Csak a profik profitálnak

Egész Európában jó búzatermésre számítanak a szakemberek, sőt a világtermést is csúcs¬kö¬ze¬linek becsülik. Ennek megfelelően aztán az utóbbi két év extrém magas árai is jócskán csökkentek az amerikai és az európai tőzsdéken. Nálunk azonban valahogy jobban: míg a meghatározó párizsi tőzsdei ár 190-200 euró között mozog, addig a magyar árutőzsdén és a „fizikai piacokon" is 42-45 ezer forint között ingadozik az ár. Az európai ár tehát – 300 forintos euróval számolva – 57-60 ezer forintnak felel meg, ez azonban a nyugat-európai jegyzés, ahhoz, hogy megkapjuk az ebből kalkulált magyar árat, le kell vonni még a szállítási költségeket is, ami tonnánként általában 20 eurónak, 6 ezer forintnak felel meg. Vagyis bőven 50 ezer forint feletti árnak kellene itthon mutatkoznia. Még sincs így. Ennek fő oka, hogy a magyar búzát általában keletre és délre szállítjuk, illetve német területekre. E térségekben azonban bőven termett búza, tehát a mi térségünkben nemigen lehet majd eladni, kivéve a legkiválóbb minőséget. A hazai termés – alakulása alsó diagramunkon látszik – zöme viszont nem éri el ezt a szintet, s nem is lesz rá nagyon kereslet. Itthon tehát kétmillió tonna körüli, nálunk nem felhasználható mennyiség nyomja rövidesen a piacot. Ugyanis az agrártárca számításai szerint 5 millió tonnát is elérheti az idei búzatermés, amiből az országnak 2,3 millió tonnára van szüksége a következő egy évben. Ebből készül a lisztünk és az állatok takarmánya.

Mit is jelent ez az évek óta nem látott nyomott ár? Azon gazdáknak, akik öttonnás termést takarítanak be egy hektárról, némi jövedelmet. Ugyanis az, aki megadta a búzának, amit kellett, nagyjából 180-220 ezer forintot költött el egy hektárra. Bevételük – 45 ezer forintos árral számolva – 225 ezer forint. A termelők nagy része viszont nem fordít ennyit a termesztésre, 150-160 ezer forintot költ hektáronként, igaz, nekik 4 tonnánál várhatóan nem terem több. Az ő tiszta jövedelmük sem több 20-30 ezer forintnál hektáronként. Csak azok számíthatnak nagyobb jövedelemre, akik bőven 5 tonna feletti termést arattak.

Nem kell azonban megijednie a gazdáknak, mert az év végén az Európai Unió számukra hektáronként 60 ezer forintot megközelítő támogatást fizet. Vagyis így nem lesz ráfizetéses az idei búzatermesztés senkinek. Igazi profitot viszont csak a profi termesztők érhetnek el!

Felmerül a kérdés: ki jár jól ezzel a helyzettel? Elméletileg egyértelműen az állattenyésztők, akik az utóbbi éveket megszenvedték, sokuk fel is számolta állatállományát. A baromfi- és sertéstartók költségeinek 60-70 százalékát ugyanis a takarmányozási költség teszi ki. Nem mindegy, hogy egy tonna búza – és a szintén áresést mutató kukorica – az utóbbi két évre jellemző 60-70 ezer forintért vagy csak 40-45 ezer forintért kerül a tápokba. A takarmánybúzáért ugyanis ma 38-42 ezer forintot ígérnek a felvásárlók, jóval kevesebbet, mint az étkezési búzáért. (A szintén főként takarmányozásra használt árpa is igen jól termett az idén – sok helyen többet, mint a búza –, így annak ára is a takarmánybúzáéhoz hasonlóan alakul.)
Nem véletlen, hogy az agrárlobbisták kiadták a jelszót: aki tudja, az tárolja a búzáját, ne értékesítse most, dömping idején. Tározók elméletileg rendelkezésre állnak a 6-6,5 millió tonnára becsült összes kalászos gabona befogadására, a gyakorlatban viszont nagyon sok termelőnek nincs tárolója, csak bérelni tudna. S a termelők vissza is fogják az értékesítést: az év elejei 65 ezer forintos ár még ott lebeg a szemük előtt, remélik, őszre és télre jócskán feljebb megy az ár.

Szerződés nélkül

Az utóbbi két évben – a kormány vis maior szabályozása miatt – igen kevés kereskedő és termelő köt előre értékesítési szerződést. Nos, ennek ma a földművesek isszák meg a levét. Egyértelmű ugyanis, hogy az járt jól, aki még tavasszal terménye egy részére kötött szerződést. Akkoriban ugyanis 53-55 ezer forintos üzletek születtek, melyek ugyan jóval alatta voltak az aktuális 60-65 ezer forintnak, de jócskán magasabbak a mostani áraknál. Vagyis igazolódott a régi szabály: terményed harmadát add el időben aratás idejére szóló szerződéssel, harmadát ősszel, utolsó részét pedig tárold jövő év tavaszáig! Így osztható meg a kiszámíthatatlan áralakulás kockázata, annak esetleges nyeresége és vesztesége.

Felvásárol az állam

Hogy nyomottak az árak, azt az is mutatja, hogy az állam is beszállt a gabonaüzletbe. Bár a kormányzati nyilatkozat szerint az árstabilizációt segítő lépés ez, a gyakorlat egészen mást fog mutatni. Az állami tulajdonú TIG Kht. ugyanis Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszter bejelentése szerint 30 ezer tonna búzát fog megvenni a rászoruló gazdáktól, csakhogy ez az 5 millió tonnás terméshez képest elenyésző mennyiség, az árakat befolyásolni nem képes akciónak tűnik. Már csak azért sem, mert az állam be is indította a felvásárlást, de a hírek szerint csak 42 ezer forint a központi felvásárlási ajánlat, így az állami felvásárlás és bértárolás beindulása nem képes befolyásolni a piaci árakat és a kínálatot.

Azt, hogy mely gazdáktól, gazdálkodóktól fog búzát venni a TIG, még nem tudni, ugyanis arra az agrárkamarának kell javaslatot tennie, de még nem hozta nyilvánosságra. Holott a TIG-nek az egész akcióra 1,5-2 milliárd forintja van, amiből a fenti áron számolva a miniszter által jelzett 30 ezer tonnával szemben legalább 40-50 ezer tonnányi terményt tudna felvásárolni és tárolni.

Lesz-e olcsóbb kenyér?

Az alacsony búzaárakat látva (felső ábránkon) automatikus a kérdés: lesz-e olcsóbb a péktermék, a tészta, a hús ebben a szezonban? A választ megadni nem könnyű, mert habár a malmok már most is kevesebbért adják a lisztet – várhatóan még 10-15 százalékkal lehet olcsóbb –, mint hónapokkal ezelőtt, de az állam által bevezetett megszorító intézkedések jócskán drágítják az élelmiszereket.

A legutóbbi rendelkezés szerint például az útdíj megfizetése alól csak a búzatermelőhöz való szállítás kap felmentést, de ha már a molnár viszi a búzát a malomba, akkor fizetni kell, sőt a liszt és a kenyér szállításáért is adózni kell. Aztán emelkedtek a pénzforgalmat – banki átutalás – terhelő elvonások is, ami újabb költség. Sőt a molnárok, pékek, kereskedők rezsije sem csökken, hanem emelkedik. Hasonló cipőben járnak az állattenyésztők és húsiparosok, hentesek is. A takarmánykeverők, vágóhidak, kereskedők nem kapnak felmentést az útdíj megfizetése alól, vagyis termékeik árába ezeket az állami elvonásokat be kell építeniük. Hogy ez milyen mértékben sikerül – vagyis e költségek mekkora részét kénytelenek maguk lenyelni –, azt még nem tudni, így azt sem, hogy mennyivel lehet olcsóbb a hús, a tej, a tojás, a kenyér, a kifli.

Werli József, a Magyar Pékszövetség titkára nyilatkozata szerint nem emelik meg a kenyér árát – annak ellenére, hogy 70 ezer forintos búzából készült lisztből sütöttek tavaly is. A mostani, 45 ezres búza talán egy kis nyereséget fog az évek óta panaszkodó ágazatnak biztosítani.

Lemaradtunk, de jócskán!

Amennyiben nem torpant volna meg az ország mezőgazdaságának fejlődése az elmúlt 20 év során, akkor az idén nem 5, hanem 7 millió tonna búzát arathattak volna a gazdák. Ugyanis míg 1991-ben a nyugat-európai és a magyar termésátlag azonos volt – hektáronként 5,3 tonna –, addig manapság már súlyos a lemaradásunk. A magyar átlaghozam 4 tonnára csökkent, míg Nyugaton már 7 tonnánál tartanak. Hasonló a helyzet a kukoricánál: itt 7 tonna volt a húszéves átlag, ma itthon 6,5 tonna, míg tőlünk nyugatra már 10 tonna. Mindez azért fontos, mert a költségekben nincs ekkora különbség: Nyugaton egy hektár sokkal nagyobb jövedelmet biztosít, mint itthon. Ez a tény évek alatt egyre növekvő versenyhátrányt okoz a magyar gazdálkodók számára. Az okok többrétűek: a hozzáértés hiánya jellemzi a kis- és közepes termesztők egy részét, csupán az elvetett vetőmag 20 százaléka ellenőrzött származású, szemben az uniós 50-60 százalékos átlaggal, nincs összefogás a termesztésben, értékesítésben, több tucat búzafajtát termelünk, ami vegyes minőséget ad, s ezért nagy megrendelést nem lehet egységes tétellel kielégíteni.

Tavaly jobban kaszáltak

Habár a legtöbb földtulajdonos már régen nem a búza árához köti a bérbe adandó szántóterületek bérleti díját, azért akadnak még ilyen szerződések. Nos, az idén ezek a földtulajdonosok bizony rosszul járnak. Igaz, tavaly viszont jobban kaszáltak. Míg a múlt évben 62-65 ezer forint volt az elszámoló ár, az idén ez akár 45 ezerre is csökkenhet.

A legtöbb földbérleti szerződésben azonban már rég a piacon kialakult árakhoz kötik a díjakat, melyek leginkább az uniós területalapú támogatáshoz kapcsolódnak. Ennek megfelelően 35-45 ezer forintot kell adni egy hektárért évente, ami óriási teher a mezőgazdaságnak. Százmilliárd forintot fizetnek ki a bérlők az országban, s ez az összeg állandósult az utóbbi években. Ha azt vesszük, hogy nagyjából 300 milliárd forint a területalapú támogatás összege egy évben, akkor annak harmada automatikusan kikerül a mezőgazdaságból – a földtulajdonosokat gazdagítva.