Mit titkolhat Matolcsy?

Már társadalmi egyeztetésen van az új agrárkamarai törvény, és előkészítés alatt az ipari és kereskedelmi kamarákról szóló jogszabály. Mindkettővel kapcsolatban sok ellenvetés jelent meg az elmúlt időben. A vállalkozókat összefogó szervezet, a VOSZ, mely a minap a következőket írta állásfoglalásában: „Megismerve a "Vidékfejlesztési, agrár - és élelmiszergazdasági kamarákról", valamint a "Kereskedelmi és iparkamarákról" szóló - szakmai vitára bocsátott - törvénytervezetek tartalmát a VOSZ új szempontok mérlegelését és új irány választását javasolja az előterjesztőknek, jogalkotóknak.

Magyarul ez azt jelenti, hogy kezdjék elölről az egész munkát, mert az érdekképviselet számára az eddigi anyagok elfogadhatatlanok. Nem módosításokat fogalmazott meg a Demján Sándor vezette szervezet, hanem új alapokra tett javaslatot. Ennek lényege, hogy az országban egyetlen kamara létezne, a Magyar Gazdasági Kamara. Ebbe lehetne aztán minden regisztrált vállalkozás tag, évente 5 ezer forint regisztrációs díjat – tagdíjat – fizetése mellett.

Az új, egységes kamara erős közjogi felhatalmazással rendelkező MGK létrehozása révén a területi kamarák ma még meglévő kettőssége (területi kereskedelmi és iparkamara, illetve területi agrárkamara) megszüntethető, így jelentősen egyszerűbbé és olcsóbbá válhatna a gazdasági önkormányzat működtetése.

A széles jogosítványi körrel rendelkező egységes köztestületi kamara (MGK) szervezeti felépítésében az ipari, a kereskedelmi, a mezőgazdasági és a szolgáltatási szektor elkülönített alelnöki irányítás alá tartozhat, tehát a meghatározó nemzetgazdasági ágak súlyuknak megfelelő képviselete megnyugtató módon rendeződhet. A központi kamara (MGK) szervezeti struktúráját a területi gazdasági kamarák szabadon átvehetnék.

A jelképes mértékű tagdíj fizetés egységesítésével elkerülhetővé válna egy sor már felmerült probléma. Az új agrárkamarai törvénynél például az olvasható, hogy tagdíjat csak a 100 millió forint feletti éves árbevételű tagoknak kellene fizetni, viszont a több százezerre becsült számú – ingyenes – tagsággal bíró kis-, vagy őstermelő velük azonos szavazati és választhatósági jogot kapnának. Ez ellen már a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége is felszólalt, de hasonló kritikát fogalmaztak meg már szakmai szövetségek, terméktanácsok is. Az a gondjuk, hogy míg a kamarai tagdíjjal a terheket ők fogják vállalni, addig igazi beleszólásuk alig lehet majd a kamarai dolgokba a sok százezerre tehető kistermelői tag mellett. Az egy tag, egy szavazat elve alapján vezetnék ugyanis a kamarát leendő és az ősszel megválasztandó tagjai.

A VOSZ szerint a tagdíjmentes vállalkozások nyilvántartásba vétele és az agrárkamara, valamint az iparkamara indokolatlanul eltérő alapú és mértékű tagdíjfizetési gyakorlatának törvénybe iktatása sem lenne célszerű. Az új kamara kibővült közfeladatainak ellátásához szükséges pénzügyi fedezet döntő többségét az állami költségvetésnek kell biztosítania.

A mostani rendszerben ráadásul az élelmiszergyártók, kereskedők még az ipari kamara tagjai, de az új törvény már az agrárkamarába sorolná őket, kötelező tagság mellett. Vagyis az ipari kamara számottevő bevételtől is elesne. Arról nem is beszélve, hogy az agrárkamarai törvény tervezete szerint e kamarába kellene vegyeskereskedelmi cégeknek, internetes áruházaknak is tartoznia, minden indoklás nélkül.

A VOSZ szerint az egységes kamara melletti érvelésük azért is ésszerű, mert az integrált Magyar Gazdasági Kamara létrehozásával egy intézményi struktúrán belül hangolható össze a mezőgazdasági termelés, az élelmiszer-feldolgozás és a kereskedelem vertikumának bonyolult - egymásra épülő - rendszere. Az újonnan ajánlott szisztémában hatékonyabban működhet a nemzetgazdaság fejlődése érdekében kifejtett kamarai gazdaságszervezési tevékenység is.

S hogy a most folyó, illetve még tervezett kamarai törvényekkel kapcsolatos társadalmi vita maga is vitát szülhet, az csak hab a tortán. Tegnap ugyanis Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter a parlamentben leszögezte, hogy a gazdasági kamaráról szóló jogszabálytervezet egyeztetésén nem a teljes szövegről akar tanácskozni, mondván, abban vannak olyan részletek, melyeknél nem lenne célszerű a társadalmi vita. A nagy kérdés csak az, hogy egy, az ország gazdasági fejlődését, működtetését segítő köztestületről szóló törvényben vajon milyen olyan szakaszok találhatók majd meg, melyek nem bocsáthatók a köz elé?