Aranyat ér a magyar alpaka gyapja

– Referenciatelepet szeretnénk létrehozni, és reméljük, idővel egy egész ménessel dicsekedhetünk. Nálunk csak hobbiállatként tartanak alpakát, tudomásunk szerint három család van országszerte – mondja a ma már nyugdíjas mérnök, aki Jobaháza egy csendes utcájában él feleségével.

Demjén Mihály vállalkozó szellemű ember volt mindig is. A kilencvenes évek elején őt is elkapta a csigatenyésztési láz, de nem volt elég ideje a puhatestűekre, ezért inkább lemondott róluk. Jött helyettük az uborkatermesztés, amíg el nem vitte az egész terményt a mozaikvírus okozta betegség.

– A lányunk Hollandiában él, mondtuk, hozzon virághagymákat – veszi át a szót Demjén Mihályné, aki évekig volt a rábaközi település jegyzője. – Akkor javasolták neki, hogy tenyésszen alpakát, mert az hosszú távon kis energiabefektetés és sok pénz. Hollandiában nagyon drága a telek, nincs lehetőségük állatot tartani, ezért vállaltuk mi. De nyugdíjas korában haza akar költözni a férjével; ezt az egész vállalkozást ők finanszírozzák.

Bizony, egy ilyen vállalkozást elkezdeni nem két fillér. Egyelőre három alpakáról gondoskodik a házaspár. Három és fél millió forintba kerültek összesen. Igaz, hogy fajtatiszta példányokról van szó, nem pedig az egyszerű, 200-300 ezer forint értékű hobbiállatok. A szállításuk sem volt könnyű, mivel senki nem vállalkozott arra, hogy Hollandiából Magyarországra szállítsa a teveféléket. Ezért Cili lányuk elvégzett egy tanfolyamot, hogy élő állatot szállíthasson, majd vettek egy lószállítót is.

– Hosszú távon ez jó befektetés, hiszen az alpakának van a legfinomabb, hipoallergén gyapja, világszerte van felvevőpiaca, a nagy divatcégek kapkodnak érte – érvel tovább Demjén Mihály, hogy miért vágtak bele ebbe az egészbe. Egy kiló gyapjú ára 40 euró, egy állatról akár öt-hat kilót is le lehet nyírni; igaz, évente csak egyszer. Akkor ez mégsem túl jövedelmező befektetés, gondolhatnánk.

– A mi kancáink „A” kategóriások, vagyis a legmagasabb besorolást kapták. Ha ilyen minőségű állatot adunk fedezésre, az akár ezer eurót is kóstálhat. Februárban érkezik két csődör, az egyik apja 32 ezer eurót ér.

Demjén Mihály komolyan vette feladatát, és elvégzett egy tanfolyamot Hollandiában, hogy minél szakszerűbben gondozhassa az állatokat. Szénát és füvet esznek, és egy kis vitamint naponta. Gazdáik szerint igénytelen állatokról van szó, hiszen az Andok zord vidékéről származnak. A betegség tulajdonképpen kizárt, átlagos élettartamuk huszonöt év.

Szerencséjük volt, mert a helyi állatorvos hajlandónak mutatkozott arra, hogy beleássa magát az alpakák betegségeiről szóló, angol nyelvű szakirodalomba. És Dem­jénék hosszas rábeszélése után talán arra is hajlandó lesz majd, hogy elvégezzen Angliában egy minősítő tanfolyamot. Mert egyelő­re Németországból kell hívni és fizetni egy szakértőt, aki hivatalosan is elvégzi az alpakák minőségi besorolását. Azon már nehezebb lesz változtatni, hogy egyelőre csak Denverben, az Egyesült Államokban vizsgálják a lenyírt gyapjú minőségét, oda kell postázni. Ám Demjénék lelkesedését és optimizmusát nem lehet letörni. Készülnek már az alpakatenyésztők 2012-es világkongresszusára, amit Angliában tartanak.
Királyi ruha. Az alpaka az Andokban él, vad ősét az inkák háziasították a II–IV. században. Az Inka Birodalomban tiszteletben részesítették a fajt: gyapjából készült a királyi öltözék, és számos vallási szertartásban részt vett az „istenek ajándéka”. Már ekkor nagy hangsúlyt fektettek a vérvonalak tisztaságára és a szakszerű tenyésztésre. Jelenleg Peruban, Chilében és Bolíviában él a világ hárommilliós alpakaállományának mint­egy 99 százaléka. Gazdasági haszna mellett jámbor és tiszta természete miatt házi kedvenc is.