Erre figyelj, hogy ne verjenek át!

A közraktározással kapcsolatos bűncselekmények egyik elkövetési módja, amikor a termelőtől megvásárolják az árut úgy, hogy az adás-vételi szerződésben a felek a vételár, vagy annak egy részének halasztott fizetésében állapodnak meg. Az árut a sértettek gyakran saját raktáraikban tárolják tovább, vagy hozzájárulnak ahhoz, hogy idegen, bérelt raktárba szállítsák.
 

A felvásárló az árut közraktárba teszi, és a közraktárnak nyilatkozik arról, hogy az áru per- teher- és igénymentes. A termelőknek tudomásuk van az áru közraktári elhelyezéséről, legtöbbször ehhez maguk írásban is hozzájárulnak. Különösen akkor érzik biztonságban magukat, amikor az árut a saját telepükön tárolják tovább, maguk kötnek bérleti szerződést a közraktárral, és vállalják a minőségmegóvással járó teendőket is. Az ilyen előzmények után közraktározott árura kibocsátott közraktári jegy fedezete mellett a felvásárló (letevő) kölcsönt vesz fel, azonban a vevőt nem fizeti ki.
 

Amikor a fizetési határidő lejár, szembesül a termelő azzal, hogy a vételárat nem kapta meg. Ezekben az esetekben a termelő büntető eljárást tud kezdeményezni az elkövetők ellen, illetve polgári perben hozott jogerős döntés után van lehetősége arra, hogy a vételárhoz, vagy az áruhoz hozzájusson.

Fentiek megelőzése érdekében a termelőknek a következőkre hívjuk fel a figyelmét:
1.Az adás-vételi szerződés megkötése előtt legyenek elővigyázatosak a partner kiválasztásakor, informálódjanak üzleti és pénzügyi helyzetükről. Ne kössenek olyannal szerződést, akit nem ismernek és nincsenek pozitív referenciái, különösen akkor, ha a vételár kecsegtető hasznot ígér. Ezt egyébként általánosságban, a közraktározás igénybe vétele nélkül is ajánlatos betartani.
 

2.Ne adják ki az árut a birtokukból, míg megfelelő garanciát nem kapnak a vételár kifizetésére.
 

3.Ha szóba kerül az áru közraktározása, kössön a termelő közraktári szerződést, hiszen ezzel ő ugyan olyan előnyöket érhet el, mint a felvásárló. Módja van kivárni azt az időpontot, amikor az árak az eladásra legalkalmasabbak, közben a közraktári jegy alapján kapott kölcsönnel finanszírozhatja a tevékenységének aktuális kiadásait.
 

4.Ha nem akar maga hitelt felvenni, vegyen részt a termelő a vevője és a bank közötti hiteltárgyaláson. Kérje, hogy a hitelösszegből folyósításkor a vételárat a bank közvetlenül a termelő számlájára utalja. Ilyen megállapodás után a közraktári jegyet üres forgatmánnyal ellátva a banknak biztonsággal átadhatja. Amennyiben a felvásárlónak tisztességes szándékai vannak, nem kifogásolhatja az eljárást.
 

5.Amennyiben a felvásárló köt közraktári szerződést, úgy a termelő kérje a felvásárlótól, hogy akként járjon el a közraktárnál, hogy a közraktár a közraktári jegyet olyan címletekben bocsássa ki, hogy az a vételárhátraléknak megfelelő mennyiségben és értékben osztható legyen. Kérje továbbá, hogy a közraktári jegyre vezessék fel hitelként a vételártartozást, hiszen azt kvázi a vevőnek a termelő meghitelezte. Ilyenkor a letevőnek (a termelő vevőjének) a közraktári jegy hátoldalát un. forgatmánnyal kell ellátni, és a zálogjegyet a termelőnek kell átadnia. Ha a vételár kiegyenlítésre került, a hátiratra rá kell vezetni, hogy a hitelt visszafizették, és a vevőnek a zálogjegyet (ha nevesített forgatmány volt, újabb forgatmánnyal) vissza kell adni. Ezek után a vevőnek újra lehetősége van banki kölcsönt felvenni.

A közraktározás intézményrendszere a pénzügyi források mai szűkösségében is szabályos és törvényes segítséget jelent a gazdaság minden szereplőjének, a termelőknek, felvásárlóknak, kereskedőknek egyaránt. A médiákban az utóbbi időben elszaporodott, közraktározással kapcsolatos, többnyire negatív információk ténylegesen nem az intézmény hibájából adódnak, hanem a rossz gazdasági helyzet miatt a pénzügyi világban egyébként is megszaporodott bűncselekmények következményei.