Magyar tyúkok Vietnam dzsungeleiben

Van egy őshonos magyar tyúk – nevezetesen a fogoly színű magyar fajta –, van egy vietnami őshonos, Mia elnevezésű jellegzetesen vörös bőrszínű kakas. Csibéikből a vietnaminál több tojást termelő, kiváló húst adó, igen életképes szárnyasok lesznek. Így aztán a vietnami családok több húst, több tojást kevesebb takarmányból állíthatnak elő maguk és a piac számára. Ez az egyik eredménye annak az együttműködésnek, melyet még 1996-ban a gödöllői KÁTKI kezdeményezett. Az együttműködés egy vietnami-magyar konferenciával kezdődött 1998-ban a Thu Duc Egyetemen, Ho Chi Minh város közelében. Azóta számos vizsgálat, nemzetközi és a hazai pályázati forrásokból támogatott közös kutatás, tanácskozás történt. Az eltelt másfél évtized során a Hanoi Állattenyésztési Kutatóintézet Baromfikutató Központjával (NIAH-POREC) együttműködve a KÁTKI és az Magyar Kisállatnemesítők Génmegőrző Egyesülete (MGE) alkalmazkodási vizsgálatokat végzett trópusi és szubtrópusi körülmények között három magyar nyúltípussal, három magyar parlagi gyöngytyúk változattal, két magyar őshonos pulykafajtával (bronz és réz) és egy tyúkfajtával (fogolyszínű magyar tyúk).
Kiderült, hogy a honi ólakból lassan kiszorult régi magyar fajták kiváló tulajdonságaik miatt jó eredménnyel termelhetnek Vietnam és Laosz isten háta mögötti, hátrányos helyzetű szegény vidékein. A magyar intézményeket az együttműködések során többek között Szalay István a KÁTKI igazgatója és Kisné Do Thi Dong Xuan a gödöllői intézet nemzetközi kapcsolatokért felelős vezetője képviselték. Vietnami részről 1999-ben Nguyen Dang Vang, az Állattenyésztési Kutatóközpont (NIAH) akkori vezérigazgatója indította a programot, majd elsősorban a NIAH Baromfikutató Központja vette át az együttműködő vietnami intézmény szerepét Phung Duc Tien és Pham Thi Minh Thu vezetésével.
- A vietnami baromfifajták védelme érdekében főként olyan fajok – gyöngytyúk és pulyka – adaptációjára összpontosítottunk, amelyek Vietnamban nem honosak. Így 2002 és 2006 között a magyar parlagi gyöngytyúk, 2006-2009 között pedig a réz- és bronzpulyka vizsgálatára, termelésük értékelésére került sor. A későbbiekben, a kiváló eredmények alapján, megkezdtük a fajták vizsgálatát a vidéki lakosság körében, a szegénységcsökkentés, a vidékfejlesztés érdekében. A gyöngytyúk a kiváló húsminőség mellett betegség-ellenálló képességével is kitűnt, de nagy kereslet mutatkozott a magyar pulykafajtákra is – tájékoztatta a Szabad Földet Szalay István.
2011-ben a cikk elején említett fajtakeresztezésre került sor, mert bebizonyosodott, hogy a fogolyszínű magyar tyúk kiválóan alkalmazkodik az észak-vietnami szélsőséges hőmérséklethez (7-40°C) és magas páratartalomhoz. A Mia veszélyeztetett, észak-vietnami őshonos fajta. A fajta különleges értéke a húsminőség és a nagy növekedési erély. A két fajta keresztezéséből származó állatokat Északkelet-Vietnam hátrányos helyzetű, hegyvidéki területén, helyi termelők nevelték fel. Az eredmények biztatóak, a végtermék növekedési erélye és takarmányértékesítése jelentősen meghaladja a Mia fajtáét, azaz gazdaságosan nevelhető helyi körülmények között, ugyanakkor húsminősége nem különbözik az eredeti fajtáétól, és színes tollazata miatt a vietnami piacon kereset cikk lehet.
A jövőben az együttműködés kiterjedhet már a helyi génmegőrzés, az élelmezés- és élelmiszerbiztonság szervezésére és szabályozására is. A KÁTKI és az MGE tanácsadóként, szakértőként kapcsolódna be e fejlesztésekbe. Az együttműködésbe egyre több vietnami intézmény, így a Can Tho Egyetem és Tra Vinh Egyetem (Dél-Vietnam, Mekong-delta) kapcsolódik be a gyöngytyúk dél-vietnami adaptációs vizsgálataival. Sőt, Laoszra is kiterjedt már a gödöllői KÁTKI együttműködése: 2006-ban a gyöngytyúkkal kísérleteztek, s ezt követően - a Vietnamban már honosult - magyar réz- és bronzpulykák laoszi adaptációs vizsgálatai kezdődtek 2009-ben a laoszi Nemzeti Mezőgazdasági és Erdészeti Kutatóintézet (NAFRI) társszervezésével.