Belvíz és az állam: központosítják a vízügyi feladatokat

Nem működtek, a pénzt beszedték, de a csatornákat nem tartották karban. Nem folyt be a feladatok ellátásához elegendő pénz! Az előbbi mondat a gazdálkodóktól, utóbbi a vízgazdálkodási társulásoktól származhatott volna. Az elmúlt években ugyanis egyre inkább kiderült, hogy az országban csak nagyon kevés helyen érte el célját az öngondokádásra alapozott hazai vízgazdálkodás alapszervezeteinek létrehozása.

A földtulajdonosoknak kötelező volt belépniük az adott területen működő vízgazdálkodási társulatba és hozzájárulást kellett fizetniük, melyet adók módjára hajtottak be. A pénz hiába folyt be a társulatokba, azok a legtöbbször képtelenek voltak feladataikat ellátni, s ez általában a csapadékos években derült ki. Nem működtek az árkok, a csatornák, az átemelő művek. Márpedig a belvíz és árvíz, illetve az aszály elleni védekezés alapját jelentené a működőképes csatornarendszer.

Ezt a lehetetlen helyzetet szüntette meg a parlament tavaly nyáron, mikor a parlament megszüntette a vízgazdálkodási hozzájárulást, s a társulatok finanszírozását állami feladatnak minősítette.
jövőben nem szedhetnek a termelőktől járulékot a vízgazdálkodási társulatok.

Ennek megfelelően ebben az évben már állami pénzből veszik a védekezésben résztvevő gépekbe a gázolajat, fizetik a munkásokat. Hogy a vízgazdálkodásban milyen szereplők, milyen feladatokat, milyen forrásból működnek a jövőben azt még nem tudni. A részletes szabályokat ugyanis még nem dolgozta ki a vidékfejlesztési tárca, de dolgozik rajta 2011-ben át fogják alakítani a vízügy szervezetét.

Eddig képtelenek voltak összehangolni a társulati, a települési önkormányzati, a társulati és az állami kezelésű védekezési művek működését: gyakorta előfordult, hogy az egyik késedelme, hibája miatt az sem tudta végezni a munkáját, aki képes lett volna rá. A képviselők és kormányzati szervezetek most abban reménykednek, hogy a kiterjesztett állami szerepvállalás, központosított vízügyi irányítás megoldhatja ezt a problémát.