Karácsonyi hal a háztájiból?

Jövőre indul a tanyató program. Előbb egy kis kézikönyv készül el az év első hónapjaiban, aztán indulhat a szervezés. A lényeg: profi halászati cégek – az ötletgazda rétimajori Aranyponty Zrt. vezetésével – segítenék a tavak tervezését, engedélyeztetését, kialakítását, halasítását, termelését. Az ötlet onnan ered, hogy csaknem minden faluban, nagyobb kertben vannak mélyfekvésű területek, ahol érdemes egy kicsi, alig 50-100 köbméteres tavat kialakítani, főként ott, ahol közel a talajvíz, van valamiféle vízfolyás, vízszerzési és -pótlási lehetőség – magyarázta a Szabad Földnek Lévai Ferenc, az Aranyponty Zrt. elnök-vezérigazgatója. Célunk a halfogyasztás felpörgetése, mert így egy család évente 20-50 kiló halat – köbméterenként 1-2 kilót - tudna magának megtermelni otthon. Ráadásul szép is egy ilyen tó és az öntözés lehetőségét is biztosítja egy-egy térségben. A készülő könyvecske nemcsak a tartás, a vízkezelést részleteit tartalmazza majd nagyon közérthető módon, hanem egy tó engedélyeztetéséhez szükséges dokumentumok körét, a vízpótlás, -karbantartás mikéntjeit is.

Irak szolgálhat példával: ott a magyar szakértők a nyolcvanas években létesítettek halkeltető üzemet, tanították meg a tógazdasági haltermelés fogásaira a helyieket. Ma szinte az egész országot átszelő datolyaültetvényeket ellátó csatornák, víztározók, vízgyűjtő ciszternák benépesítették hallal. Irak így oldotta meg olcsón a lakosság fehérjével, hússal való ellátását ott is, ahol eddig csak kecskék éltek meg.

A magyar szakemberek a fél világot megtanították az elmúlt fél évszázadban a tógazdálkodásra, mivel Dél-Amerikától Kelet-Ázsián át az arab országokig jártak tanácsot adni, építettek halkeltetőket, képeztek szakértőket.  Talán ennek a máig aktív szakértői gárdának köszönhető, hogy az állattenyésztési ágazatok közül – a méhészet mellett – a haltermelés volt képes a rendszerváltás előtti szintet tartani. No persze az állami és főként most az uniós források segítenek sokat. Utóbbiak segítségével ma óriási technológiai fejlődés tapasztalható, országszerte terjed az intenzív haltartás: ausztrál barramundik, afrikai harcsák, amerikai lapátorrú tokok kerülnek ki e medencékből. Néhány év és már mérhető mennyiségű aranyárban mért kaviárt is termelünk majd az országban.

Lévai Ferenc szerint az idén örülhetnek a háziasszonyok, nem kell félniük a karácsonyi zsíros pontytól. És ennek az aszály drágította gabona az oka. Az aratásig ugyan ideális volt a csapadék, a hőmérséklet, a napfény mennyisége, de aztán jött az aszály. A tavak naponta másfél centit is párologtak, kiapadtak patakok, a vízpótlás a Tiszántúlon például 20 százalékkal drágította a termelést. Ezt tetézte a gabona árának robbanása: a halászok emiatt visszafogták a halak takarmányozását, amelyek így kevésbé gyarapodtak. Viszont nem is zsírosodtak el. Amit elvett a nyár, azt pótolta a hosszú meleg ősz, ugyanis sokáig volt bőséges a plankton és más egyéb természetes táplálék a vizekben. Nos karácsonyi halaink ezt fogyasztották inkább, s ha nem is nőttek nagyot, ízük, zamatuk tökéletessé vált. Így is megtermett a szokásos 20 ezer tonna az országban, ami szükségtelenné teszi az importot – de exportra is jut belőle -, s ellenőrzött, biztosan jó minőségű magyar halat biztosít a lakosságnak.