Véget vetne a kétsebességes agrárpolitikának a Bizottság

Az uniós agrártermelők legfontosabb jövedelemforrásának számító direkt támogatások újraelosztása, átalakítása és célzottabbá tétele lenne a közös agrárpolitika soron következő reformjának egyik fő összetevője a 2014 utáni KAP-ról szóló európai bizottsági közlemény szerint, amelyet csütörtökön mutatott be Dacian Ciolos uniós agrárbiztos Brüsszelben – írta cikkében a bruxinfo.hu, melyet teljes terjedelmében jözlünk.

Miközben a különböző uniós fórumokon a következő néhány hónapban megtárgyalandó állásfoglalás egyelőre nem tud részletekkel szolgálni a közös agrárpolitika jövőbeni finanszírozásáról, azt ugyanakkor világossá teszi, hogy a gazdák számára biztos megélhetést garantáló közvetlen kifizetések még 2000 és 2002-ben kialakított és jelenleg is érvényes rendszerének mélyreható változásokon kell átmennie. A gazdák a jelenlegi rendszerben a múltbéli termelés volumene alapján kapják a támogatásokat, amely – mint Dacian Ciolos agrárbiztos sajtótájékoztatóján rámutatott – nem csak a régi és az új tagállamok, hanem az egyes országokon belül és régióik között is indokolatlanul nagy jövedelemkülönbségekhez vezet. Egy másik szembeötlő igazságtalanság, hogy miközben a balti államok agrártermelőinek kifizetett hektáronkénti támogatás a 100 eurót sem éri el, addig Görögországban és néhány más régi tagállam gazdálkodói ennek az összegnek a három-négyszeresét vágják zsebbe. A román nemzetiségű biztos közölte, hogy a kétsebességes közös agrárpolitikának egyszer és mindenkorra véget kell vetni.

Az Európai Bizottság ezért a direkt támogatások mostaninál igazságosabb és átláthatóbb rendszerére tesz majd előreláthatóan jövő júniusban javaslatot, aminek egyenes következményeként számos új tagállam mezőgazdasági termelői jobban járnak majd, miközben egyes tagállamok, így vélhetően Franciaország és Németország – ahol a gazdák jövedelmének akár 80-90 százaléka is a direkt támogatásokból származik – valószínűleg kevesebb pénzzel, kell, hogy beérjék majd. Ciolos ugyanakkor igyekezett megnyugtatni a kedélyeket, hangsúlyozva, hogy a közvetlen kifizetések újraelosztása nem szükségszerűen vezet majd az agrártámogatások drasztikus csökkentéséhez néhány régi tagállamban, és főleg egyáltalán nem érint majd minden gazdálkodót. „Ez evolúció, nem pedig revolúció (forradalom)” – jelentette ki a biztos, aki egy kérdésre válaszolva emlékeztetett rá, hogy Franciaország és Németország csak kettő az EU 27 tagállama közül, és egy, a jelenleginél hitelesebb közös agrárpolitika mindkét országnak érdeke.

A láthatóan Brüsszel támogatását élvező megközelítés értelmében az aktív gazdálkodók a jövőben egy alapszintű jövedelemtámogatást kapnának, ami az egyes tagállamokon belül és régiónként egységes lehetne, de nem lenne átalányjellegű az egész EU-szerte; viszont új kritériumokon alapulna és egy felső plafont is meghúznának, tehát a nagybirtokoknak kifizetett támogatásokat egy szint felett lecsípnék. Ciolos szerint a támogatások volumenének megállapításánál kiegyensúlyozottabb kritériumokat alkalmaznának – alapvetően egy gazdasági kritériumot, amely többek között a földterület nagyságát, és az adott régiókban a termelési költségeket venné figyelembe, illetve ezek (és más mutatók) ötvözetéből állna össze.

Ezenfelül éves szinten kötelező környezetvédelmi kifizetés járna a keresztmegfelelési szabályokon túlmutató tevékenységekért (például takarónövényzettel való borítás, vetésforgó, állandó legelő vagy ökológiai célú ugaroltatás). Mindezt – a direkt támogatások harmadik összetevőjeként – „specifikus természeti korlátokra” vonatkozó kifizetésekkel egészülne ki. Végezetül korlátozott mértékben speciális szektorokban és régiókban lehetőség lesz termeléstől függő kifizetések folyósítására is. A kisgazdaságok versenyképességét egy egyszerűsített és testreszabott támogatási rendszerrel javítanák.

A még meglévő piaci intézkedéseket ugyan nem számolnák fel, de csak a biztonsági háló szerepét tölthetnék be a jövőben is. A piaci intézkedések 1991-ben még az agrárköltségvetés 92 százalékát tették ki, 2009-ben viszont a KAP büdzséjének már csak 7 százalékát fordították erre a célra. A jövőbeli vidékfejlesztési politika elemét képezné egy olyan kockázatkezelési eszköz, amely elősegíti a piaci bizonytalanságok és áringadozások eddiginél jobb kezelését. A Bizottság a vidékfejlesztési pénzek tagállamok közötti bizonyos újraelosztását is elképzelhetőnek tartja objektív kritériumok alapján.

Brüsszel a dokumentumban három lehetőséget vázol fel a KAP jövőbeni fejlődésére vonatkozóan. Az első opció a jelenlegi politikai keret fokozatos módosítása, kiigazítása lenne (például a direkt támogatások jelenlegi rendszerét is apróbb módosítások mellett lényegében változatlanul hagyná). A közleményben egyébként a három közül egyedüliként részletezett második lehetőség a közös agrárpolitika mélyreható átalakítása lenne, annak fenntarthatóbbá, méltányosabbá és eredményesebbé tétele révén. A harmadik – a britek, a dánok és a svédek által preferált – megoldás a direkt jövedelemtámogatások és a piaci intézkedések fokozatos megszüntetése, illetve helyettük a környezeti és klímapolitikai célok előtérbe helyezése lenne. Az agrárbiztos szóvivője ugyanakkor a jelenlegi szakaszban mind a hármat komoly opciónak nevezte, miután országok kisebb vagy nagyobb csoportjai mind a három említett lehetőség mögé felsorakoznak.

„Az Európai Bizottságnak határozott elképzelése van. A közös agrárpolitikának erős közösségi politikának kell megmaradnia, amelyet ugyanakkor jobban igazodik az új környezeti és éghajlati kihívásokhoz, továbbá a fogyasztók igényeihez” – jelentette ki az uniós agrárbiztos.