Tények és cáfolatok a GMO-ról

Európában, de különösen Magyarországon nem szeretett, csaknem szitokszó a GMO, azaz a genetikailag módosított szervezet. Évek óta harcolunk az ellen, hogy az unióban és hazánkban tiltsák be a Földön tavaly már 148 millió hektáron használt és termesztett GM-növényeket. Félünk mindenről, ami ismeretlen – és ez a mondás igaz a géntechnológiával előállított termékekre. Ellenzői azt mondják, hogy nem ismerjük a veszélyeket, melyeket rejtenek, mert még kevés idő telt el használatuk óta és az erre vonatkozó vizsgálatok sem megnyugtatóak.

Más kutatók pedig éppen ellenkezőjét mondják: nincs a Földön olyan sokrétűen elemzett növénynemesítési termék, mint a GM-növény. A génmódosítás során létrejött új tulajdonsággal bíró növény génszerkezet csak egy adott helyen módosul, ellenben az eddig – hagyományosnak mondott – végzett növénynemesítési módszerekkel szemben, ahol nem vizsgálják részletesen egy-egy megváltozott növény minden génjét, csak az adott tulajdonság kialakulása számít.

Pró és kontra érvek hangzanak el. Most a genetika vívmányát támogató magyar tudósok fogtak össze és adtak ki egy fehér könyvet „Genetikailag módosított élőlények (GMO-k) tények tükrében” címmel. A Balázs Ervin, Dudits Dénes és Sági László által szerkesztett kötet egyfajta tudományos ismertetést szolgáló kiadvány. Hangsúlyozottan a szinte egyoldalúvá váló, a szenzációt és nem a tudományos tényeket alapul vevő hazai tájékoztatást szeretnék kiegyensúlyozottabbá tenni. Másrészt a politikai döntéshozók és a nyilvánosság elé akarják tárni a tényeket.
Lássuk mik ezek! A szerzők nem kevesebbet állítanak, minthogy a magyar kukoricatermesztők egy átlagos évben legalább 15 millió euróval – bő 4 milliárd forinttal – tehetnének többet zsebre, ha a kukoricabogárnak ellenálló GM-fajtát termeszthetnének. Emellett számottevő mennyiségű, évente 2,8 millió kiló növényvédőszert spórolhatnának meg, mellyel a környezetet sem terhelnék feleslegesen.

De a kötet arra is rámutat, milyen álságos is GMO-mentesség deklarálása a nagyközönség felé! Itt vannak például az állataink. Ők már legalább tíz éve 90 százalékban GM-szóját falatoznak, melyet az amerikai kontinensekről importálunk takarmányozásukhoz. Vagyis rég nem GMO-mentes az életünk - ha nem is tudunk róla -, állataink is ezt eszik, melyeket aztán nyugodtan elfogyasztunk. És kutya bajunk, legalábbis nem tudjuk, hogy lenne!

Ennél is nagyobb gondot okoz Európa lemaradása a világ mezőgazdasági és élelmiszeripari termelés terén. A világ nagyobb részének nincs kifogása a GMO-val szemben, ők olcsóbban, nagyobb tömegben termelnek, az árakat meghatározzák, míg az e témában konzervatív Európa gazdálkodói versenyhátrányba kerülnek, mert egy-egy növényfajta esetében akár 25-30 százaléknyi árkülönbség is kialakulhat. Ráadásul a kereskedelem alig teljesíthető követelmények előtt áll, mikor garantálnia kell valamely élelmiszer GMO-mentességét. Mert az EU-ban ma előírása a 1,1 százalékos szennyezettség – a takarmányban most engedtük meg a 0,1 százalékot -, melyet egyre nehezebb teljesíteni, ugyanis az élelmiszer-előállításnál is központi szerepet kap a szója, a gabona, melynek nagytermelői használnak GMO-fajtákat is, így a terménytételek keveredhetnek velük.

A csaknem 140 oldalas kötet elérhető a zoldbiotech.uw.hu internetes oldalon, ahol olyan kérdésekre is választ kaphatunk, hogy miként vélekednek a nagy egyházak a GMO-ról, milyen módszereket alkalmaznak a genetikai módosításokra, mennyiben különböznek a hagyományos és a modern nemesítési módszerek.