Papírok közt repülnek

A növényvédelmi repülők hazai fellegvára Nyíregyháza, ahol az elmúlt évtizedekben sok száz pilóta sajátította el a repülés tudományát. De nem csak vezetni tanultak meg, hanem a főiskolai tanulmányok során mérnöki diplomát is szereztek – ez az, ami egy átlagos növényvédő repülős fölé helyezik őket. Magyarországon a nyolcvanas évek derekán volt a csúcson a szakma, akkor mintegy ötven helikopter és hatvan merev szárnyű gép, s ugyanennyi brigád dolgozott az országban, de aztán a mezőgazdasági nagyüzemek számának csökkenésével a repülős brigádok is kevesebben lettek. Az ország területét nagyjából egyenletesen lefedve ma mintegy félszáznyi gép repül: tíz merev szárnyú és negyvenkét helikopter, ami száz-száztíz aktív pilótát, illetve szerelőt jelent.
Köztük van a nyíregyházi székhelyű Nyír-Air Service kft. főpilótája, Sasvári Ottó is, aki tapasztalt motoros már, hiszen jó harminc éve röpköd a gabonatáblák fölött, és a várakozásommal ellentétben ma sem csüggedt.

–Valóban roppantul megszigorodtak az előírások, de korántsem annyira rossz a helyzet, mint sokan hiszik. – mondja. –Talán az a legfontosabb változás, hogy ma a felszállás előtt a növényvédelmi szakembereknek úgynevezett kijuttatási tervet kell készíteni, amiben meg kell indokolni, hogy miért nem földről permeteznek, műtrágyáznak. Bejelentési kötelezettségünk korábban is volt, csak sokkal egyszerűbb: írásban az illetékes növényvédő állomással közöltük a beavatkozás tényét, most viszont harminc nappal a kiszórás előtt kell ezt megtennünk. Szerencsére vannak kivételek. Sürgős esetben, például ha napok óta esik az eső, és nem lehet megközelíteni földi géppel a táblát, vagy ha gyorsan terjedő betegségek lépnek fel benne, egy nap alatt is meg kaphatjuk az engedélyt. De azért mégsem ennyire egyszerű a helyzet: nem mindenütt értelmezik egységesen a rendeletet. A műtrágyázáshoz például nem kell kijuttatási terv, ennek ellenére vannak megyék, ahol megkövetelik. Mi nem kérünk lehetetlent, csak egységes rendeletértelmezést.

Sasvári Ottó szerint a hazai pilóták messzemenően lojálisak a rendeletalkotókhoz, de azért vannak előírások, amiket furcsállnak. Például azt, hogy minden „repülőteret” engedélyeztetni kell a légügyi hatóságnál, és az engedély kiadási határideje négy-hat hét. Sürgős munkát tehát szinte lehetetlen elkezdeni, ráadásul az engedélyeztetés nemcsak hosszú időt vesz időbe, de nem is olcsó: az illetékkel együtt majdnem ötvenezer forint környezetvédelmi és katasztrófavédelmi hozzájárulást kell megfizetniük. Akkor is, ha ez a „repülőtér” egy heretábla sarka. Mindazonáltal a főpilóta bizakodó. Mint ahogy mondja, repülni ugyan macerás, de nem lehetetlen. És sokszor olcsóbb is, mint a földi növényvédelem.