Hihetetlen: elvándorolnak a magyar erdők!

Egyre több szakember vallja hazánkban is, fel kell készülni arra, amikor Magyarországon nemhogy őshonos erdő, de egyáltalán erdő sem lesz. A hazai erdők egy jelentős része már most is az erdőtenyészet határán, az úgynevezett erdős-sztyepp klímatípusban él, ahol akár a kismértékű melegedés is kétségessé teheti a létét.

Baktalórántházán, a hazai akácosok egyik központjában e meglehetősen labilis jövőről tanácskoztak minap hazai erdészek, akik saját bőrükön tapasztalják már jó ideje azt, amiről többek között dr. Borovics Attila, az Erdészeti Tudományos Intézet főigazgatója beszélt. A szárazodás, a melegedés fajok eltűnéséhez, az erdők összetételének drasztikus változásához, s ezzel párhuzamosan különféle betegségek elterjedéséhez vezethet.

Igaz, vannak, akik tagadják ezt. Szerintük egyáltalán nincs nagy baj, hiszen a Föld élővilága folyton változik. Ha eltűnik egy faj, majd egy másik pótolja. Ne avatkozzunk e folyamatokba, a természet tudja, mit csinál. Igen ám, tolmácsolta a hazai erdészek nagy többségének véleményét Borovics Attila, de a változások már a mai magyar erdőknél is szembetűnők. A délnyugat-magyarországi bükkösök állapota fokozatosan romlik, amit korábban ráfogtak a savas esőkre, mostanra egyre nyilvánvalóbb, hogy a kevés csapadék és a melegedés az oka mindennek.

– Pontosabban a csapadék időbeni eloszlása okozza a nagy bajokat – fogalmazott a főigazgató. – Sajnos a prognózisok is arra utalnak, hogy nem akkor várhatjuk a jövőben az esőt, amikor szeretnénk. Télen hiába esik, a fa nem képes hasznosítani. A nyár elején kéne leginkább, de félő, hogy ez csak kívánság marad.

Tudjuk, hogy az erdők valóban vándorolnak, az elmúlt évezredekben például a tölgyszint is egyre északabbra kúszott. A folyamat ma is tart, 2080-ra például a franciaországi tölgyesek felcsúsznak egészen Skandináviába, a mi gyertyános tölgyeseinket pedig valószínűleg felváltják a szárazabb klímához szokott csertölgyesek. A szakemberek szerint nem attól kell tehát tartani, hogy ötven-nyolcvan év múlva – amikor az előrejelzések szerint 1,8 fokkal növekszik az átlaghőmérséklet – eukaliptuszok, meg pálmafák nőnek majd a Kárpát-medencében. A fafajok határainak eltolódását jobb tudomásul venni. Csak az a baj, hogy a különféle fajok áttelepülése sokkal lassabb, mint a klímaváltozás tempója, ami mögött messze elmarad a fa alkalmazkodóképessége. Éppen ezért az áttelepülést az embernek is segítenie kell. Nálunk például érdemes elgondolkozni azon, hogy a hazai tölgyesek majdani pótlására a Balkánról hozzunk be makkot, ahol megszokta azt a szárazságot, ami vélhetőleg itt is vár majd rá.

De az őshonos fajok visszaszorulásával akár az olyan idegennek mondott fafajok telepítése is szóba jöhet, mint mondjuk a fekete- vagy erdeifenyő vagy a vöröstölgy. Különösen az Alföld közepén, a Kiskunságban vár sanyarú sors az erdőkre, pedig ott is volna megoldás: vissza kellene vezetni az onnan korábban értelmetlenül elvezetett vizet. Addig is rendkívül fontos az, hogy szakszerű beavatkozásokkal segítsük az erdők megfelelő átalakítását. De sokan szorgalmazzák azt is, hogy ne tegyük rezervátumokká erdeinket, mert ezzel magukra hagyjuk őket egy ellenséges világban, amit mi magunk idéztünk elő.