Szűken szórt magok

A magyar átlagtermés messze elmarad a 20-25, de még a 30 évvel ezelőttitől is. Ennek sok oka van, felsorolható a megváltozott birtokszerkezet, a termelői hozzá nem értés. És utóbbihoz tartozik a vetőmagvak használata, pontosabban annak hiánya. De ne vágjunk a közepébe, nézzük először is a magyar mezőgazdaság teljesítményét. Nézzük annak fényében, hogy az utóbbi két évben kritikus mennyiség termett a búzából, még akkor is, ha politikus vezetőink nyugtatnak minket, mondván, megtermett az ország kenyere. Igen, a 4 millió tonna alatti, vagy környéki összes termés nem fenyegeti a lakossági ellátást, s mert egyre kevesebb a sertés és a baromfi, így a jószágok takarmányozására is van még búza. De ha onnan nézzük, hogy mit termelhetnénk meg, ilyen nemzetközi árak mellett mekkora bevételtől esnek el a gazdálkodók, akkor joggal fájhat a fejünk. Mert, ha csak azt tudnánk produkálni, amit már 30 éve tudtunk, akkor bizony ötödével több pénzt hozhatna a búza, s nem 4 tonna környéki átlagtermést lehetne aratni egy hektárról, hanem 5 tonna körülit. Amire csak akkor van néha néha példa, amikor minden időjárási tényező adott. Ez viszont tíz évente egyszer, netán kétszer fordul elő mostanság.

Hét kontra négy
Búzát régen tudtunk termeszteni, nagyjából 30 éve egy szinten álltunk az élen járó német, francia és angol termesztőkkel. Most ők stabilan hozzák a 7 tonna körüli eredményt, mi hektáronként a már említett 3,5-4 tonnákat produkáljuk. A hetvenes évek elejétől folyamatosan nőtt az őszi búzatermés mennyisége egészen a nyolcvanas évek végéig. A nemesítés eredményességének köszönhetően a fajták termés potenciáljának növekedése lehetővé tette, hogy a múlt század 80-as éveire a termésátlag 5 tonna közelébe emelkedjen. A rendszerváltást követően ez csökkenni kezdett, s egyértelmű összefüggés látható a fémzárolt vetőmag felhasználás csökkenésével.
Hasonló a kép, ha a termésingadozás mértékét, kilengéseit vizsgáljuk: míg 1990 előtti években ennek mértéke egyre csekélyebb volt, addig az utóbbi húsz évben, ezen belül is az utóbbi 10-15 évben egyre nagyobb. Vagyis a termesztés egyre kitettebb az időjárás szeszélyeinek, ami jó vetőmag és termesztéstechnológia esetén nem következne be. Ezt bizonyítják azok a jó üzemei eredmények, melyek az idei aszály során is megtalálhatók. Mondhatni, hozzáértő kezek ma is képesek a csodára!
Az 1990-2012 közötti időszakban mindösszesen két alkalommal sikerült az 5 tonnát elérni, vagy megközelíteni. 2004-ben 5,12 tonna, míg 2008-ban 4,98 tonna volt az átlagtermés. Ezzel szemben 2003-ban a 2,64 tonnával a 70-es évek átlagtermése köszönt vissza. A tíz éves átlagokat vizsgálva jól látható a folyamatos csökkenés. Amennyiben ez a tendencia megmarad, akkor 2018-ra már csak a belső fogyasztás kielégítésére elegendő mennyiség terem meg, ami nagyjából 3,5 millió tonna, és lemondhatunk az exportról.

Buta magok
A már említett vetőmag felhasználás a 80-as évek közepéig növekedett és nőtt az országos átlag is. A 90-es évek elejétől csökkenni kezdett a minősített vetőmag használata, amit a terméseredmény romlása követett. A vetőmagtermesztés is fokozatosan visszaesett itthon: 1980-ban a szemlézett terület 99 ezer hektár volt, ami 1990-re 74 ezer hektárra csökkent. Tavaly viszont már csupán alig haladta meg a 25 ezer hektárt. Míg 1990-ig általános volt az 50 százalékos vetőmag-felújítás, addig ez az utóbbi években 20 százalék körüli. Vagyis míg régen minden második hektáron fémzárolt magot használtak, addig ma már csak minden ötödiken teszik ezt. Másként: míg régen egy gazda minden második évben használt jó minőséget és hozamot garantáló vetőmagot, addig ma csak minden ötödikben teszi ezt. A hatás egyértelmű! Azok a mezőgazdasági vállalkozók, akik három évnél többet várnak a vetőmagvásárlással nem tudják kihasználni az új fajták adta genetikai többletet, a nagyobb termőképességet, a jobb beltartalmat, a nagyobb rezisztenciát és alkalmazkodó képességet a szárazsághoz, hogy csak a legfontosabb szempontokat említsük.
Mitől jobbak a nyugatiak? Németországban 2009-2011 között 43 %, Franciaországban 55%, Olaszországban 55 %, és az Egyesült Királyságban 90 % volt a felújítási arány. A világ más részein is nagyon komolyan veszik a vetőmag felhasználást, erre a legjobb példa Mexikó ahol 90 %-os a felújítási arány. Az eredmény: ők olcsóbban állítják elő a búzát, több a hasznuk, tudnak fejleszteni. Mi drágán termelünk és ezáltal lemaradunk a versenyben, ami az export beszűküléséhez vezet.

Téves nézet
Miért nem használnak termelőink fémzárolt vetőmagot? Téves nézetük szerint az ugyanis drága. Csakhogy hektáronként alig egy-két ezer forint spórolható meg vele – beszámítva az elvetett saját termelésű magvak árát -, míg szinte biztosan többet hoz a megnövekedett termésből származó plusz bevétel. Ráadásul a saját termésből visszafogott magból – tudván, hogy az gyengébben kelhet, teremthet stb. - a „biztonság kedvéért” többet vetnek belőle. Ez hektáronként körülbelül átlag harminc kilóval több magot jelent, ami az országos vetésterület egy millió hektárjára vetítve 24 ezer tonna feleslegesen elvetett magot jelent!
A minősített vetőmag használata a szélsőséges időjárás káros hatásainak tompítására is alkalmas. Ezt az idei év is alá támasztja, mivel a Dél-Alföldön soha nem látott aszály ellenére a fémzárolt vetőmagot használó gazdák és társaságok az országos átlag kétszeresét érték el.
Magyarországon adottak a feltételek a nagyobb (akár 90 %-os) vetőmag felújításnak. Emellett nem szabad elhanyagolni azt a lehetőséget sem, hogy ezzel a szemléletváltással 5 ezer új munkahelyet lehetne teremteni a vetőmag szektorban, ami a rendszerváltás előtt megvolt, de napjainkra az ágazat leépülése miatt megszűnt. Ez a munkahelyteremtés elsősorban a vidéki kis- és közepes agrárvállalkozásoknál jönne létre, ami szükséges a vidék népesség megtartása érdekében.