Csupa erő, csupa izom?

Itt, Magyarországon a világ nagy részéhez képest meglehetősen sok tej fogy - évente körülbelül 69 liter fejenként. A 15 évnél idősebb magyarok 84 százaléka legalább hetente egyszer iszik tejet, legalábbis egy nemrégiben készült GfK-s felmérés szerint. A magyar konyha elképzelhetetlen lenne a tej és tejtermékek jelenléte nélkül: túrós csusza, túrógombóc, túrós rétes, rakott krumpli, sajtos-tejfölös lángos, juhtúrós puliszka és sztrapacska, krémes és ó, a palacsinta! Mind-mind tejjel vagy annak valamelyik feldolgozott változatával készülnek. Ehhez képest szegénynek érezheti magát őshazánk, Ázsia, ahol a lakosság nagy részének emésztőszervei nem birkóznak meg a tejtermékekkel, így be sem épültek nemzeti gasztronómiájukba a nálunk előszeretettel fogyasztott, proteint, kalciumot, D-vitamint is tartalmazó élelmiszerek.

Abban tehát megegyezhetünk, hogy ha ebben a pillanatban belesnénk a magyar családok hűtőibe, az esetek többségében találnánk ott egy s mást, ami tej felhasználásával készült. Az ugyanakkor már nagy változatosságot mutatna, hogy a tej milyen formában terpeszkedik a hidegben. Zacskós? Dobozos? Tartós, netán üveges? Mekkora zsírtartalmú? Bolti vagy házi? Valószínű, hogy a legtöbb háztartásban a bolti tej uralja a hűtőpolcokat, pedig országszerte egyre több helyen bukkannak fel a termelői tejet árusító mozgó járművek, boltokban felszerelt automaták és házhoz szállító autók. Ezekből általában maguk a termelők árulják a tejet, sőt, sokszor az abból készült finomságokat, vajat, túrót, sajtot, joghurtot is. Az itt vásárolt - a boltinál egyébként a legtöbbször olcsóbb - termékek árával tehát közvetlenül a termelőket támogatjuk. Ők így literenként 140-180 forintot tesznek zsebre, miközben a felvásárlók a nyers tejet - idei átlagárak alapján - 65-68 forintért vennék át tőlük.

Hogy könnyebben rátaláljunk a közelünkben árusított termelői tejre, a Tudatos Vásárlók Egyesülete folyamatosan bővülő adatbázist állított össze a fővárosi és vidéki értékesítő-helyekről. Az Egyesület megjegyzi, hogy már csak azért is érdemes tőlük vásárolni, mert az így árult tejet többnyire a gazdaság közelében próbálják eladni, s nem utaztatják több száz kilométert, mielőtt a kosarunkba kerülne. A termelői tejet általában újratölthető palackban adják, amit az esetek többségében a vásárlónak kell vinnie - így a hulladéktömegtől is megkímélhetjük a környezetet. A nyers tej ráadásul nem feldolgozott, nem esett át különféle kémiai folyamatokon, nem kontrollálták mesterségesen a zsírtartalmát és nem ölték ki belőle azokat a baktériumokat, amik lehetővé teszik, hogy sajtot, túrót készítsünk belőle. Az állatvédők fontos érve, hogy míg a nagyüzemi állattartásban a teheneket 3 év alatt "elhasználják" és vágóhídra küldik, a kistermelők tehenei kevesebb tejhozam mellett 10-15 évet is megélnek.

Az elmúlt 4 évben 3 százalékkal csökkent a magyar tejfogyasztás. Ez a tendencia könnyen visszafordítható. Próbálják ki a termelői tejet, vegyenek egy-két liternyit, forralják fel, igyák meg, főzzenek vele, s ha megromlik, készítsenek belőle sajtot - az interneten számos leírás hívható segítségül ehhez. Támogassák a termelőket és tegyenek jót magukkal - hisz, ha még emlékeznek a régi szlogenre: "Csupa erő, csupa izom: reggel-este tejet iszom!"