A francia modell

Franciaországban főképpen az örökösödés szabályai miatt elaprózódott birtokszerkezet alakult ki, mely a földhasználati viszonyokat a haszonbérlet irányába mozdította el és az állam a földhasználó oldalán be is avatkozott a magánjogi viszonyokba.

Üzemszabályozás
A francia rendszerben elsősorban a mezőgazdasági üzemre mint termelőegységre vonatkoznak korlátozások, s nem a földtulajdonra. Így tehát egy személynek akár több ezer hektár termőföldje is lehet, a tulajdonjog megszerzésére ugyanis az általános szabályok az irányadók. Az ilyen tulajdonos viszont csak földje töredékét használhatja saját maga, a többit haszonbérletbe kell adnia. Amennyiben erre nem volna hajlandó, államigazgatási úton jelölnek ki egy bérlőt azok közül, akik birtokuk növelésének igényét előzetesen bejelentették a helyi földrendezési bizottsághoz. A termőföldre irányuló szerződések (adásvételi, ajándékozási, haszonbérleti) érvényességéhez hatósági jóváhagyás szükséges. Ennek oka az, hogy az igen szigorú alanyi és birtokméret-korlátozások betartását ellenőrizni kell. Az üzemi birtokminimum általában 25 hektár, de a helyi (regionális) sajátosságok, vagy különleges művelési mód (például intenzív kertészeti termelés) függvényében ez az érték csökkenthető. A birtokmaximum 125 hektár, extenzív marhatartás esetén pedig 250 hektár. Mezőgazdasági haszonbérleti szerződést csak olyan személy köthet, aki az így szerzett földterületet saját mezőgazdasági üzeme részeként kívánja művelni. Így érthető az az – első látásra szigorú – korlátozás, mely szerint a haszonbérelhető terület maximuma 75 hektár. A haszonbérleti díj minimális és maximális mértékét hatósági úton évente közzéteszik. A bérleti szerződés minimális ideje 9 év, s a bérlőnek joga van egyoldalúan a szerződés újabb 9 évvel történő meghosszabbítását kérni. Ezt a tulajdonos csak akkor utasíthatja vissza, ha maga vagy családtagja kíván a továbbiakban a birtokon gazdálkodni.

Állami földalapkezelés
A földpiac jelentős szereplője a Földrendezési és Mezőgazdasági Beruházási Társaság, melynek tulajdonosai mezőgazdasági érdekképviseleti szervek, kamarák és agrár-hitelintézetek. E földalapkezelő szerv általános elővásárlási joggal rendelkezik bármely elidegenítésre váró mezőgazdasági ingatlanra, sőt a vételárat maga állapítja meg, ez ellen a tulajdonos csak a bíróságon élhet kifogással. A megszerzett földrészleteket a Társaság racionálisan művelhető egységekké formálja, majd köteles öt éven belül gazdálkodók számára értékesíteni vagy legalább 18 (9+9) évre haszonbérletbe adni.

Öröklés
Franciaországban a hagyatékot a bíróság utalja ki az arra érdemes örökösnek. A termőföld-öröklési szabályok szerint a mezőgazdasági üzemet egyben kell tartani, ezért a bíróság elsősorban annak adja az üzemet, aki annak továbbvitelére kötelezettséget vállal, és lehetőség szerint szakirányú végzettséggel is rendelkezik. A bíróság által kijelölt személy a többi örökössel forgalmi értéken köteles elszámolni.