2030-ra kihal az uniós parasztság?

– Ki fog élelmiszert termelni néhány évtized múlva, ha ennyire öreg a parasztság Európában?
– A generációváltás óriási problémát jelent, illetve fog jelenteni Európában, így Magyarországon is. Ma mintegy 14 mil­lióan foglalkoznak az Európai Unióban mezőgazdálkodással, és a felmérések szerint 10 éven belül közel 5 millióval kevesebb gazdálkodó lesz. Az elmúlt években folyamatosan csökkent a 40 év alatti agrárgazdálkodók aránya, amely ma kevesebb, mint 7 százalékot tesz ki.
– Mi a helyzet itthon?
– A rendszerváltás után zömében 40-50 évesek voltak azok, akik az átalakuló agrárüzemeket privatizálták és irányították, s ekkor jelentek meg tömegesen a hasonló korú magántermelők is. Ők mostanában mennek nyugdíjba, de általában nincs olyan utód, akinek át tudnák adni a feladatokat. Elvétve akad olyan agrárcég, ahol a tulajdonosok gyermekeiknek tudják átadni helyüket. A családi gazdaságoknál inkább jellemző, hogy a fiatalok – elvégezve szakirányú iskoláikat – szüleik helyébe lépnek. Nálunk valamivel jobb az arány, mint az EU átlagában, mert a 40 év alatti gazdák aránya magasabb, de a trend itthon is ugyanaz: folyamatosan romlik a helyzet. Sem Európában, sem itthon nem sikerült központi és uniós programokkal megállítani az elöregedés folyamatát. Az EU-ban már a ’90-es évek elejétől alkalmaznak különféle ösztönzőket az ágazatba lépés megkönnyítésére, de eddig még nem sikerült megfordítani a trendet.
– Nálunk néhány éve indult az úgynevezett gazdaságátadás támogatása, de csak alig néhányan éltek vele. Miért?
– 2007-től lehet igényelni ezt a támogatást, de a feltételrendszer – mind az átadó, mind az átvevő oldaláról – túl szigorúra sikerült. 2007 óta összesen alig több mint százan igényelték a támogatást, miközben azt tervezték, hogy 4500-an élnek majd vele. Ennél sikeresebb az úgynevezett fiatal gazdák induló támogatása program. Óriási is volt az érdeklődés: az első meghirdetéskor 2500-an jelentkeztek, közülük 1400-an nyertek, a második körben már a több mint 6000 igénylőből csak 900 fiatal gazda támogatására futotta. Megjegyzem, az Új Magyarország Vidékfejlesztési Program 1400 milliárd forintjának alig több mint 1 százalékát éri el a fiatalokra fordított pénz.

– A forrás korlátos vagy a felhasználás módjával van baj?
– Is-is. A lényeg az, hogy nem csak elindítani kell egy fiatal gazdát – ami mondjuk az induló támogatásból aligha lehetséges, de már meglévő gazdaság fejlesztését tudja segíteni –, hanem a birtok fenntartása, további működtetése is létfontosságú.
– A Nemzeti Földalap tavalyi átalakításakor szó volt arról, hogy a fiatal, családos gazdálkodókat segíti az állam. Ezzel nem élnek a társai?
– Még nem élhetnek, mert a program egyelőre csak terv. Nagyok a várakozások a fiatal gazda életpályamodellel kapcsolatban, de mint mondtam, a hangsúly a hosszú távon van: fenn is kell tudni tartani a gazdaságot. Másik kérdés, hogy a földalap tudomásunk szerint alig 200 ezer hektárnyi szántóval rendelkezik, melynek nagy része szerződésekkel évekre kibérelt terület. Lesz-e elegendő föld a fiatalok számára? A választ még nem tudni.
– Nagyobb termőterülethez manapság alig jutni, ha eladó is, multimilliomosnak kell lenni hozzá. Mennyi esélye van egy fiatalnak ma a mezőgazdaságban gyökeret verni?
– Van, de nagy kitartás, szerencse és családi háttér kell hozzá. Ma a mezőgazdaság ezért az egyik legkevésbé vonzó ágazat a fiataloknak Magyarországon, de Európában is, mert nehéz termelőeszközhöz, földhöz jutni. Mellette nagy az ágazat beruházásigénye, ugyanakkor a magyar viszonyok között az agrárágazat jövedelmezősége csak kétharmada a nemzetgazdasági átlagnak. Forráshoz jutni a válság előtt sem volt könnyű, azóta pedig még nehezebb, de a bürokrácia, az adórendszer sem segíti vonzóvá tenni a mezőgazdálkodást a fiatalok számára.
– Mit lát, mennyire hoz változást ebben a készülő Vidékstratégia?
– Nagy szüksége van a magyar vidéknek a stratégiára és mielőbbi, konkrét intézkedésekre. A stratégia a mezőgazdaság, a vidékfejlesztés, a környezetvédelem, az élelmiszer-termelés egészét átfogóan próbálja kezelni. Éppen ezért igen nagy célokat tartalmaz. Számunkra pozitívum, hogy a demográfiai kérdés több helyen szerepel. De a lényeg, a részletek még nincsenek kidolgozva, nem tudjuk, hogy mennyi erőfeszítéssel és mennyi pénzből lehet megvalósítani. Eközben formálódik az uniós agrárpolitika, de ott is csak a közeljövőben derül ki, hogy milyen lesz a források elosztása 2013-tól a tagországok között. Holott a magyar mozgástér is alapvetően függ ettől. Úgy vélem tehát, hogy siker lesz az is, ha részcélokat sikerül a stratégiákból megvalósítani.

– A fiatalok számára nemcsak a mezőgazdaság, hanem a falusi életforma sem túl vonzó. Az elmúlt húsz év nem a kistelepülések sikerének története. Miként akadályozható meg az elvándorlás, a falvak elöregedése?
– A vidéki fiatal igénye hasonló, mint a városié, vagyis falun is úgy szeretnének élni, mint városban. Ehhez alapvető lenne a helyben megtermelt jövedelem. Ha ez nincs, akkor nem maradnak otthon, falun. Vagyis a kistelepülés jövedelemtermelő képességét kell javítani. És a vidék megítélését is. Ezért is indítottunk mostanában több, ezt célzó programot.
– Milyen programokra gondoljunk?
– Legutóbb a Vidék Kaland nevű programot indítottuk el. Ennek lényege, hogy 18–35 év közötti városi fiatalok nyáron egy hétre elmennek egy fiatal gazdálkodóhoz, ahol részt vesznek a mindennapi munkában, megismerik egy hasonló korú, gazdálkodó fiatal életét. A fogadó gazdálkodó ad szállást, ellátást és napi elfoglaltságot. Jelentkezett már városi jól kereső menedzser is, hogy kipróbálná magát. A másik idén indított programunk a „Vesd Bele Magad” mozgalom. Ennek keretében az általános iskolásokat céloztuk meg: egy-egy környékbeli fiatal gazda vállalta, hogy az iskolákat ellátja vetőmaggal, így az iskolások tanáraikkal, szüleikkel vetnek és gondoznak zöldségféléket. A cél, közelebb vinni az emberekhez a mezőgazdaságot.