Ráfizetés tyúkot tartani!

Jön az olcsó tojás külföldről, ugyanakkor a hazai termelőknek meg kell szabadulniuk a tyúkjaiktól. Ráadásul a jövő évtől szigorodnak a tartási feltételek is.

GazdanetBorzák Tibor2011. 01. 25. kedd2011. 01. 25.
Ráfizetés tyúkot tartani!

Hogy melyik volt előbb, a tyúk vagy a tojás, azt Kerekegyházán sem tudnák megmondani. Azt viszont már az útbaigazításnál megjegyezte valaki, hogy csak az orrom után menjek, ha baromfitenyésztőket akarok találni. Való igaz, sokan választották ezt az ágazatot megélhetésül, a kerekegyháziak az ágazat mintegy húsz-huszonöt százalékát „fedik le”. De ahogy haladnak a dolgok, lassan elszegényedés lesz belőle. Nemcsak azok panaszkodnak, akik a házuk udvarán tartanak jelentősebb számban tojótyúkokat, hanem a nagyobb vállalkozók is.

– Sok termelő kénytelen felszámolni a gazdaságát, mert annyira magasak a fenntartási költségek. A takarmány ára is egyre magasabbra kúszik, s ebben a spekuláció is közrejátszik – mondja Kaldenecker Ferenc, aki tizenhét évvel ezelőtt, leszerelt katonaként nyolcszáz tyúkkal vágott bele, ma pedig már hetvenezres az állománya. – Többen nem látják értelmét a napi veszteségek növelésének, ezért igyekeznek megszabadulni a szárnyasaiktól. Kerekegyházán volt, aki a két ünnep közt ingyen osztogatta a tyúkjait, csak hogy ne maradjanak a nyakán. Hát, elég szomorú, hogy ide jutottunk!

Egy másik termelő, Bozóki László nem sokkal a gazdasági világválság előtt újította fel telepét az uniós előírásoknak megfelelően, forintalapú hitelt vett fel rá, az ugrásszerűen emelkedő kamatok miatt rövid időn belül óriásit bukott rajta. Ma már nem biztos, hogy újra így cselekedne, de nehezen tudna mást elképzelni magának, hiszen tizenkét éve foglalkozik tojástermeléssel. Sok gazdatársával együtt nem nézi jó szemmel a külföldi importőrök jelenlétét, akik egyre jobban háttérbe szorítják a magyar vállalkozókat.

 

– Azzal, hogy az Európai Unió előírása szerint 2012-től új típusú ketreceket kell alkalmazni, megint sok termelő helyzete nehezül – állapítja meg Szabó Sándor, aki tizenöt esztendőnyi tapasztalata alapján a kitartást tartja az ágazatban végzett munka alapjának. Hullámvölgyeket is átélt, mára azonban társával együtt kiépítette modern gazdaságát. – Vannak olyan tagországok, ahol kijelentették, nem tudják a változtatásokat megtenni, mert a termelőknek nincs rá pénzük. A németek viszont gyorsan léptek, a kiselejtezett ketreceket eladták a kontinens keleti végein. Mivel új telepeket is építettek, túltermeléssel találták magukat szemben, így került hozzánk is fölösleges tojás. Lengyelországból is ide szállítják a többletet. Mindezek következtében komoly problémává vált az árképzés. Ma már nem a nagybani piacok, hanem a bevásárlóközpontok diktálnak. Az olcsó importárut mindenhol a magyar gazdák kárára kínálják.

Kaldenecker Ferenc visszakanyarodik az uniós technológiai követelményekhez. Valójában a jelenleg jól működő ketreceket kell nagyobbakra cserélni, hogy növelni lehessen egy-egy tyúk tartási felületét, egyebek mellett kapirgálótér, ülőrúd, körömkoptató is a szükséges felszerelések közé tartozik majd. Mivel az üzem területe nem változik, csökkenteni kell a ketrecek mennyiségét, aminek hatása lesz a foglalkoztatásra is. Nyilvánvaló, hogy a gazdák nem bújhatnak ki a modernizálás alól, hiszen sorozatos ellenőrzésekre számíthatnak, miközben simán „bejöhet” a határon az a tojás, ami olyan külföldi telepről származik, ahol nem megfelelő az állattartás. Szinte semmi nem változott a német dioxinbotrány óta – ugyanúgy szállítanak a kamionok! –, miközben a nagyobb hazai termelőknél, így a kerekegyháziaknál is ellenőrzéseket tartottak a hatóságok.

Közeleg az idő, amikor lakott területen belül nem lehet nagyüzemi méretben állatot tartani. Márpedig Kerekegyházán évtizedes hagyományokra tekint vissza a baromfitartás. A városháza illetékesétől megtudtuk: a közgyűlésben napirendre kerül a téma, mivel máris elindult a lobbizás annak érdekében, hogy a kisebb gazdaságok ne szűnjenek meg. Ezt egyébként a riportunkban megszólaló vállalkozók is helyeslik, hiszen számukra az nem jelent konkurenciát, ha egy gazdasszony a piacon értékesíti az óljából származó tojást. Volna értelme a termelők szövetkezésének is, de inkább vertikális formában, a növénytermesztés, az állattenyésztés, a feldolgozóipar egymásra épüléseként. Talán a kerekegyháziak ebben is példát mutathatnának. Mert abban már jeleskednek, hogy a legnagyobb tojásosok között nincs ellenséges viszony. Sőt hajlanak az együttműködésre, hogy segítsenek egymásnak.

Ezek is érdekelhetnek