Százszoros haszon a termőföldön

Az 1992 nyarán több millióan gondolták úgy, hogy jó üzlet termőföldbe fektetni a pénzt. Hát még úgy, hogy negatív licitet is lehetővé tett az akkori – ma már kimondható – őrült szabályozás. Mert mi is volt a helyzet? Egy aranykorona-értékű földterületért az árverésen hivatalosan 1000 forint értékű kárpótlási jegyet – amelyet bárki vehetett a piacon – lehetett felhasználni, de a lefelé irányuló  ajánlatnál a megengedett minimum 500 forint volt. Aki ilyen áron jutott egy aranykoronához, az 2011-re megszázszorozhatja befektetését. Akkoriban ugyanis azt várják a szakértők, hogy a magyar termőföld átlagára eléri az egymillió forintot. Vagyis egy átlagos földminőségnél 20 aranykoronát számolva hektáronként ez azt jelenti, hogy egy aranykorona 50 ezer forintot fog érni. Vagyis a kezdeti 500 forintos árból 50 ezer forint lett, ami százszoros, százalékban kifejezve 10 ezer százalékos növekedést jelent.
Ma sem áll rosszul, aki annak idején ilyen körülmények között fektetett be: az árak 400-500 ezer forint között mozognak hektáronként, egy átlagos földnél ez aranykoronánként 20-25 ezer forintot jelent, ami 40-50-szeres értéknövekedés.
És mindezt legális, s egy kis túlzással azt is mondhatjuk, hogy a karosszékben hátra dőlve kereshettük meg. Sőt!, aki mondjuk bérbe adta a földjét, az bérleti díjat is kasszírozhatott, ami nem óriási pénz, de azért ma már 15-20 ezer forintot kifizetnek egy átlagosnál jobb terület hektárja után, persze évente.