Veled tovább, de nem így!

A klímaváltozás, a globális élelmiszerválság, a világpiaci árak bizonytalansága és az egészségügyi krízisek idején csak ambiciózus, kontinenst átölelő, megfelelő forrásokkal ellátott közös, két pilléren nyugvó agrárpolitika képes Európa függetlenségét megőrizni – mondta Fazekas Sándor a legnagyobb agrárlobbista csoport, a COPA-COGECA közgyűlésén Brüsszelben.

A miniszter hangsúlyozta, hogy az új tagállamok a piacok teljes megnyitásától, az EU-s agrártámogatásoktól, a termelés, a jövedelem és a kivitel növekedését várták, de a csatlakozás a termelőknek csalódást okozott.

Romlott az agrárkereskedelmi mérleg, gyengült a sertés és baromfiágazat versenyképessége. A hazai mezőgazdaság jövedelmezősége messze alacsonyabb, mint a régi tagországoké. 2009-ben a teljes uniós agrártámogatásból az új tagállamok (EU-12) részesedése mindössze 18% volt.

A miniszter kifejtette az is, hogy nemzeti támogatások előtérbe helyezése - a renacionalizálás -, az egyes tagállamok eltérő anyagi ereje miatt éppen az egyenlő versenyfeltételek ellen hatna. Az árak, az elmúlt években tapasztalt nagyfokú ingadozása mindenképpen mérséklő hatású intézkedéseket kíván. Erre jó példa volt a kukoricaintervenció, amit az EU gyakorlatilag megszüntetett. Le kell vonnunk a tanulságot: A KAP piaci stabilizációt szolgáló eszközeinek lebontásával - az intervenciós árak leépítésével - kiszolgáltattuk a mezőgazdasági árakat a piaci ingadozásoknak - folytatta a miniszter.

A termelők piaci alkalmazkodóképességének növelése elsősorban alkupozíciójuk javításával, a termelői szerveződések segítségével teremthető meg. Elengedhetetlen az élelmiszerlánc egyes szereplői közötti korrekt kapcsolatrendszer erősítése is. Az élelmiszerkereskedelem koncentrációjára, mint globális kihívásra egész Európát átfogó és a helyi gazdaságot, valamint társadalmat erősítő válaszokat kell adni.

Magyarország szükségesnek ítéli a túlzott liberalizáció és a versenysemlegesség átgondolását is. A biztonságos élelmiszerellátás érdekében az uniónak el kell érnie, hogy a harmadik világból származó élelmiszereknél ugyanazokat a standardokat alkalmazzák – az állatjólét és a környezetvédelem területén, mint amilyeneket Európában használnak.