Az angolszász modell

Nagy-Britanniában és Írországban a történelmi fejlődés nyomán önellátó, saját értékeire jól támaszkodó, viszonylag nagy, körülbelül 75-80 hektár átlagnagyságú birtokméreten alapuló, családi és bérmunkára támaszkodó, vállalkozók által üzemeltetett mezőgazdasági farmstruktúra alakult ki. Az angolszász országokban a földforgalom és földhasználat szabályozása erősen liberalizált, és nem képez átfogó rendszert sem.

Tulajdonszerzés
Termőföld az Egyesült Királyság egész területén szabadon adható-vehető, külföldiek és gazdasági társaságok is korlátozás nélkül vásárolhatnak. A mezőgazdasági ingatlanok megvásárlásához nincs szükség mezőgazdasági képesítésre sem. Anglia területén például akkor is érvényes a földadásvételi szerződés, ha erről a földnyilvántartási hivatalt nem értesítik.

Haszonbérlet
Az 1995-ben elfogadott új bérleti törvény (Agricultural Holding Act) alapján megszűnt a kötelező életre szóló bérlet, helyette a határozott idejű haszonbérleti szerződések váltak általánossá. A két évnél rövidebb időre kötött szerződések – amennyiben nem mondják fel őket idejében – lejártukkor automatikusan ugyanennyi idővel, a két évnél hosszabb időre kötöttek viszont csak egy-egy évvel hosszabbodnak meg. A bérleti díj a szerződő felek kölcsönös alkuján alapszik, időnkénti kiigazítását bármelyik fél három évente kérheti a bíróságtól. Érdekesség, hogy az új szabályozás szerint haszonbérleti szerződés szóban is érvényesen megköthető.

Öröklési szabályok
Angliában 1925-ig, Skóciában 1964-ig a mezőgazdasági birtok a legidősebb fiúra szállt. A hatályos angol jog ezt az előírást megszüntette, így a termőföldre is az általános öröklési szabályok vonatkoznak. A hagyatéki termőföld az örökhagyó halálakor egy mezőgazdasági végzettséggel (is) rendelkező vagyonkezelőé (végrendeleti végrehajtóé) lesz. Ez a kirendelt végrehajtó a birtok hozamából először kielégíti a hitelezőket, mivel a hagyaték megnyílásakor minden birtokra felvett követelés lejártnak tekintendő, majd tehermentesen átadja a hagyatékot az örökösöknek.