egyből a tulajdonosok zsebébe. Mert a támogatás ma – és a jövőben is - a föld művelőjét, használóját illeti. Az Európai Unióban ez alaptézis, és a közeljövőben is az marad. Akkor is, mikor az országok sorra vezetik be az új támogatási rendszert, az úgynevezett SPS-támogatásokat.
A jelenlegi helyzet tehát nem segíti a felzárkózást, a földárak emelkedését. De akkor miért akarja az agrártárca 2011 után még három évvel meghosszabbítani a földtulajdon-szerzés korlátozását? Mert ezt már most bejelentette a minisztérium, annak ellenére, hogy Brüsszel világosan leszögezte: ehhez nem adja beleegyezését. Igaz a témával csak 2010-ben foglalkoznak részletesen.
Most tehát patthelyzet van: akinek lenne pénze az ágazatban – agrártársaságok – az nem vehet, aki venne, annak nincs elég pénze, vagy éppen nem vehet több földet. Ma Magyarországon csak magyar természetes személy vehet maximum 300 hektárt. És van néhány tucat külföldi magánszemély, aki 3 éve letelepedett nálunk, és életvitelszerű mezőgazdálkodást folytat. A spekulációs tőke viszont mozog: jórészt jogászok és informatikusok szereznek most különféle fél legális, legális módon földet. Bér beadva ezeket már most fial számukra a föld, de az igazi profit 2011 után üti majd markukat. De házon belül vannak már a külföldiek is: strómanokon keresztül több százezer hektárt ellenőriznek. Szakmai berkeken belül úgy becsülik, hogy ők és a hazai befektetők zsebszerződései által lefedett terület elérheti az egymillió hektárt. Ráadásul a hazai 5,8 millió hektár mezőgazdasági területből még legalább ennyi a rendezetlen tulajdonviszonyban lévő – például a részarány-tulajdonban lévő – föld mennyisége. A termőterület egyharmadáról beszélünk. Ha ezt a káoszt vesszük alapul, akkor viszont némileg érthető, miért is akarja az agrártárca meghosszabbítani a moratóriumot. Talán ennyi idő elég lehet arra, hogy tisztába tegyék a dolgokat, s végre a politikának is sikerül megegyezni a jogszabályokról: kitalálni, miként is lehetne a hazai társaságokat és magángazdákat helyzetbe hozni, hogy 2011 után ne legyenek vesztesei a földpiaci nyitásnak.