Sok adóson nem segít a türelmi idő

-Hol tartunk ma, a gazdasági válság, mely szakaszát éljük? Mit éreznek a takarékszövetkezetek, azok a pénzintézetek, melyek leginkább képesek megszondázni a vidéki Magyarország állapotát?
-Speciális helyzetben vagyunk: a takarékokhoz képest egyetlen pénzintézet sem képes annyira mélyére látni a vidéki Magyarországnak, mint mi. Egy számmal igazolom a mondandóm: nekünk ezer fiókunk van a 4000 főnél kisebb településeken, az összes más kereskedelmi banknak alig ötven.
Hogy mit érzünk? Valami furcsát: ugyanis a takarékszövetkezeteket nem érintette olyan mélyen a válság, mint a globális pénzpiac szereplőit, így a magyar bankrendszer legtöbb tagját. Ami korábban hátránynak tűnt, az két év óta előnyünké vált. Vagyis a változó közgondolkodásban a mi, lokális szerepünk felértékelődik, azaz a helyben ismert, helyben betétet gyűjtő és helyben hitelező kisebb léptékű takarékok ma komoly értéket képviselnek. Mi lassabban fejlődtünk, fejlődünk, mint egy kereskedelmi bank. Ugyanis jelentős külföldi tőkével néhány száz, vagy ezer új fiókot nyitni nem különösebb dolog. Azok folyamatos, megbízható üzemeltetése az igazi feladat. Mi mindig a helyi erőforrásokra, igényekre alapozva fejlesztettük a szövetkezeteket. Ezért biztos az alapja minden OTSZ tagunknak.

- De mégis, amellett, hogy az egyes takarékokat, illetve szövetségüket sem fektette két vállra, azért az önök adósait és betéteseit is érintette a válság?
- Hát persze! Ezt érezzük is és látjuk is, ha megnézzük tagjaink hitelportfólióját. Ez csúnya szó, de az a lényege, hogy még mindig folyamatosan nő a késve fizetők aránya. Tagjainknak egyre bővülő mértékben kell tartalékot képezni. A kockázatos állomány fedezésére szolgáló úgynevezett szavatoló tőke mértéke az idei első félévben 3,5 százalékkal több, mint egy évvel korábban volt és mára elérte a 106,8 milliárd forintot.

- A vállalati, vagy lakossági, netán az önkormányzati szektor van nagyobb bajban?
- A takarékszövetkezetek 80 százaléka tagja az OTSZ-nek, ez 113 szövetkezetet jelent, ők 1352 ezer milliárd forintnyi mérlegfőösszeggel rendelkeztek most félévkor, egy éve 1306 milliárddal. Vagyis nő a forgalmunk, egyben több a betét, alapot adva a biztonságos hitelezéshez. Ezen belül a magánszemélyek betétállománya a meghatározó a majdnem 930 milliárd forint az összes betét 68,7 százaléka. A vállalkozói betét csak 10 százalékot képvisel 137,5 milliárd, míg az önkormányzatok csak 17 milliárd forintot bíztak eddig ránk. Egyébként ősztől nyitunk az önkormányzatok felé: mondván a helyben kezelt pénznél nincs rugalmasabban és biztonságosabban kezelt tőke, és az önkormányzati hitelek minősége jobb, mint az egyéb hiteleké.
A kérdésére is válaszolok: a hitelek állománya meghaladta a 604 milliárd forintot. Érdekes területi különbségek alakultak ki: leginkább problémás területté éppen a korábban fejlettnek számító megyék váltak. Ott ugyanis korábban jóval több lakost szolgáltunk ki hitellel, mert megfelelő volt a foglalkoztatás, a kereset. Ez másfél-két év alatt nagyot változott, mert pontosan e régiókban növekedett a korábbihoz képest látványosan a munkanélküliség.
Egyébként a hitelállomány minősége romlott, de csak kis mértékben a magyar átlagnál jóval kisebb mértékben. Ez úgy áll össze, hogy a jó adósok aránya nem változott, a megfigyelési státuszban lévők aránya csökkent, a rossz minősítést kapott hitelek aránya kicsit bővült. Ezt annak kell betudni, hogy a tavaly elkezdett fizetésátütemezések mostanában kezdenek lejárni. Sokan ebből a körből az egy éves prolongáció után sem tudnak fizetni. Ezért romlik most megint a mutató.

- A vidéki kis és középvállalkozások mennyire tekintik partnernek a takarékszövetkezeteket?
- Egyre többen fordulnak hozzánk. Már csak azért is, mert a nagyobb kereskedelmi bankok másfél két év óta sokukkal nem kötnek szerződést. Így hozzánk fordultak és kötnek üzletet. Nem véletlen, hogy a takarékszövetkezetek piacvezetők a Széchenyi-kártyás hitelezésben.

- Nem veszélyes ez?
- Nem. A tagjaink mára felkészültek, egy hitelezés kockázatát pontosan felmérni képes szakembereket foglalkoztatnak. És ne feledje, a takarékszövetkezetek helyben élő embereknek adnak hitelt, vagyis személyesen ismerik a vállalkozót, a magánszemélyeket, tudják ki megbízható, ki nem. Egy vidéki kistelepülésen ismerik egymás ügyes-bajos dolgait az emberek. Vagyis aki eddig becsületes volt, az vélhetően később is az lesz. Ez egy olyan előnye a takarékoknak, amelyet más bank nem képes felmutatni.

- És a tulajdonosaik sem féltik a pénzüket?
- Több százezer magánszemély a tulajdonosunk. Van egyfajta profitelvárásuk, de messze nem akkora, mint egy külföldi tulajdonos kezében lévő banknál. Vagyis a menedzsmentre nem nehezedik olyan nagy nyomás, hogy mindent elkövessenek a profitnyerés céljából. Ez meg is látszik a kínálatunkon: nem szálltunk be a tavalyi irreálisan magas kamatokkal megkezdett betétgyűjtési őrületbe. Termékeink átláthatóak, nem úgy, hogy szinte egy szakember sem képes kiszámolni, hogy az a termék valójában mibe is kerül, mennyit is hoz a kasszába.

- Azt akarja mondani, hogy sok bank átveri, enyhébb szóval, becsapja partnereit?
- Ennyire élesen nem fogalmaznék, de el kell ismerni, hogy akad olyan banki termék, amely némileg mást kínál ajánlatában,,mint amit aztán az ügyfél végülis megkap. Legyen szó betétről, vagy hitelről.

- A választások előtt és néha azóta is felmerült – ahogy vagy két évtizede is meg-megtörtént már -, hogy az agrárszektor számára egy külön agrárbankot kellene létrehozni speciális kamatokkal, hitelezési megoldásokkal, akár nonprofit alapon is. Elképzelhető, hogy a takarékok beszállnak ebbe az üzletbe?
- Nem hiszek ebben a dologban. Egyrészt nem tartom működőképesnek a nonprofit ügyleteket. Az üzleti szférában nem működik az az ügy, amely mögött nincs valós érdek. Márpedig a nonprofit jellegből hiányzik a valós érdek, magyarul a pénz, a profit. A világ ilyen, tudomásul kell venni! Másrészt az sem életszerű, hogy a gazdaság egy szűk szeletére külön létre lehet hozni egy életképes, működő pénzintézetet. Így az agráriumra sem lehet egy, csak az ágazat betéteit gyűjtő és csak a mezőgazdaságot hitelező bankot gazdaságosan működtetni.

- De azért nem áll messze Önöktől a mezőgazdaság, ugye?
- Ez természetes, a hitelállomány 20 százaléka agrárhitel, három éve kezdtük meg a Széchenyi-kártya mintájára kitaláltuk és bevezettük a Gazdakártya-programot. Az első évben 5, az idén már 10-13 milliárd forintnyi hitelt tudunk adni az agrárvállalkozóknak. Ezzel a termékkel most tovább bővítettük a lehetőségeket: 3 évre nőtt a futamidő, illetve a gazdahitel legmagasabb összege már 15 millió forint lett.

- Sok bank megint úgy véli, hogy az agrárosok rossz adósok. Önöknek mi a tapasztalata?
- Egy mezőgazdasági adós nem rosszabb, mint bármelyik más vállalkozó. Azok a cégek, amelyek az elmúlt húsz évben talpon tudtak maradni és több lábon állnak megbízható partnerek, és mint már említettem, személyesen ismerjük a partnereket. Egy gond van az agráros hitelekkel, ez pedig a fedezeti oldal. A gép még csak-csak mobilizálható, de egy ingatlan egy pillanat alatt elveszíti értékét, ha megszűnik benne a termelés. Például ilyen egy magtár, egy szárító.