Félmillió tonnát jelent az eső

A napokban kezdődik az aratás: a déli megyékben az őszi árpával kezdik a gazdálkodók, akik igen vegyes várakozással tekintenek az elmúlt 111 év második legaszályosabb 10 hónapja után a jövőbe. Az árak egyelőre jók, kicsit magasabbak is a tavalyinál. Európában és Amerikában az új termést drágábban jegyzik a tőzsdén, mint a tavalyit, ami érthető, mivel most úgy néz ki, hogy a Földön ebben a szezonban 3 százalékkal csökken a termés, Európában 5 százalékkal várnak kevesebbet – Romániában 24 százalékos lehet a visszaesés, Spanyolországban 23. Nálunk viszont többet arathatnak a kenyérnek valóból, mivel a vetésterület is nőtt. Egy hónapja még úgy nézett ki, hogy még a tavalyinál is kevesebbet terem a tavaly őszi és téli, az idei tavaszi aszály miatt, aztán jöttek a májusi esők, melyek valóban aranyat érnek. Egy hónapja még 3,5 millió tonnát becsültek a szakértők, ma azt mondják, 4 millió tonna körül várható az összetermés. Az árak ennek megfelelően tonnánként elérik az 54-55 ezer forintot malmi és 50-51 ezret takarmánybúza esetében.

Ha csak az árakat nézzük, és egy olyan gazdálkodót veszünk, aki nem élhet adókedvezményekkel, akkor kiderül, az idei hozamok és árak jó esetben is csak 10-20 ezer forintos hasznot hoznak egy hektáron. Átlagban azonban semmit, vagyis csak az 55-57 ezer forintos uniós támogatással együtt érte meg búzát termeszteni. Más kérdés, ha valaki spórolt, s „nem tett bele mindent” a földbe, él adócsökkentő módszerekkel...

Az árakat egyébként ma már nem csak Amerikában és a francia tőzsdén határozzák meg: egyre inkább számolni kell az orosz, ukrán és kazah terméssel, s egy úgy búzapiaci központ alakulhat ki néhány éven belül a Fekete-tenger térségében, mely a világexport harmadát is elérheti. Nos az oroszok csak 51 millió, az ukránok 13 millió, a kazahok 15 millió tonna búzát aratnak az idén, ami több tízmillió tonnával kisebb, a korábbi évekhez képest. (Csak az oroszok tavaly 80 millió felett takarítottak be.) Mindez azért fontos, mert mi a két nagy piaci centrum közé esünk, így figyelni kell a keleti termelésre is. Már csak azért is, mert közepes minőségben, de olcsón kínálnak nagy tömegben búzát, így azt könnyen elérheti például Románia, Bosznia, Szerbia, Bulgária, Macedónia, vagyis a magyar búza eddigi vevői. Éppen ezért kellene itthon egyre inkább tudatosan áttérni a kiváló minőségű, úgymond javító búza termesztésére, egységes fajtahasználatra, nagy tömegben. Az olyan vevők ugyanis, mint például az olaszok és a németek ezt keresik. Ők saját közepes minőségű gabonájukhoz keverve a kiváló magyart készítenek lisztet, majd abból híres-neves péktermékeiket. Keleten, és délen inkább a mennyiség számít, oda jó az orosz búza, amellyel viszont egyre kevésbé versenyezhet a miénk.