Mi lesz így a maffiával?

Miniszterelnökünk hétfőn részletezte országvédő akciótervét a parlamentben. Sok más intézkedés között Orbán Viktor bejelentette, hogy a mezőgazdaságban bevezetik a fordított áfafizetést. Sorsfordító lépés, mellyel talán egyetlen hazánkfia sem tud vitázni. Évek óta ugyanis a mezőgazdaság egyik legnagyobb baja a 20-40 százalékra tehető feketepiac. Ez ellehetetleníti a nagyobb üzemeket és a becsületes kistermelőket, melyek képtelenek számla nélkül értékesíteni. A feketeáru ugyanis 25 százalékkal olcsóbb minden legális terméknél. Ezt az árkülönbséget képtelenség hatékonyságnöveléssel kigazdálkodni. Vagyis, aki becsülettel dolgozik, ekkora hátránnyal kell, hogy megküzdjön. Sokan feladták, minden második ól kiürült mára.

De a növénytermesztéssel is baj van: a gabonakereskedelem 30-40 százalékát teszi ki a feketepiac, s ezzel évente 20-30 milliárd forintnyi adó nem kerül be a költségvetésbe, ehelyett egy áfacsalásra szakosodott maffiát erősíti. A húságazatban, a baromfitermelésnél és a zöldség-gyümölcs ágazatban hasonló számokkal találkozhatunk. Úgy becsülik, hogy évente nagyjából 100 milliárd marad távol az állami kasszától.

Most ennek vége lehet. Emlékezhetünk, hogy a különféle agrár-érdekképviseletek, szakmai szövetségek évek óta küzdenek a 18-25 százalékos áfa csökkentéséért. Hiába. Minimum 240 milliárd forint adóbevételről kellene lemondania az amúgy is hiányos állami büdzsének. Egyik kormány sem tudta meglépni az áfacsökkentést, amely amúgy sem biztos, hogy beváltotta volna a reményeket. Próbálkozás volt már rá néhány éve, akkor a kereskedelem húzott hasznot az 5 százalékos áfa-mérséklésből, mert néhány hónap alatt visszakúsztak az árak az adócsökkentés előtti szintre. A fordított áfafizetés azt jelenti, hogy az alapanyag-termelők nettó áron értékesítik termékeiket. Az adót majd a vevő fizeti meg. Vagyis az élelmiszerek ára, áfája nem csökken, eljut az állami kasszába, ugyanakkor az agrárágazat megtisztulhat a feketézők nagy részétől.

Mert mindez egyben azt is jelenti, hogy nem éri meg nagyon csalni, vagyis elhárulhat az egyik legnagyobb gát a szövetkezések elől. Eddig bizony a legtöbb esetben ez volt az igazi indok a magános termelésre. Nem érte meg közös szervezeten keresztül értékesíteni, mert fű alatt, számla nélkül az ember többet kapott, adózni sem kellett utána. Ha viszont az ember egy tész, termelői csoport, netán szövetkezet tagja, akkor a többi tag is látja, mit csinál, tehát nemigen lehetett feketézni. Most eleve nem éri meg csalni, mert nincs mivel, aztán az is elképzelhető, hogy az utóbbi 20 évben először végre talán a szétaprózott termelést ismét össze lehet hangolni, közös értékesítés, beszerzés során árelőnyökhöz lehet jutni, vagyis tervezhetőbbé válhat az egész mezőgazdaság.