Összeomlik a cukorpiac?

Portugália – másik importra szoruló tagállamok támogatásával – azt javasolja Brüsszelnek, hogy szabadítsa fel a közösség cukorimportjáró vonatkozó megszorításokat. Az a helyzet ugyanis, hogy hiány van, s azt külhonból könnyebb lenne pótolni. Portugália nyerscukrot importálna, és eltöröltetné annak vámját.

Miként is alakult ki a hiány? Az EU korábbi mezőgazdasági főigazgatósága Mariann Fischer Boel asszony vezetésével kitalálta és bevezette, hogy nem kell annyi cukrot előállítani a közösségben, mert az feleslegekhez vezet, melynek piaci kezelése sokba kerül. Ezért kvótákat mérsékelt, és óriási pénzekkel támogatta – és még fizet érte hosszú évekig – azon gyárakat és termelőket, akik felhagynak a tevékenységgel. (Így került sor a magyar cukorgyárak bezárására, ma egy gyár termel és szükséglet kétharmadát importból, illetve más uniós országból hozzuk be.) Ez a mostani hírek szerint olyan jól sikerült, hogy számos tagország már harmadik országból importálná az édességet.

Azok a nagytermelő országok – a franciák, németek, lengyelek -, akik jól jártak a reformmal, persze ellenzik az importcukor beengedését. Most a Bizottság fog dönteni az ügyben. A cukorfinomítók nem tudnak versenyképes áron nyerscukorhoz jutni. Az egyesült államok mezőgazdasági minisztériumának jelentése szerint a Bizottság túlbecsülte a közösségi piac számára rendelkezésre álló nyerscukor mennyiségét, valamint a fejlődő országok termelésnövekményét.

Mivel a világpiacon a cukor ára évtizedes rekordokat döntöget, így a főbb termelő országok ott próbálják meg értékesíteni terményüket, ami szintén csökkenti a helyi piacokon a kínálatot.

Emlékezhetünk, a tejnél éppen fordított volt a helyzet, ott a Boel-ék azt találták ki, hogy a tejtermelési kvótákat megemelték, így aztán a jól és hatékonyabban termelő országok olcsó tejjel árasztották el főként a keleti tagországokat. A tej ára összeomlott nagyjából 20 milliárd eurós kárt okozva a termelőknek, akik közül legalább minden tizedik tönkrement.